AMMARHA!

Hrubík Béla: Kormánypogram, vagy (a)mit akartok? 2023. nov. 14.

Brit tudósok megállapították, hogy szoros összefüggés van a teherbeesés gyakorisága és a keresztnevek között. Például egy Júlia névre hallgató ember, sokkal előbb és gyakrabban teherbe esik, mint egy Béla névre hallgató. Ez utóbbi max. gondteherbe.

Mostanra azonban már elmondható, hogy a Bélák teherbe esése is gyakrabban előfordulhat,mint a szlovák kormánypogramokban a nemzeti kisebbségek iránti pozitív diszkrimináció. Kíváncsi lennék, vajon az a nyolcvanezer szavazó, aki ide adta a voksát, vajon most mit gondolhat. Megint jól át lettek .aszva a kerítésen. Első olvasatban megállapíthatjuk, hogy a kormánypogram ránk eső része, olyan mint a szellentés. Se keze, se lába, mégis dúdolva jött a világra.

Annyit is ér. Ha valaki esetleg mást várt volna, hát kivárta magát. Annyi gondolatot szántak ránk, mint a marxizmus az igazság keresésére a nép szolgálata közben, és amennyit valójában gondolnak rólunk. Itt az ideje felébredni, mert a végén még a szlovákok annyira a barátaink lesznek, hogy csak. A megszületett kormánypogramról is elmondhatjuk, hogy számunkra nem jó, de legalább rossz, és nem feszélyezi az amúgy is történelmi csúcson lévő szlovák-magyar kapcsolatokat. Ha azt, hogy egyetlen nyúlfarknyi negatívum sem került bele a nemzeti kisebbségekről a kormányprogramba, Danko kapitánynak, a magyar nép barátjának köszönhetjük, akkor már nem éltünk hiába. Kapitány! Oh, kapitányom!

Ő lenni az mogyorók nagy Boratja!

Nézzük azonban a dolgok pozitív oldalát. Ne legyünk mindig kicsinyesek, és negatívok, mint a fénykép előhívás előtt. Azt kell keresnünk, ami összeköt minket, és nem azt ami szétnyálaszt. Vegyük csak sorra mi a közös bennünk. Ficoék is világbékét óhajtanak, és mi is. Ők sem akarnak fegyvereket küldeni Ukrajnába, mi se. Nem akarják, hogy tovább folytatódjon a háború. Mi se. Nem akarnak migrációt. Mi se. Nem szereznék bolygatni a Malina Hedvig ügyet, a Smer kalapján díszelgő Benes bokrétumokat, a dunaszerdahelyi szurkolóverést, a nemzeti kisebbségek jogülését. Mi se. Majd lesz érte a templomban egy írathatós mise. Vagy semmi se.

Ha stílusosak szerettek volna lenni, időzíthették volna a kormánypogram kihirdetését a mákonyos borzadalom november 17-i évfordulójára is, hogy gyököt tudtunk volna vonni az elmúlt három évtized helyben topogásából.

Az ukrán hadsereg, a tavaszi ellentámadással fél év alatt eljutott Robotyinétől, Robotyinéig. Mi 34 év alatt, a tárkonyos forradalom gengszterváltásától eljutottunk a gengszterváltásig. Újra ott vagyunk ahol nem akartunk lenni. Nem hibába áztatta évtizedekig a tót nép a lábát a tátrai Csorda-tóba. A szellemiségük megmaradt a tó szintjén. És hibába harcoltak a nagy szlov-magy látszategységért a bársonyos borzadalomban, a VPN-es borzadalmárok. Meg az elmúlt másfél évtizedben is. Kicsit Bélásra sikeredett a történet, mint a Bodri- Most-Híg házassága. Olyan ,,Kunbélásra”! Nagy árat fizettünk érted szabadság. Drágább lett a ránc, meg a tánc is. Csak az a baj, hogy sem a mézesmadzagot, sem a nótát nem mi húzzuk, hanem mások nekünk. Mi csak fizetjük, a zenészeket.

Még jó, hogy nem hamarkodtuk el ezt a kapocs tényezőséget, ami a Szövetség számára kínálkozott, hogy mi legyünk a kapocs az Orbán és a Fico kabinet között.

Így is kapcsok lettünk akaratunk ellenére. Gémkapcsok. Még jó, hogy legalább megmaradt nekünk a választások történelmi sikerének illúziója.

Ha stílusos akarok lenni, akkor az új szlovák kormánypogramhoz illő, emberi nagyságot, Oláh Dzsínót idézném, aki az ilyen típusú kommunista majális kapcsán azt találta mondani : Ünnepelünk, mulatunk, szórakozunk. Evés, ivás. Jók a pogramok. Csak kevés a biztonsági szolgálat. Sok itt a köcsög.