Hrubík Béla: Zúg a Volga is! 2024. febr. 21.

Miközben Európa majd minden országában (legagalábbis ott, ahol jelentősebb mezőgazdasági termelés folyik) parasztlázadás van, és nem amolyan Dózsa-féle, hanem a szó legjobb értelmében, hiszen az utcákra, terekre, főutakra, traktorokkal és mezőgazdasági gépekkel kivonuló gazdák megelégelték a brüsszeli, meleg szobákban és sóhivatalokban ülő, tehetségtelen, hozzá nem értő aktatologató hivatalnokok semmittevését.

Valamikor réges-régen, amikor még bilincs is volt a szovjet népen, a szocialista agráriumban, az esti Foxi-Maxi továbbképzésen érettségit szerző, a párthoz hű elvtársak, akik valóban hittek a végső győzelemben (nem úgy mint a mostani globalisták), az Egységes Földműves Szövetkezetek élén gyakorolták a trágyaszórzásról szerzett isemereteiket, és a hajnali háromkor kelő fejőnők előtt csillogtatták a tehén bőgése kíséretében a leninizmus már akkor is elavult dogmáiből szerzett tudásukat, de azt hiszem egyet érthetünk abban, hogy mára ettől egy uniós mezőgazdasági biztosnak, picit több kell.

Gyakorlatilag egész Európa, az európai gazdastársadalom egésze egységesen tiltakozik a megszorítások, az ellehetetlenülés, az értelmetlen adók, törvények ellen, melyek tönkreteszik az életüket, és gyakorlatilag a megszűnés felé terelik a mezőgazdaságot, mint a pásztor a juhnyájat. 

Eközben az EU bizonytalanságának elnöke, Ursula nincs már Leyyebb Münchenben, mintha mi sem történne Európában, vidáman cseverészik az amerikai Soros-klán legifjabb köcsögével, Soros Alexandrával, akiről senki sem tudja az európai emberek közül, hogy kit is képvisel valójában, kinek és milyen felhatalmazásával és megbízásából mit akar egyáltalán.

És az EU vezetésének miért kell egy senki (de semmilyen ország vagy nép általi választás) által, semmilyen posztra meg nem választott, degenerált értéktrendű, önjelölt megváltót fogadnia, ne adj‘ Isten, a parancsait vagy a kéréseit tejesítenie? Ha erre valamelyik FOS (függtelen-objektív sajtó) képviselője választ adna nekünk, bizony azt nagyon megköszönnénk. 

A parasztlázadás mellett mindeközben zajlik egy másik forradalom is, vagy lázadás,

ha úgy tetszik, Európában, mégpedig a hivatalos média mélységes hallgatása mellett, az EU kompatibilis, minta demokráciában, Ukrajnában, ahol egyre több nagyvárosban, egyre többször és egyre többen adnak hanot Zelenszkij elnök, vagy ahogyan ők skandéáják a tereken, a „Zöld mocsok“ juntája ellen.

Elegük van a hazugságokból, az önkényből, abból, hogy a szeretteiket az utcán fogdossák össze, mint a kóborkutyákat, a biztos halálba küldve őket, hogy az ország minden erőforrása az értelmetlen háborúra megy, és onnan vissza csak a néma és hideg koporsók tízezrei jönnek, növelve a temetők sárga-kékben úszó zászlóerdeit.

A legújabb történések Harkovban vannak, ahol hatalmas tömeg gyűlt össze a harkovi orosz főkonzulátus előtt,

ahol is a szervezők egy kézzel írott kérelmet nyújtottak át a harkovi orosz konzulátus diplomatáinak, melyben segítséget kérnek Vladimír Putyintól, hogy védje meg Harkov város és megye lakóit és biztosítsa jogaikat.

Nem ismerik el a kijevi hatóságokat, készek átvenni a hatalmat (néphatalom). Kérik, hogy juttassa el beadványukat az ENSZ-hez, és kifejezték készek referendumot tartani. Addig az Orosz Föderáció küldjön békefenntartó csapatokat Harkovba és Harkov megyébe, mert nem akarnak többé a kijevi juntához tartozni.

A kérvényt átnyújtó személyek mindegyike az Ukrajnában már betiltott Szent György-szalagot viselte. A Szent György-szalag a második világháborúban a náci Németország felett aratott győzelemért hozott áldozatot, az orosz nagyságot jelképezi. Az Oroszországhoz viszonyulás egyik sarokköve, és ezért nem véletlen, hogy az ukránok tiltják a viselését.

A Szent György-szalag története azonban jóval távolabbi a II. világháborúban aratott győzelem idejénél.

1769-ben döntött a Szent György Érdemrend létrehozásáról II. Katalin. A cári Oroszország után csak a Szovjetunió negyvenes éveiben jött elő ismét a narancs-fekete szalag, de katonai körökön túli szimbólumként nem terjedt el. Kokárdaként csak a 2005 körül – a második világháború végének 60. évfordulójától – kezdték el használni Oroszországban.

2014-től, a Krím orosz annexiójától, de különösen 2022 februárja óta az Ukrajna elleni teljes szélességgel indított orosz invázió kezdetétől lett az orosz trikolórral szinte azonos szintű jelkép

A nyugati burokban napjaikat tengető politikai elit, miközben milliárdokkal tömik Zelenszkij elnök állandó koldulása okán Ukrajnát, csak hogy könnyítsenek a mocskos lelkiismeretükön, ha van egyáltalán nekik, hogy ebbe a helyzetbe hozták Ukrajna népét, egyetlen dologról feledkezik meg:

Átlépnek a nép, az istenadta ukrán nép akaratán.

Nem veszik számításba azt a nem kis faktort, mely a világtörténelemben már annyiszor keresztbe húzta a nagy birodalmak még nagyobb vezéreinek és diktátorainak számításait.

Pedig kellene, mert a fegyvereikkel, amivel teletömik az ukrán hadsereget, hamarosan nem lesz ki harcoljon. Az ukrán nép elégedetlensége napról-napra nő a Zelenszkij-rezsimmel szemben, és előbb-utóbb eléri azt a kritikus tömeget, melyet már nem fognak tudni visszafordítani az utcáról, mert nem lesz kinek.

Közben a békéről, esetleg a tűzszünetről mély hallgatás van. Ukrajna az összeomlás szélén áll. Mind katonai, mind gazdasági, mind morális szempontból. Lehet erről nem tudomást venni, és lehet tovább hazudni, félrevezetve a világot, az igazság hamarosan a felszínre kerül. És annál fájdalmasabb lesz. Tavaszodik. Zúg a Volga, meg a Harkiv folyó is.