Hrubík Béla: Merre tovább Felvidék? 2024. jún. 13.

A kérdés nem költői, hiszen a szlovákiai magyarok politikai érdekképviselete, a Magyar Szövetség, egy éven belül harmadszorra sem tudta befogni a politika forgószelét a tengeren képletesen hánykolódó hajójának vitorlavásznaiba. A nem költői kérdés viszont költői képet fest arról, vajon a hajónk merre induljon tovább az ezt követő szélcsendben, mely most ránk vár, hiszen a megmérettetések után ideje lenne rendbe szedni magunkat, ha még van értelme, van kivel, és van merre elindulnunk.

Sokan mondták már a vesztes parlamenti választások után, hogy az etnikai alapú politizálásnak – úgy látszik, – vége a Felvidéken, és új koalíciós potenciált kellene keresnünk, ha tovább akarunk lépni, hiszen közel másfél évtizede, hogy nem tudunk egyről a kettőre jutni. Talán nem értettem egyet akkor ezzel, mára viszont egyre jobban azt látni, hogy sajnos nem tudunk kikecmeregni abból a gödörből, melybe akarva vagy akaratlanul is, de belekerültünk.

A világ politikai történései, különösen Európában, újragondolásra késztetik a politikai pártokat az irányukról. Új fordulat kellene, mert rossz irányba mennek a dolgok. Újabb és újabb százmilliárdos hitelekkel adósítaná el az EU vezetése Ukrajna miatt az európai családokat, ami minket, itt Kelet-Európában, különösen nehezen érint. Mi még abból a gödörből is alig kecmeregtünk ki, amit az EU-ba való belépésünk, az euró bevezetése, és a gazdasági válság, valamint a COVID-19 okozott. A napi megélhetés, mindennapi gondok, itt a családok többségét érinti, arról nem is beszélve, hogy az itteni átlagfizetések, csupán a negyedét teszik ki a nyugat-európai béreknek és jövedelmeknek.

Mi nem lehetünk ilyen nagylelkűek azért, hogy valakik hobbiból háborúra játsszanak a mi bőrünkre.

A szomszédunkban zajló értelmetlen háború és öldöklés, a negatív gazdasági folyamatok, az állandó migrációs nyomás, mely felőröli az európai gazdaságot, nem beszélve az energiaválságról, mely valósan tönkreteszi az ipart, a vállalkozói környezetet és demográfiai mutatókat, egyenes, értethető és világos politikai üzenetekre késztetik a normálisan gondolkodó politikusokat és a pártokat.

A liberális eszmerendszer zsoldjában lévők ezekre olyan válaszokat adnak, mintha ez semmiség lenne, és tulajdonképpen még pozitív hozadéka is volna az egésznek. A patrióta emberek és politikusok azonban reálisan látják ennek veszélyeit.

Sajnos a felvidéki politika ezeknek a válaszoknak a megfogalmazásában és kimondásában folyamatos fáziskésésben van évek óta, mint az egykori szovjet telefonközpontokban az orosz relé.

És ez a határozatlanság, valamint a konzervatív, nemzeti értékek felhígulása, felhígítása a párton belül, elbizonytalanította a törzsszavazókat, akik vagy otthon maradnak sorra a megmérettetések alkalmával, vagy tömegesen átszavaznak az olyan szlovák pártokra, akik zsoldos díszmagyarokat futtatnak a listáikon, vagy ezen problémák kimondását nyíltan és érthetően ki merik mondani és felvállalni.

Adódik tehát a kérdés, merre tovább? A Magyar Szövetség ősszel tisztújítás tart. Természetesen vannak már most önjelölt, hátulról a gazdasági lobbi által támogatott, vagy inkább futtatott jelöltek, akik megfelelő hatalmi potenciált látnak még ebben is, hiszen nulla felelősséggel is lehet még pénzt kisajtolni ebből a kevésből is.

Azonban úgy látszik, hogy a nemzeti oldal is kezd ébredezni, hogy egy olyan jelöltet indítson ezen a megmérettetésen, aki világos, és nem Világis vízióval, fiatalos lendülettel, újra be tudná fogni a vitorláinkba a kósza szeleket az európai, és hazai politika tengerén.

Nem az a fajta nép vagyunk, akik könnyen feladják. A trianoni megemlékezések 104. évfordulóján is ennek a reménynek az üzenete söprött végig a magyarok által lakott Dél-Szlovákián, és a meggyújtott tüzek nemcsak az összetartozás érzését, de a remény lángját is fellobbantották a Kárpát-medencében. Önkéntelenül is Kossuth Lajos szavai jutnak az eszembe: „Soha el nem csüggedni, soha fel nem adni, ha kell, mindig újra kezdeni.”

nyitókép: ma7.sk