AMMARHA!

Hun vagy? Az archeogenetika megadja a választ. 2022. máj. 31.

Évszázadok óta vitat tárgyát képezi a magyarság eredete. Egyesek megdönthetetlen bizonyítékokat látnak a nyelvészek által erőltetett finnugor rokonságban, míg mások Belső-Ázsia táján keresték a magyarok elődeit. Nem célunk pontot tenni a finn-türk „háború” végére, ám a Magyarságkutató Intézet kutatásának legújabb eredményei egy öles lépést tettek a magyarság múltjának feltárása irányába.

Az Intézet 265 emberi magyardvány teljes genomját elemezte le szuperszámítógépe segítségével és vetette össze a közel 3000 ősi mintából álló eurázsiai „géntérképpel”.  A hun, az avar és a honfoglalás kori minták elemzése és összevetése minden eddiginél pontosabb képet ad a Kárpát-medence kora középkori népességmozgásáról.

A kutatás egyik legnagyobb szenzációja, hogy mindhárom vizsgált korszak leletanyagából sikerült azonosítani az első generációs népesség génjeit, vagyis nem lehet szó az itt talált népekkel való keveredésről. 

Az így kapott eredmények pedig igazolják azt a korábban vitatott állítást, hogy 

az európai hunok egy része az ázsiai hunoktól származott, a másik része pedig sztyeppei szarmata és germán elemekből állt. 

Ez persze nem meglepő, hiszen jól tudjuk, hogy a Hun Birodalom rengeteg népet integrált, és az idegen népek hunokhoz lojális vezéreit meghagyta tisztségükben, így idővel maguk is „hunokká” váltak, hogy jobban hasonlítsanak társaikhoz. 

Az ázsiai és az európai hunok közötti genetikai folytonosság pedig a két népcsoport és birodalom közötti közeli rokonságot is bizonyítja.

Az 5. században megjelenő avarok genomja ősi mongóliai eredetről tanúskodik, ami a zsuanzsuan eredetet bizonyítja. A zsuanzsuanok az ázsiai avarok, egyes kínai források szerint a hsziungnuk birodalmából (ázsiai hunok) váltak ki és alapítottak önálló államot.

A genom arról tanúskodik, hogy az avarok vezető rétege is hun eredetű, de Európába érkezve is megőrizte az eredeti vérvonalát, míg a hunok keveredetek szkítákkal és kínaiakkal. 

Viszont az avar elittel érkező lakosság genomja nem avar eredetre utal, sokkal inkább hun, illetve iráni (alán) genomból modellezhető. Ez arra enged következtetni, hogy az avar és hun korszakok népessége között nagymértékű az átfedés.

Végül a honfoglaló magyarság genom összetételéről is szót kell ejtenünk. A honfoglaló elit génkészlete legnagyobb hasonlóságot a baskírokkal, a szibériai és volgai tatárokkal mutatja, az ősi népességek közül pedig az ázsiai szkítákkal mutatja. A honfoglaló elit jelentős része a legközelebbi nyelvrokonainkkal, a manysikkal (vogulok), a szamojéd nyelvű nganaszanokkal, a szelkupokkal és az enyecekkel közös ősökre vezethető vissza.

A vaskorban a manysik és a honfoglalók ősei különváltak, és utóbbiak Kr.e. 643-431 között komoly mértékben keveredtek a korai szarmatákkal. Ezt Kr.u. 217-315 között egy második keveredés követte az ázsiai hunok utódaival, az európai hunok elődeivel.

A honfoglaló magyar elit jelentős részéből azonban teljesen hiányzott az ugor örökség, helyette hun vagy avar leszármazásra utalnak a gének, különféle iráni (alán) és helybeli keveredéssel.

Szóval ha a jövőben negatív felhanggal hunoznak le minket, bátra kijelenthetjük, hogy a génjeink alapján valóban azok vagyunk, és a Kárpát-medencében őseink háromszor is alapítottak virágzó birodalomat. Előbb a hunok, majd az avarok, végül Árpád magyarjai.

Forrás: Magyarságkutató Intézet

Nyitókép: László Gyula rajza