CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Hrubík Béla: Kultúrkommandó a fészerből 2023. aug. 23.

Valamikor, ha a kommunizmus csúcsán (ha volt ilyen) megjelent egy politikus elvtárs, kedves vezető, egy falusi kulturális rendezvényen, az a minimum volt, hogy a tiszteletére disznót vágtak. Az idők ugyan változnak, csak a kedves elvtársak maradnak. Ha ma megjelenik egy politikus egy rendezvényen, jó esetben jó vagy fanyar pofát, rosszabb esetben (ha bunkó) valakit jól pofán vágnak. A vágás, mint vágás, így is meg van, de nem egészen ugyanaz. 

Nos alighanem a vágások eme két utolsó formájára fizetett be nézőként az 57. Zselízi Országos Népművészeti Fesztiválra Simon Zsolt, a Felvidék Torrentéje, a nyugat Dzsén Hekmenje (Gene Hackman) Aprajapádárfalva Hókuszpóka, a keleti pérók megmentője, kéttagú kultúrkommandónak álcázva bejövetelét. 

Mivel éppen ilyen jellegű program nem szerepelt a fesztivál kínálatában,  nevezhetnénk ezt akár a magyarok bejövetelének is, de sajna a kommandó értékrendje sok mindent nélkülözött, de leginkább talán a magyarságot. A fesztivál védőszentjének, ha van ilyen, köszönhetjük csak, hogy a Simon-félék az előző 56 alkalommal nem jelentek meg még a rendezvény környékén sem, ami annak tudható be, hogy Simon Torrentének olyan a viszonya kultúrához, mint a párhuzamos vonalaknak egymáshoz - csak a végtelenbe találkoznak időnként. 

A kannásbor-szakértő olyannyira meglepetésszerűen jelent meg a fesztiválon, hogy még a vak bolgár jósnő, Baba Vanga sem tudta ezt annak idején előre jelezni, mint a földrengéseket vagy a világháborút, hogy esetlegesen felkészülhessünk rá. A fesztiválon való megjelenésétől egyébként csak az jelentett volna nagyobb szenzációt és mediális hírértéket, ha a nemzeti ünnepen megjelenik a sleppjével a dunaszekcsői tamagocsitemetőben koszorúzni. De ha valaki azt gondolná, hogy ezzel pontot is tehetünk a Magyar Fúrom nevű pszeudo-politikai szellentőműhely kulturális körútjának a végére, akkor nagyon téved. 

A kultúra, legyen kultúra. 

Simon vészentál úgy gondolta, hogy ha már Zselízig veretlenül eljutott, akkor próba-szerencse, elugrik Komáromba is, hogy lefotózza az összes tehetségtelen követőjét magával egyetemben Szent István lovasszobra előtt, 

aki nem tudott ez ellen védekezni. 

Erre mondják, mint a szabadesés folyamatában, hogy ott állt szegény szobor tehetetlenül és várt. Persze mi elmondhatjuk, hogy dicső királyunkat életében, nagyon sok megpróbáltatás érte már, de az államlapítás terhe és fia, Imre herceg elvesztése után, talán ez volt az a pillanat, amikor az eltelt több mint ezer év után, visszafogottságot kellett tanúsítania, mondhatni úgy is, hogy életének legnehezebb kihívása állt szó szerint előtte, Torrente és csapatának személyében. 

Miután Simon megdöntötte sleppjével együtt a szobor előtti toporgás és hazug semmitmondás idei világcsúcsát, azt találta mondani, hogy a Magyar Fúrom nevű regionális gittegylete Szent István szellemiségének a követője, ami abban merül ki végelgyengülésben, hogy ők is, mint a nemzetfúrók, a nyugati kultúrához tartoznak. Azt hiszem, hogy ebben a magasztosnak nem igen nevezhető pillanatban érte el mindenkinek az idegállapota a maximális szintet. Az, hogy ezen mondatok után, a ló és lovasa nem ugratott le az emelvényről, és nem taposta meg ezt a hitvány csürhét, azt bizonyítja, hogy valóban egy szent királyról van szó. 

Senki nem tudja, hogy ez a kampánykörút az mellett, hogy a fölöslegesen elherdált és elégetett üzemanyag és környezetszennyezés tipikus példája, lendít-e a 0,1%-on álló tákolmány népszerűségén, de egy biztos. 

A felvidéki magyarok nem kérnek az olyan háborúpárti, képmutató, és hazug politikai nímandokból, akik nyilvános közszerepléseken a saját nemzettársaik és azok jogosan elvárható érdekeik ellen szólalnak fel, majd beszennyezik a nemzeti ünnepet Szent István előtt való hamis és hiteltelen megemlékezésekkel. 

Az ilyen kufárokból, még a sarki kocsmákban sem kérnek. Ha valahol a saját szintjükön lévő kultúrával akarnak találkozni, akkor javaslom, irány a fészer. Az a legméltóbb hely a számukra.