CINK

Hrubík Béla: Megfogta az Isten a lábamat 2024. febr. 8.

Jól kezdődött a napom. Kinyitom a laptopomat, és rácsatlakozom a szociális hálóra. Azonnal éreztem, hogy különleges napom lesz, hiszen  megfogta az Isten a lábam. Látom, hogy Jakob Rothschil ismerősnek jelölt. 

Hogy egy „d“ lemaradt a neve mögül, ne zavarjon senkit! Apróságokra nem adunk. Olvasom, munkahely: CEO of Rothschild Banking Family of England. Összeszorul a torkom. Hát mégis! Rám mosolygott Plutosz. Mától nem kell dolgoznom. Ha visszajelölöm, amin még azért gondolkodom, már csak azért is, hogy ne kérjenek tőlem azonnal kölcsön, már ebből is megélek majd. Elég, ha csak hivatkozok majd rá, hogy hé, haverkám, nekem a Jacob Rothschil az ismerősöm. Ebben az eszement világban, mondjuk egy ilyen frissen szerzett ismeretség csak egy fokkal jobb, mint azé a Füsun Tümsavas nevű török bankáré, aki már hónapok óta üldöz, hogy felvegyen az ismerősei sorába. Hiába no, gondolom, nélkülözhetetlen vagyok. Hiába törlöm újra és újra, mindig megtalál. Erre mondják, hogy kitartóan céltudatos. 

A múltkor, egy szintén török bankár, bizonyos Celim Muktagaz írt nekem, hogy óriási örökséget, közel 50 millió eurót hagytak rám az örök török riviérán, és szívesen eljuttatja azt nekem, csupán a számlaszámomat kell megadnom és az 50 százalékát kell letejelnem számára sikerdíjként. A számlaszámom megadása nem gond, hiszen arról csak a csodával határos módon tudna valaki pénzt levenni. Mindjárt gondoltam, hogy ez elég előnyös üzlet a számomra, lévén, hogy a lyukas, ugató garasok is elkerülnek mostanság. 

Nem tudom, hogy miért vagyok szimpatikus a törököknek, de valószínűleg ez a kapcsolat még a honfoglalás kori törzsszövetségből maradhatott itt, de ez a néhány milla egészen új perspektívát nyithatna számomra az univerzumban. 

Múltkor hallgatom a rádióban, hogyan trükköznek az internetes ismerkedési csalók. Szíriában szolgáló amerikai katonanőnek adják ki magukat, majd idősödő és unatkozó úriemberektől elkérik a repülőjegyük árát, mellyel szerelmükhöz szárnyalnak, de természetesen, véletlenül kirabolják őket a reptéren a gaz tolvajok, és most ott állnak szegényen, reménytelenül, kifosztva, vágyakozva, mint a szerelmes love juhok. 

Persze ha utalva a lóvé, elszáll a love, 

és azon nyomban eltűnnek az éterben, hogy beteljesületlen maradjon a hideg és rideg géppuska golyóitól áldatlan plátói szerelmük. 

Az emberiség sötét lyukban fetreng, melyből csak néha napján tör elő a fény, hogy levegőt vegyen, és máris visszahull. De mindent a pénz, vagy éppen a pénz megszerzésénekvágya mozgat. 

Olvasom a hatalmas felháborodást honi, politizálni vágyó ismerőseinktől, hogy a Fico-kormány megemelte, mit megemelte, megduplázta a saját fizetését minden előzetes egyeztetés nélkül. Tették ezt úgy, hogy őket még a Jacob Rohadtschild sem jelölte be ismerősnek. Így ez elég vakmerőségnek, vagy egyenesen merő vakságnak is tűnhet, akár. Nem tudom miért kell ezen kiakadni, hiszen egyrészt, nekünk ezzel nem lesz több pénzünk, másrészt, ezek a pénzek csupán cseppek abban a pénztengerben, melyet az emberiség, és nyilván mint az emberiség része, Szlovákia is elherdál naponta, bárminek vagy akárminek is álcázva. 

Érdekes módon ugyanezen politikus-imitátorok semmi kivetnivalót nem találnak abban, hogy az EU éppen most veszi ki a zsebünkből annak az 50 milliárd eurónak a ránk eső részét, mellyel a korrupt, ukrán banderista bandát támogatjuk, mindannyian, soha vissza nem térítendő kölcsönnel. Félre ne értsen senki, nem védeni akarom az aránytalan költekezését a kormánynak, de ez a pénz, arányaiban is tételesen nagyobb, mint az összes miniszter megemelt fizetése, nem beszélve azokról az összegekről, amelyeket már eddig is ömlesztve küldtek Ukrajnába, és nem beszélve azokról a pénzekről, melyeket ömlesztve fognak még küldeni az unokáink jövőjének és az egész anyaszentegyház kárára. 

Mert ha arról nem tudunk, vagy mert nem kerül nyilvánosságra, hogy ez pontosan mennyi, attól még az létezik. 

Egyébként ma egy Újhülye István, Donáth Anna vagy Csekk Atka nevű véglány Brüsszelben, az Európai Parlamentben egy miniszteri fizetéshez képest is gavallérként élhet, függetlenül attól, hogy csupán annyi nyomot hagynak maguk után a fosszíliában, mint amikor egy bolha megkaparja a Mount Everest tetején a havat. Na jó, túlzásokba ne essünk. Annyit se.

Gyurcsány Ferink, annak idején trükkök százait vetette be, és majd beledöglött, hogy úgy csináljon, fenntartsa a látszatát annak, mintha kormányozna. Nos, ettől a kommunista mentalitástól egyáltalán nincsenek messze, sőt túlságosan is közel vannak azok az Európai Parlamenti képviselők, akik napi szinten zsoldért árulják a hazájukat. 

Ettől sokkal több pénzt szánnak a kutatásnak, meg azokra, akik kutat ásnak. 

Szóval ha magukra is rámosolyog a szerencse, és bejelöli önöket Jacob Rotschil, ne habozzanak! Fogják meg nyugodtan az Isten lábát! Mert jó, ha a láb mindig kéznél a van!