RIA-RIA

Hrubík Béla: Kis nép – kis foci, nagy nép – nagy foci! 2022. szept. 24.

Nézem a Németország - Magyarország 0:1-es végeredménnyel záródó Nemzetek Ligája-meccset, és élvezem az utolsó pillanatáig, ahogyan a németek elkeseredett arccal, küszködve, hogy nem tudják feltörni a magyar védelmet, adják a lasztit jobbról- balra, balról- jobbra. Nézem a kétségbeesett német arcokat, és látom a tüzet a magyarok szemében. Ég a magyar lélek, és a szív. 

Mi az? Kérdezik a németek egymás felé kérdőn tekingetve? Mi történik itt?

A lelátón zúg a: Mi vagyunk a magyarok, hej, hej! 

És nem csitul a szurkolók zaja. Az elkeseredett németek papírcsomókat dobálnak Szoboszlai Dominikre. Ez pont olyan, mint amilyenné degradálták a nemzetüket. Szellőztesd a ruhádat, mosdj kevesebbet, legyél kisebb német. Sőt semmilyen német ne legyél. De azért csak kibukik a tehetetlenség, amikor veszítesz, és nem tudsz ellene mit tenni, csak nézed ahogyan a százmilliókat érő büszke válogatottadat legyőzi egy pimasz sarokbiccentéssel, amit nem tanítanak a német akadémiákon, egy grundon nevelkedett, egyszerű magyar focista, aki a szívén viszi a csapatot, és aki meghalna a többiekért és a nemzetéért. 

Puskás Ferenc szállóigévé nemesedett mondata jutott az eszembe: a kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci. 

Vajon mennyit adtak volna tegnap a németek, hogy nyerni tudjanak? Mit nyerni : egy döntetlent kihozni ebből a meccsből. 

A magyar szív diadalmaskodott. 

Megmutatta megint Európának, hogy mi nem valami csicska, marionett bábuként mozgatható, szellem nép vagyunk, hanem a küzdés népe. Mi soha nem adjuk fel! Ezt jobb ha nem feledik, sem a hazai hazaárulók, sem az európai politikai zsoldosok. Mi nem adjuk fel egykönnyen. 

Tegnap folytatódott a magyar csoda. Semmit nem adunk azért , hogy II. Erzsébet Anglia királynője úgy hajthatta örök nyugalomra a fejét, hogy a londoni 3:6 után még a 0.:4-et is megélhette. És annak is örülünk, hogy Ursula van még Leyyebb is megnézhette a meccset. Csak, hogy képbe legyen, kivel akar ujjat húzni. Ez kicsit kompenzáció volt az évtizedes német cserbenhagyások után a magyar nép felé. A Don kanyarért, 1956-ért, a jelenlegi európai szívatásért.

MI VAGYUNK A MAGYAROK! 

Imádom ezt a nemzetet, a világ leggyönyörűbb országával, parlamentjével, természeti kincseivel, épített örökségével együtt, a szülőföldemmel, a nyelvemmel, a kultúrámmal, minden szegénységével és nagyságával is, mert itt születtem én ezen a tájon...

Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok! Csakazértis!!!

ISTEN, ÁLLD MEG A MAGYART!

Hrubík Béla

nyitókép: mindenszo.hu