A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Foto9

Hrubík Béla: Meddig nyílnak a völgyben a kerti virágok? 2023. márc. 27.

Piros7.es - Mindent üt! Piros7.es - Mindent üt!

Azt mondják a nagyon tudósok, hogy változik a klíma, és a természet rendje lassan felborul. Ezt már a gyakorlatban is tapasztalhatjuk. Idén úgy néz ki, hamarabb költöznek a madarak is, még az őszt sem várják be. Ha szállni kell, hát szállni kell. Ez nem valami ócska Netflix-sorozat betétdíjas filmje. Nem. Ez a felvidéki magyar politika valóság-showja, ahol nem a kerti virágok fognak nyílni szeptember végén, mint Petőfi versében, hanem a bicskák vidéken az emberek zsebében, egy-egy teljesen értelmetlen, politikai halálugrást mímelő mutatvány után, melyet a 2 százalék körül vergődő, jelenleg parlamenten kívüli Szövetség ügyeletes kútmérgezői varázsolnak húsvéti nyúl helyett a nagy felvidéki varázscilinderbe. 

Sok mindent tudunk már a Szövetséget alkotó platformokról is, meg sok mindent nem. Az MKP nemrégiben a Taksonyban megtartott kongresszusán elkötelezte magát az eddig is képviselt nemzeti-konzervatív irány megtartása mellett a párton belül, illetve a választók felé való képviselete mellett, ami teljesen érthető, hiszen ezt az irányvonalat támogatta (eddig legalább is) a felvidéki magyarság zöme. 

Magyarul, ez a párt tömegbázisa, amire lehetne alapozni azt, a jelenleg csak feltételes módban igaz tényt, hogy esetleg a parlamentbe is bejuthatnánk, ha sikerülne megtartani ezt a réteget. 

Tetszik-nem tetszik valakinek, ez a Szövetségen belül olyan, mintha az építkezésnél a habarcsot kihagynánk a falazásnál. Lehet próbálkozni, de nem érdemes. 

Őket követi az összebútorozás másik terméke a Most-Híd, melyről az elmúlt két évben még nem derült ki, hogy mit akarnak, csak többnyire az, hogy mit nem. Nem támogatják a nemzeti-konzervatív politizálást ami nélkül nem lesz parlamenti képviselet, de mi annak is örülnénk, ha nem akadályoznák azt. Nem akarnak közeledést a nemzetpolitikát hirdető magyar kormányhoz, de szívesen tündökölnek a minket gyalázó szlovák, politikusi hülyeképzőből szabadult, globalista, atlantista nímandok oldalán. Nem akarnak békét az amerikai befolyásért vívott orosz-ukrán háborúban, és nem akarják, hogy a magyar szó bármilyen formában megjelenjen a párt nevében, lévén, hogy ez egy döntő többségében magyarokat képviselő párt. 

Logikus, nem? 

Erőlteti a feslett és deformált nyugati társadalmakra jellemző szivárványos ideológiát, melynek nincs társadalmi beágyazottsága sem a Felvidéken, sem általánosságban Szlovákiában, legfeljebb a liberális, Soros által támogatott, magyar betűkkel írt lapok szerkesztőinek hálószobáiban. Képviselői szívesen borzolják a kedélyeket magyarokat gyűlölő szlovák politikai hullákkal való közös fotókon való megjelenéssel, és minden normális, a közösséget szolgáló felvetésről, vagy nyilatkozatról, azon nyomban az ellentétes véleményüket prezentálják. 

A kérdés már csak az, hogy akkor minek léptek be ebbe a Szövetségbe, ha mindent megtesznek azért, hogy ellehetetlenítsék a munkát, 

és ne kerüljünk be a parlamentbe, hacsak nem ez volt a cél - mert hogy ezt a jelenlétükkel és a cselekedeteikkel megakadályozzák -, hogy teljesítsék egykori gazdájuknak a küldetését, mellyel az atomjaira hullatta a felvidéki magyar politikát. Ha ezt szeretnék. hát elmondhatják, hogy a legjobb úton haladnak e felé. Ha viszont nekik nem céljuk a parlamenti politikai képviselet, akkor ideje elrepülni „melegebb” éghajlatra, ahol a társadalmi felmelegedés fontosabb, mint a kisebbségi politika vagy közösségi képviselet. 

Az MKP platform azon felvetése, miszerint helyet kínálna a jelenleg még az OĽaNO színeiben parlamenti képviselőként politizáló, és a felvidéki magyarság napi problémáit felvállaló, az idióta szlovák politikusok támadásaira egyenes válaszokat adó Gyimesi Györgynek, teljesen érthető, hiszen lehet, hogy pont annak a rétegnek támogatása hiányzik a felvidéki magyar parlamenti képviselet megszerzéséhez, amennyit az ő népszerűsége hozhat. Ez egybecseng azzal, a platformelnökök által is mindig hangoztatott elvárással. hogy a platformok döntései belső ügynek számítanak, és a másik két platform nem szól abba bele. 

Ha tehát az MKP platform a saját kvótájából helyet kínál Gyimesi Györgynek, azt a másik két fél vegye tudomásul, és ennyi. 

Az, hogy ez nem tetszik a Hídnak, és az asztaltársaságnyi, se ilyen, se olyan, hanem valamilyen Összefogásnak sem, akik főleg a saját parlamenti helyeiket féltik ettől, az még természetesnek is tűnhetne, de nem az.

Gyimesi személye a Szövetségen belül pontosan csak annyira megkérdőjelezhető, mint amilyen hatalmas kérdőjeleket és kételyeket hordoz Rigó Konrád, Mózes Szabolcs vagy akár Sólymos László személye is a pártot támogatók szemében. Mindenkinek meg van a maga támogatói rétege, negatív értelemben, akik inkább a kezüket hagynák levágni, mintsem hogy ezekre az emberekre bármilyen támogatói szavazatokat leadjanak, de félre tudnák tenni ezt az ellenszenvüket, ha a másik oldalon látnának olyan igyekezetet, amellyel ezt az ellenszenvet esetleg oldani lehetne. Ez az általuk annyira komált vagy majmolt, fékek és ellensúlyok amerikai elve. Itt mindenkinek fel kell adnia valamit a remélt siker érdekében, ami még így sem automatikus. 

A farok pedig nem csóválhatja a kutyát, és a malter sem csaphatja a falhoz a szabadkőművest, 

még a politikában sem, mert ez oda vezet, mint ahová a néhány éve kétharmados többséget szerző, állítólagosan jobboldali, szivárványos kormánykoalíció ámokfutása vezetett. Ha ezt megérti a Híd és az Összefogás, akkor tudnánk akár együttműködni is. Nem kell barátoknak lennünk, ahhoz, mert a politika az érdekekről szól, akármit is gondoljunk mellette vagy belé, bár nem zárja ki azt sem. 

Az olyan zsarolási mód, mint amilyet a füleki polgármester, Agócs Attila hangoztat, hogy ha Gyimesi ott lesz a választási listán, akkor ő kilép a pártból, teljességgel megengedhetetlen. Mert vannak olyan, a nemzeti oldalon lévő „húzó” nevek is, amelyek pont az ő személyéről gondolják ugyanezt, még sem mondják ezt ki, mert hajlandóak visszavenni a nagy arcukból és büszkeségükből, személyi ambíciójukból annak érdekében, hogy a közösségi érdek kerekedjen felül. 

Ha viszont nem bírják ezt felfogni, akkor „hasta la vista” bébi, megindulhat az évszázad tavaszi madárvándorlása, ez nem a mi döntésünk lesz. 

Nem hisszük, hogy akár Agócs, Rigó vagy Sólymos is olyan nélkülözhetetlenek lennének a felvidéki magyar politikai életben, hogy azok kirepülését a közösség ne élné túl az erei felvágása nélkül. Sőt! De, hogy félre ne értse bárki - mert szeretik félreérteni vagy félremagyarázni, azt, ami félreérthető - mi ezt nem kívánjuk. Azért nyeltük le a békát két évvel ezelőtt a Szövetség megalakításával, hogy megpróbáljuk a lehetetlent. Egy új politikai korszakot teremteni Bugár Béla államilag támogatott ámokfutása után. Ha ezen nem tudunk túllépni, akkor minden borul, lehet, hogy végleg, de az is lehet, hogy minden derül. 

Érthetően Forró Krisztián elnöknek nincs könnyű dolga, ha egyben szeretné tartani a pártot választásokig, ezért előre nem látható manőverekbe kényszerül, kényszerítik őt. Nemcsak a józanságára és erős idegekre, de kompromisszumkészségére is szüksége lesz ehhez. A közvélemény kutatások azt mutatják, hogy ez a fajta hozzáállása a Hídnak a problémáinkhoz, az összefogásunkra inkább negatívan hat, mintsem előre mutatóan. 

A közös munka és eredményekre adott októberi válaszunk megmutatta, mit várnak el tőlünk az emberek. Aki tud olvasni, az láthatta. 

Aki pedig politikai vakságban vagy analfabétizmusban szenved, az álljon félre a közösség érdekében, már ha ez számára jelent egyáltalán valamit. 

A közösség politikai szolgálatot vár el tőlünk, és nem kiszolgálást vagy szervilizmust, amit a liberális oldal képvisel a nyugati mintájú áldemokráciához való folyamatos dörgölődéssel. A Macron-i mint(h)ademokrácia, annak a lángoló francia városok fényétől megvilágított útja, meg az Olaf Scholz vezette, hazaáruló és a saját nemzete szolgai úton való kiárusításának zsákutcája, számunkra nem járható út, és a teljes beolvadásunkhoz vezet. De a jelenlegi Európai Unió vezetői elitjének, a második NATO-ként viselkedő, háborús uszító, a saját adófizető polgárait eláruló, és adósság rabszolgaságba taszító és kiszolgáltató politikája sem. 

Aki harcolni akar és támogatja a háborút, az jelentkezzen önkéntesnek Kijevben, de a mi és a gyermekeink életével ne játsszon! 

Biztosan szívesen látják őket az ukrán temetkezési vállalkozók a „kamikaze-kommandókban” golyófogóként. De a békeszerető, és a békét szorgalmazó embereket hagyjak ki a játékaikból. Mi magyarok, történelmünk során már sok háborút megvívtunk, és sokat el is veszítettünk. Trianonban elvesztettük a területeink kétharmadát, és mégis túléltük. A liberális elit, Kun Béla és Károlyi Mihály unokái, a mai napig meg tudják azt magyarázni, hogy ez számunkra miért volt jó, és elfogadható. Az, hogy az ukránok esetleg elveszíthetik Kelet-Ukrajnát, az persze ugyanazoknak a liberálisoknak már elfogadhatatlan, pedig pont olyan történelmi törvényszerűség lehet, mint amilyen Trianon volt. 

Mi ebben az értelmetlen háborúban az élet oldalán állunk. Nem a halálén.

Azok oldalán csak a dögkeselyűk, a fegyvergyárosok, bankárok, meg a temetkezési vállalkozók állhatnak, no meg a Híd fotelból bátor politikusai. Mi inkább élni szereznénk már a szabadságért, mint meghalni, mert arra jöttünk rá, hogy a fegyverek közül a legjobb minőségű a gulyáságyú. 

A felvidéki magyar és a szlovák társadalom többsége is békét akar a szomszédunkban folyó, ukrán területen vívott amerikai-orosz háborúban. Aki pedig nem veszi tudomásul a társadalom döntő többségének véleményét, az ne is akarja azt képviselni, mert úgy jár mint a mostani kormány. Hitelét veszti. 

A „mindenki mindenki ellen, mindegy, csak dolgozni ne kelljen” elvet pedig jó lenne spájzolni. Véglegesen. 

A választók erre már nem vevők. Törekedjünk együtt arra, hogy szeptember végén kerti virágok nyíljanak a felvidéki völgyekben, és ne a mindent beborító gaz vagy kóró. Már csak azért is, mert a virág sokkal szebbé teszi, az amúgy is egyre sivárabb és silányabb életünket.




nyitókép: Magyar Fórum

Piros7.es - Mindent üt! Piros7.es - Mindent üt!