SZOBORPARK

Hrubík Béla: Végjáték 2023. szept. 25.

Nem kell ahhoz senkinek, meg a senkiknek sem szivárványos zoknit hordaniuk, sem valamelyik anyagilag túlfinanszírozott, de szellemileg igénytelenségre nevelő Soros egyetem gender-politológia szakán végeznie, hogy némi helyzetfelmérés után kijelenthesse, a Magyart Fúrom és a Bodri-Most-Híg politikai szutyokpártok tehene megdöglött, a kávé pedig lefőtt.

Tudja ezt Dzurinda, Solymos, Rigó, meg Simon Torrente is. Látni az elkámpicsorodott arcukra erőltetett bárgyú vigyoron. És tudják, hogy már mindenki más is tudja, hogy ők is tudják. A megmaradt kávézaccból még a híres vak jósnő, Baba Vanga is csak annyi pozitívumot tudna kihozni, mint az akasztás előtt az elítélt, aki kedvezményezettként megválaszthatja a kötele színét. Elmarad a nagy ünnep.

Hiába próbálták elhitetni az emberekkel, hogy a giliszta is csúcsragadozó, jött egy veréb, és felcsippentette a fickándozó csúszómászót.

A döglött tehenet ugyan még felajánlhatják valamelyik sötét lyukra futó, önmagát túlpozícionáló polgármester jelöltjüknek, valamelyik híd végén tomboladíjnak a szüreti bálra, de átadni már ne menjenek. Ilyenkor lehet sokat spórolni. Például szendvicseket az eredményváróra, vagy kávét a sajtótájékoztatóra várt újságíróknak, már ne rendeljenek. Ha szántak rá pénzt, adják azt oda valamelyik nyugdíjas otthonnak, dobálják ki útközben az autóból, valamelyik keleti faluban, vagy vegyenek belépőjegyeket belőle Alföldi Róberta pesti színházába az átvert választóiknak az ,, Apu, fogjál nekem békát” című darabra. Maximum a Felvidék Torrentéjének kannás borából kortyolgathatnak valamelyik eldugott sarokban, akár együtt is,

mert amint az látható a kampány végére, összenőtt minden, ami összetartozik.

Ha még csinálnak majd közös fényképet a Hitvány Bukottak tablójára, ne felejtsék oda írni a pontos dátumot, mert ez fontos lesz, ha majd valaki egyszer meg szeretné írni, mikor kullogott el lógó orral ténylegesen nyugdíjba, és szentelte innentől kezdve a tényleges kertészkedésnek és az uborka görbületének az életét Bugár Béla.

Innentől kezdve minden szavazat, amit erre a két tákolmányra és képviselőikre, Solymosra, Rigóra, Agócsra, Simonra, és a helyi szolgalelkű tútoraikra leadnak, csak annyit ér, mintha drága pénzen tombolahegyet vennének a szüreti bálon a döglött tehénnek fődíjként való megnyerésére. Azt mondják, hogy három a magyar igazság, de egyezzünk meg abban, hogy ezek a két, hitványnál hitványabb árulásaikba már beletolták a harmadikat is. Pedig lehetett volna másképpen is. Alig egy évvel ezelőtt a megyei választások megmutatták, lehet, lehetett volna közös utunk. Bár fanyalogva nézték oldalról, de közöttünk állva, ahogyan a nemzeti ünnepeinken, rendezvényeinken, együtt énekeltük,

hogy Hazádnak rendületlenül, de akkor még nem sejthettük, hogy a ők már akkor is csak Hazudnak rendületlenül.

Dzurindától nem vártam sokat, hiszen neki köszönhetjük, hogy ma Szlovákiának nincs egyetlen, többségi állami tulajdonban lévő közművállalata sem, mert mindent eladott. Ezért drága a villanyunk, megfizethetetlen a gázunk, és a saját földünkből ingyen kinyert vizet, évente négyszer emelik, minden egyes vízóra leolvasás alkalmával a tulajok. Mivel az európai politikai elfekvőből jött haza, mindenki számára nyilvánvalóan politikai küldetéssel, igazi zsoldos ügynökként viseltetett, amikor pártja A Bodri mellé, bevette társnak a szlovákiai magyarság szétverésében jeleskedő, jó szolgálatot végző Bugár Bélát, és az őt vakon követő sleppjét is. Tudtuk azt is, hogy teljes mellszélességgel támogatja az amerikai zsoldban lévő, Európai Uniós vezetés minden megnyilvánulását. Így a migránsok elosztását szorgalmazó bizottsági politikát Európában, vagy az LMBTQ lobbi kelet-európai terítését is, az ukrán területen zajló amerikai-orosz háborút, és a jövő európai generációinak adósrabszolga sorba való taszítását is, a mértéktelen és esztelen hiteleknek az ukrán feneketlen zsákba való dobálásával.

Annál álságosabb most, hogy a migránsok miatt, akik napi szinten itt vannak a nyakunkon, mint az árvíz, a Bodri- Most-Híg 201234 Ipoly menti polgármesterei próbálnak úgy tenni, mintha pártjuk székházaiban, a főmuftik, erről nem tudnának, vagy nem ezt az EU-s, Ursulás szétosztós politikát támogatnák. Lelkük rajta.

Ha az embereknek egyszer ez megvilágosodik, remélem, hogy bottal verik ki őket a polgármesteri hivatalaikból.

A végelszámolásban majd ez is benne lesz. Ha lesz valaha munkanélküli politológus, aki lát benne némi euró centet, hogy írjon majd ezekről a politikai hullákról a lábjegyzetben, valamelyik vidéki konferencián elhangzó előadásra, amelyre az ingyen szendvics miatt tévednek majd be néhányan aludni, ne felejtsen el szólni róla, hogy a Júdás pénz, amit a sajátjaik elárulásáért kapnak, mindig a legdrágább, és soha nem lehet leszolgálni a rendszernek. Persze értjük, hogy az egó, meg a büszkeség nem engedi meg, sem Bugár kitartottjainak, se Simon pincsijeinek, hogy beismerjék a vereségüket, és ha igazán segíteni szeretnének a felvidéki magyarságnak, akkor visszalépjenek az parlamentbe jutásra egyetlen esélyes politikai párt , a Szövetség javára. Ez némileg tisztítatná a szennyes lelkiismeretüket, de minden jel arra mutat, hogy az utolsó percig végig kell játszani azt a színjátékot, amivel ezeket a nemzetrombolókat megbízták. Úgy látszik, hogy a hitványság politikai mocsarából nincs visszaút, csak lefele. Volt idő, amikor még dobtunk volna mentőövet nekik. Ez az idő azonban már elmúlt. Ideje elsüllyedniük a saját maguk által kiásott posványba, véglegesen. 

A végjáték következik. Az öveket tessék bekapcsolni!