A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Ezek a sütik biztosítják a weboldal működését. Anonymizált információkat tartalmaznak.

Analitikai sütik

Szolgáltatásaink javítására szolgál. Google Analytics anonym információkat gyűjt az Ön által látogatott oldalakon

Remarketing Facebook

Pomocou služby Facebook poskytujeme remarktingovú reklamu, čím zvýšime relevantnosť reklamy na platformách služieb Facebooku.

Google Remarketing

Google Ads segítségével remarketing szolgáltatást nyújtunk, segítségével Ön célzott reklámokat láthat.

Konverzie kampaní

Pre vylepšenie naších služieb a užívateľského zážitku, zaznamenávame vykonávanie cieľov naších zákazníkov a podľa doho upravujeme webovú stránku aby tieto ciele boli čo najrýchlejšie vykonávateľné.

Chat na webovej stránke

Pre komunikáciu s Vami používame službu SmartsUpp, ktorá odosiela údaje na servery v Českej Republike. Neukladá žiadne osobné údaje, len text ktorý nám odosielate. Viac info na <a href="https://www.smartsupp.com/cs/help/ochrana-osobnich-udaju-gdpr/" target="_blank">stránke spoločnosti</a>

Chat na webovej stránke

Pre komunikáciu s Vami používame službu Facebook Messenger, <a href="https://www.facebook.com/business/gdpr" target="_blank">ku ochrane osobných údajov viac info nájdet na tejto adrese</a>.

Tiszaviragzas1 700x400

Hrubík Béla: Tiszavirágzás 2024. jún. 8.

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!

Virágzik a Tisza. Talán képletes is lehetne a hasonlat, hogy a választás, mely egy napig tart. És melyre évekig készülünk, pont olyan, mint e kérészfaj élete. Egy napig tart. 

Milyen más perspektívája lenne az emberi életnek, is amikor tudod, hogy csak egy napod van arra, mint amire másnak egy élet. Reggel, amikor a párás folyó fölött felrebbented a szárnyaidat, hogy kiélvezd minden egyes másodpercét a röpke életednek, szerelmet, nászt, barátságot, fürdést a napfényben, az élet csodáját, rájössz, milyen gyorsan elmúlik minden.

Mennyivel más lenne a lelkünk, ha egy ilyen napot kellene végigélnünk tudván, hogy az este, amikor a Nap lebukik a horizonton, számodra is az utolsó naplemente lenne, és nem lenne lehetőség arra, mint a Kis hercegnek a bolygóján, hogy ha nagyon-nagyon szomorú vagy, akkor mindig egy kicsit arrébb tolod a széked, hogy még egyszer lásd a naplementét.

Nem kellene egész nap a pénzt hajszolnod, ami amúgy sem boldogít, de erre is csak akkor jössz rá, amikor pont azt nem veheted meg rajta , ami a legdrágább, az életet. 

Mennyi pénzt adnál a halálod napján azért, ha tudnád, hogy ez az utolsó napod, hogy még egy napot élhess, mint a tiszavirág? Milyenek is vagyunk, mi emberek, kérdezhetnénk? Nem becsüljük meg azt, amink van. Mindenről azt hisszük, hogy örökké tart. Hogy természetes, mint a béke, és a nyugalom. 

Pedig valahol, valakik, már írják a végrendeletünket. 

Amikor nagyapám 1943. június 19-én az orosz fronton fejlövés által meghalt, itthon hagyva magára a reménytelenség nyomorában, egy kis faluban három gyermekét, köztük édesapámat is, mit adott volna azért, hogy békében, szeretetben felnőve láthassa őket, hogy foghassa a kezüket az első úton az iskolába, hogy oltárhoz vezethesse a lányát, hogy megsimíthassa az unokái gyönyörű arcát, talán az enyémet is, amit soha nem láthatott meg. 

Vajon mit adott a pillanatért, hogy a lábára ültetve meséljen nekem , otthon, a kis szegényes konyhában a tűzhely melege mellett, hogy horgászni tanítson az Ipolyban, hogy a labdát velem rúgja a szomszédos gyönyörű réten, melyről Krúdy is oly szeretettel írt, mint a világ leggyönyörűbb helyéről. A világ legszebb helyén, az én kicsiny szülőfalumban. 

Nem tehette, mert a hatalmasok másképpen döntöttek. 

Mint ahogyan ma is döntenek, dönteni szeretnének az életünkről, ugyanazok, mindig újra és újra, milliók életéről és haláláról. Nekem nagyon hiányzik nagyapa. Akit soha nem láthattam, lám, mégis a mindenem lett, s lélekben ma is velem van. Mindent lejátszottam gondolatban ezerszer, hogy mi lett volna, ha... Megfogadtam, hogy egyszer megkeresem a sírját Altuhovóban, de a hatalmasok telhetetlen pénz- és hataloméhsége ezt is elvette tőlem. Az orosz-ukrán háború, akárhogy is végződjék, ettől a lehetőségtől is megfoszt. Maradnak az emlékek. Amik tulajdonképpen nem is léteznek, csak a képzeletemben, mint a mesében. Egy nagyapáról, aki hol volt, hol nem volt…

És marad nekem ez a nap, mint a kérészeknek a Tisza fölött, hogy bosszút álljak nagyapámért. Az apákért. a fiúkért, az ártatlan áldozatokért, az erőszakkal a frontra hurcolt férfiakért, hogy

egy szavazattal képletesen letaszítsam a trónról a kapzsi, gyilkos ösztönnel a lelkükben élő, elit zsoldosokat.

És arra kérek mindenkit, hogy ő is tegye meg. Legyünk ma tiszavirágok, akik beborítják Európát virággal a sírok és a kereszek helyett. Élvezzük ki minden másodpercét ennek a békének, ami a lelkünkben van. Ma feladatunk van. Virágba borulni. Éljünk vele!

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!