Hrubík Béla: Zúg a traktor, szánt(ana) az eke... 2024. jan. 11.

...miniszter elvtárs, kiszánthatlak-e? 

Nos, ez nem éppen a húsvéti locsolóversek ideje, de szavalás nélkül is ki kell mondani, nagy a bajka „Dojcslandban“. Nem kizárt, hogy a mostani, genetikailag tehetségtelen német kormánykoalíció a saját maga által teremtett, veres csillag színű, vérpirosra váltott, szemaforos ködében egészen Weimarig menekül, hogy ott kiálthassa ki a II. Weimari Köztársaságot, azzal a különbséggel, hogy őket még a Marx-Engels-Lenin hármas sátáni triumvirátusának a szelleme sem menti meg a bukástól. 

A helyzet már-már kísértetiesen hasonlít az első világháború után, a berlini káoszból és zűrzavarból Weimarig menekülni kényszerülő német kormány ténykedésére, de attól eszmeileg fényévekre van. 

De mindenki egye meg, amit főzött. 

A nagy európai mintaország, a gazdasági fejlődés Audija és Mercédesze, romokban. Ehhez – nemcsak az esztelen Oroszország elleni szankciók – az Ukránok pénznyelő automatájának folyamatos, soha vissza nem térítendő, az adófizetők pénzével való feltöltése, és a USA érdekeinek előtérbe helyezése a német érdekekkel szemben vezetett. 

Az életszínvonal látványos csökkenése, amihez a németek nem szoktak hozzá a II. világháború, felfelé ívelő emelkedése óta, és amire nem volt eddig példa, általános elégedetlenségbe taszította Németország polgárait. Az esztelen, a világ minden tájáról és kontinenséről, számolatlanul befogadott, többnyire írástudatlan, analfabéta, szakképzetlen, ezerkultúrájú, -vallású és nyelvű, a német kultúrához és társadalmi szokásokhoz alkalmazkodni nem akaró és tudó, főleg gazdasági menekült, melyek évente, becslések szerint, százmilliárd euróba kerülnek a német adófizetőknek, amit az ország szorgalmas és dolgos polgárainak kell megspórolniuk a saját maguk kárára, kiborította a bilit. 

A költségvetési hiányt a saját polgárainak, vállalkozóinak, adófizetőinek megszokott életviteléből kispóroló német kormány népszerűsége olyan mélyen van, mint a kiszántott egéré, melyet a napok óta tüntető, és az egész ország autópálya-hálózatát megbénító német gazdák hármasekéje éppen most fordít ki a még a Szovjetunióból egykoron, Hilter által vagonokban beszállított (feketeföld) „csernozjomból. 

A kommunista-liberális szemaforkoalíció (zöld- narancssárga- piros), nem tudni, hogy tudatosan-e vagy csupán a szakmai rátermettség hiánya miatt, de mindent megtett azért, hogy Németország ide jusson. 

Álljon ez a példa minden kelet-európai, egykori volt szocialista ország polgárai előtt, ti. a kommunista nem vész el, csak átalakul, 

és mindegy, hogy a világ melyik pontján – az Antarktisztól, a Déli sarkig – veri fel sátrát, ott mindenütt csak káosz, pusztítás, nyomor és hazugság jár a nyomában. A kolerához is hasonlíthatnánk őket, de nem szeretnénk befeketíteni ezt a járványt. 

Természetesen a költőből és verselemzőből – minő szakértelem – gazdasági miniszeterré emelt Robert Habeck, német alkancellár, aki egy könyvében ismerte be, hogy a hazaszeretettől mindig hányingere volt, nem tud mit kezdeni Németországgal, és soha nem is fog. Ezek után nem meglepő, hogy minisztert csináltak belőle, és hogy a német himnusz sem vált ki belőle érzelmeket, és nem is énekli azt soha a nemzettársaival. Néróhoz, az egykori római császárhoz hasonlóan (akinek azonban legalább birodalma volt, nem csak üres pénztárcája) teljesen hülye és amatőr ahhoz, amivel megbízták, és aki tökéllyé fejlesztette a tehetségtelenségét, egyszerűen „leszélsőjobbozta“ a jogaiért és az életéért, megélhetéséért küzdő német gazdatársadalmat. 

Ebben a minőségtelenségében csak a félművelt, vagy tán egészen műveletlen, a diplomáját is megvásárló külügyminiszter, Annalena Baerbock múlja csak alul – akitől talán csak a „mi“ Veronika Rémesová bábszínésznőnk volt tehetségtelenebb Európában –, aki nemrégiben még az USA által kiadott „We stand for Izrael (Izrael mellett állunk)” elve mellett tette le voksát, majd mára, igazi látnokként, megvilágosodva kijelentette, Gáza és Ciszjordánia a Paleszinoké, és egyébként is Izraelnek 180 fokos fordulatot kell vennie a harci cselekményeiben Gázában. 

De partnere a hülyék elvszerű magabiztosságában Robert Habecknek, a kívülről zöldagyú, de belül vörös, vegetáriánus agrárminiszter Cem Özdemir (az ősi német név vajon mire kötelezi?) is, aki közölte, hogy a kormány nem fog többé engedni a gazdák zsarolásának, és menjen mindenki nyomban haza, és tulajdonképpen csökkenteni kell az állattenyésztést és mezőgazdasági termelést, valamint át kell állni a biogazdaságra. 

A németek egyenek több füvet, vagy csak legeljék le a gazdák által parlagon hagyott mezőket. 

Persze, az „olajat a tűzre” politikája nem biztos, hogy célra vezet, mert a pökhendiséget és kioktatást, ami tudatlansággal is hatalommal is párosul, csak nagyon kevés dolgozó, bérből és fizetésből élő polgár tűri el, bárhol a világon, így Németországban is. 

A káoszt csak mélyíti, hogy a gazdák traktoros tüntetéséhez csatlakoztak a közúti fuvarozók és a vasúti dolgozók is, amelyhez hasonló példa évtizedekre visszamenőleg nem volt. Az energiaárak drasztikus emelkedése, amihez nagyban hozzájárult a megalapozatlan német zöld forradalom és az atomerőművek bezárása, majd ezzel párhuzamosan azon német falvak, Ceausescuhoz hasonló rombolása, mely falvak alatt lignitbányákat nyitnak kitermelés céljából, mely szénfajta köztudottan a világ egyik legszennyezőbb, éghető energiaforrása. Tehát a nulla széndioxid kibocsájtású atomenergia a német szakértő kommunista zöldek szerint nem környezetkímélő, a lignit elégetése, mely a legszennyezőbb a világon, pedig a német zöldenergia alapja. 

No, a szagértelem itt felszínre tör, mint az izlandi gejzír, ehhez nem fér kétség. 

Ami viszont nagyon szomorú, hogy a német gazdaság, mely az európai gazdaság motorja, magával ránthatja az értelmetlen orosz szankciók miatt meggyengült, amúgy is egyre inkább recesszióba süllyedő európai gazdaságot is. 

Németországban politikai változásra van szükség. 

Hogy ez milyen irányú lesz, azt elsősorban a német polgároknak kell eldönteniük, már amennyiben van még emberi erejük a közel 30 %-ot kitevő muszlim, arab, afrikai hátterű és a németek adójából igencsak nagyvonalúan, ingyen és bérmentve élő, migráns hordákkal szemben. Talán az utolsó percben vannak ahhoz, hogy még legyen erejük a saját maguk sorsáról dönteniük. Az, hogy már muzulmán hátterű miniszterei is vannak a német kormánynak, jelzi, mi várható a jövőben. Jó példa erre, az a Nagy-Britannia, amelynek már van egy Rishi Sunakja. A jó Sunák persze nem rosszak, de lehet hogy nem kellene kísérleteznünk egész Európa kárára.