CINK

Hurbík Béla: A csendes amerikai 2024. máj. 31.

Lajosunk, aki amerikai állampolgárságát egy kis gömöri falu, Lesz Vigasz nevű kocsmájából eredeztette, gyakran üldögélve és elmerengve az élet nagy dolgain – hogy honnan lehetne bort szerezni ingyen – eme szent helyen. Az állampolgárságot a kocsma tulajdonosától kapta, aki jólelkű, ám igencsak konok volt, mert a söntés ajtajára az találta kiírni nagy betűkkel: Hitel nincs – náne patyábe! A szlovák szöveg lemaradt, mert valamin neki is spórolni kellett.

Ez már csak azért sem volt üzleti szempontból nagy felismerés, lévén a falu egyik fele lakatos, a másik fele pedig lakatlan volt, ami az előbbiből következett egyenes ágon. Lakatosék nagy nemzedéke, ezáltal nem az amerikai álomhoz térben ugyan messze, de eszmeileg mégis oly közel álló Lesz Vigaszban vigasztalódtak a hónap egy rövid, de annál intenzívebb időszakában, hanem a Lakatosék vegyeskereskedésében, ahol a pléh bilitől a műgólyáig minden is kapható volt, de a szerelmük mégis a „Jolanka je najlepsia Milenka”, vagyis a „Jolánka a legjobb szerető” elnevezésű bornak csúfolt csucso adta, amitől a máj másfél év alatt annyit keményedett, mint a himalájai só néhány évezred alatt.

Ez a szerelem ugyan nem tartott havonta olyan sokáig, maximum három-négy napig, és ez nem azért volt, mert olyan gyorsan elfogyott volna a Jolanka bódítása, hanem mert a szociális segély e világon való megmaradási ideje túl rövid volt.

Három napi szerelem után, huszonhét napi bú követte e megjelenést, melyről Lajosunk gyakran elmélkedett rövid, de annál érthetőbb tőmondatokban, két cigarettavég füstölgő szeánsza között, amikor is hangosan kinyilvánította, hogy az ő adójából ugyan nem isznak itt hitelbe Lakatosék. Nos, ez a megállapítás teljesen megállta a helyét, hiszen Lajosunk életének hosszú, de annál tartalmatlanabb és jelentéktelenebb idejét, nem azzal töltötte, hogy adó előleget vagy esetleg hátralékot halmozzon fel, ne adj Isten termeljen az elmúlásnak, ugyanis a munka fogalma, és ő, teljesen antagonisztikus ellentétben álltak egymással, mint a marxista ateizmus szelleme a szent bibliával. Földhöz, mondhatni röghöz kötött ember volt, a mi Lajosunk.

Zárás előtt, amikor az árokparton négykézlábról megpróbált álló helyzetbe kerülni, gyakran mondogatta: No Lajos, ha most fel bírsz állni, akkor megiszol még egy felest, ha nem, akkor hazamehetsz.

Az a hír járta róla, hogy főleg a téli időszakban, lassabban tudott meginni egész nap egy kisfröccsöt, mint ahogyan Chuck Norris elszámolt a végtelenig kétszer, mert hát a fűtési számlát, azt nem igen szerette. Ha valamit mondott, azt akár kinyilatkozásnak is lehetett tekinteni, mert ő nem mondotta. Azt csak Madách írta egykoron, hogy „mondottam ember”. Lajos nem szokott mondani. Ő, megmondotta, és punktum. Nála komolyfelhőkből esett az ólmos eső, és nem gomolyfelhőkből az ónos. Ebben nem ismert tréfát, mint Chaplin a némafilmben. Műveltségi szintjét, a fröccs mértékének csökkenése mellett, gyakran megejtett elmélkedés növelte, időnként felspékelve az asztalon lévő akciós Lidlis újság tartalmának megismerkedésével. Így ilyenkor, választások közeledtével kinyilatkoztatta, hogy csak olyan pártot támogat, melynek pogromja igen közel áll az övéhez, vagyis a heti négy perces munkaidő és a munkanélküli segélyek folyamatos vég nélküli emelése.

Ezen túl szinte értelmetlen volt vele megvitatni bármilyen politikai személyi kérdést, mert az szöges ellentétben állt. Belőle ugyan nem fog élni senki, és ezt a mondatot nagyon is komolyan vette egész életében, hiszen ennek a legkisebb esélyét sem adta meg senkinek.

Lajosunkat, aki, ha az őskorban születik, valószínűleg vagy medve és farkas csaléteknek használta volna a horda, mert a rajta szerzett bunda sokkal értékesebb volt mint, ő. Az ókorban a ledobták volna a Taigetosztól, a Jurassic parkban feláldozták volna a raprotorok etetésére, és a kőkorban a természet elintézte volna a dolgát a természetes kiválasztódás alapján, mert a kezébe adott kőbalta két lépés után berántja őt az első szakadékba.

Mivel a demokráciában élhet, így ő a társadalmunk megkerülhetetlen sarokköve, akinek a szavazatáért harcba szállnak a pártok. Legénykorában megúszta a sörkatonai szolgálatot, ahogyan Švejk, a derék katona mondaná, felnőtt korában a munkához való iszonyulást, majd öregségére a mindenről való lemondást, mert akinek nincs semmije, az nem is mondhat le róla.

Hát íme, Lajos, a modern kor állatorvosi lova. Tessék választani.

nyitókép: zorgwelzijn.nl