Hrubík Béla: Szent István lova megérdemli a zabot 2024. okt. 22.
Változhat-e egy politikus röpke másfél évtized alatt? A kérdés költői. Aligha. Hacsak nem liberális, és ha van annyi pénz. Tehát a válasz, nem, legfeljebb a politikai körülmények, közeg, érdekek változhatnak. Maximum a szél járása, meg a nézése. De ne szaladjunk az események elébe, inkább nézzük a reggeli felhozatalt.
Ma hármas, Fico-Orbán-Vučić politikai csúcstalálkozó lesz Komáromban, ahol is a migráció lesz a téma, ami igencsak feszíti mindhárom ország kabátját, de azért leginkább a szerbekét és a magyarokét, bár a tavalyi évben hozzánk is beköszöntött az arab tavasz, amikor is a II. Mohamed szultán óta nem látott mennyiségben keltek át ismeretlen eredetű szakállas „Allahok“ az Ipolyon. Az, hogy Magyarország immár tíz éve áll ellent ennek a szervezett őrületnek, ami Európa felhígítását irányozza elő etnikai, kulturális, vallási értelemben - de Szerbiát is sújtja, hiszen a szent hadak az országon keresztül masíroznak Európa felé a balkáni útvonalon -, bizonyos vezetői szerepet is kölcsönöz a magyaroknak.
Az elmúlt tíz esztendő alatt minden, amit a migrációval kapcsolatban állított és állít a magyar kormány, beigazolódott,
még annak ellenére is, hogy a nyugati FOS (független-objektív sajtó) média és liberális kormányok mindent megtettek és tesznek, hogy ezt elhallgassák, tompítsák vagy elkenjék.
A helyzet mára tarthatatlanná vált nyugaton, és Svédisztánban, az ott élő arabok, irakiak is azt fontolgatják, hogy hazatelepülnek, mert élhetetlenné tették azt az országot, ahová menekültek ez elől, ami otthon is élhetetlenné tette az országukat.
Ők maguk.
Németországban már az elutasított menedékkérelmet kézhez vevő menekültek hazatoloncolását készítik elő, miközben Magyarországot napi egymillió eurós büntetéssel sújtja az Európai Bíróság, mert gátolja a migránsok szabad beáramlását. Ha valaki ezt kívülről szemléli, azt gondolhatja, hogy itt mindenki hülye, pedig dehogy. Van az a pénz, és az emberi lét számít ebben a kérdésben a legkevésbé. Jó nagy a görbe kifli és az európai uborka görbülete tehát. Az együttműködés ebben a témában (nemcsak) a három ország között, igenis indokolt, és valljuk be, Ficonak ez a találkozó úgy jön, mint a megváltás, hiszen kicsit, egy rövid időre el lehet terelni megint a figyelmet a belpolitikáról meg a gazdaságról, ami jellegzetesen közép-európai. Semmire sincs pénz, de legalább olcsóbban vehetünk majd könyveket.
De azért számunkra, felvidéki magyarok számára a komáromi találkozók , maga a helyszín sem közömbös, hiszen nem mindig vártak itt magyar politikust vörös futószőnyegen és virágesővel. Hogy miért is, arra egy kicsit vissza kell mennünk az időben, hogy a kérdésekre, vajon mennyire változhat egy politikus, megkapjuk a választ.
2009-et írunk. Európában még javában dúl a recesszió és a világgazdasági válság megviseli a politikusok idegeit, mert semmire nincs pénz, nem lehet sokat lopni. Ilyenkor az a jól bevált szokás Szlovákiában is, hogy elő kell venni a magyar kártyát, mert addig sem beszélnek az emberek arról, hogy nem a kifli lett kisebb, hanem a pofájuk nagyobb. Egy komáromi civil szervezet meghívására államalapító királyunk lovasszobrának avatására, 2009. augusztus 22-re meghívják Sólyom Lászlót, Magyarország akkori köztársasági elnökét. Gyakorlatilag ugyanaz a politikai garnitúra van hatalmon Szlovákiában, mint most . A hatóságok biztonsági kockázatnak minősítik a látogatást, talán attól félve, hogy Sólyom László, mint anno a honfoglaló magyarok, egy fehér lóért cserébe visszakéri, ami jár, ezért Robert Fico, aki akkor is miniszterelnök volt közleményt ad ki.
Az akkori tudósítások így foglalták össze az eseményt:
,,Nem engedték be Szlovákiába pénteken Sólyom László köztársasági elnököt, aki Révkomáromban a közadakozásból létesített Szent István szobor avató ünnepségén vett volna részt egy ottani civil szervezet meghívására. A lépést a köztársasági elnök példátlannak, a két szövetséges állam viszonyában megmagyarázhatatlannak és kimenthetetlennek nevezte. Robert Fico pénteken délután, egy rendkívüli sajtóértekezleten jelentette be a pozsonyi döntést, miután tanácskozott Robert Kaliňák belügyminiszterrel és Ján Packa országos rendőrkapitánnyal. Az erről szóló diplomáciai jegyzéket átadták Magyarország pozsonyi nagykövetségének. Sólyom László a határátkelőtől gyalog ment el az Erzsébet hídon a határig, és magyar területen maradva tájékoztatta az újságírókat arról, hogy a szlovák külügyminisztérium jegyzéke szerint biztonsági kockázatot jelent a részvétele az ünnepségen. A kormányszóvívői iroda reagálása szerint a Magyar Köztársaság Kormánya a szlovák kormányzati döntést, "megalapozatlannak, indoklását pedig sajnálatosnak és elfogadhatatlannak tartja." A közlemény felidézi a tervezett látogatással kapcsolatos korábbi történéseket, ezen belül azt is, hogy Sólyom László köztársasági elnök június végén tájékoztatta a budapesti szlovák nagykövetet a tervezett révkomáromi látogatásról. A látogatás előkészítése az ilyenkor szokásos módon rendben megtörtént, melyben részt vettek a szlovák illetékes szervek (Elnöki Hivatal, Külügyminisztérium, rendőrség, biztonsági szolgálatok) képviselői is. Az említettek semmilyen kifogást nem jeleztek akkor sem, amikor mindkét ország szakembereinek a részvételével augusztus 18-án megtörtént az ünnepség helyszínének közös megtekintése. Balázs Péter külügyminiszter szintén példátlannak nevezte az esetet.”
-
A cikk írója ott volt azon a napon, kezében egy magyar zászlóval, melyből, biztonsági kockázat ide vagy oda, akkor sem volt több a téren kettőnél. A biztonsági kockázat csak a szlovák történelmi félelmekből és a jogtalanul birtokba került vagyon féltéséből fakadó szorongásból eredt. Ne feledjük az akkori közhangulatot se, ami már történelem. A hírhedt dunaszerdahelyi szurkolóverés (2008.november 1.) után vagyunk közel egy évvel, és az anyanyelvünk védelmében tartott nagygyűlés (2009.szeptember 1.) előtt. A közhangulat és a magyarellenesség magas szinten volt tartva, mint az infláció.
Természetesen elmondhatjuk, hogy az azóta eltelt időszakban a helyzet némileg változott, és nem szeretnék a sérelmeken belovagolni a mai csúcsra, de azért mindazok után, amit Orbán Viktor megharcolt Európában az Oroszország elleni szankciók bevezetése kapcsán, az orosz gáz és kőolaj behozatalának engedélyezése kapcsán, ami alól a közép-európai térség kivételt kapott, és amiből Szlovákia is igencsak profitált a nélkül, hogy akár egyetlen ujjfelemeléssel is jelezték volna egyet nem értésüket, elégedetlenségüket, mert a sunyiságért itt sem kell a tejcsarnokban sorba állni.
Nem szeretnénk sokat, de egy elnézés, vagy egy bocsánatkérés azért elmenne a jószomszédi iszony és viszony feloldása, és a békefolyamatok elindulása terén.
És akkor talán nem lenne indokolt, hogy az esemény kapcsán Szent István lova leugorjon a talapzatról, és elügessen a Duna másik oldalára. Bár igaz, ami igaz, volt ideje megedződni az elmúlt évek során, amikor is a Most-Hidas elit koszorúi alaposan próbára tették a türelmét.
Megérdemli tehát a zabot, mint a Kossuth lova egykoron, és reménykedjünk, hogy talán nemcsak az idők, a politikusok is lassan ráfanyalodnak a változás szelének járására és nézésére.
Hrubík Béla
