ZSÍR
Huszonhét éve van saját világnapja az erősebbnek mondott nemnek
2026. nov. 19.
Kevesen tudják, pedig lassan három évtizedes hagyományról van szó: november 19-én tartják a nemzetközi férfinapot. A kezdeményezés pontosan huszonhét esztendővel ezelőtt, 1999-ben indult hódító útjára Trinidad és Tobagóból, és bár itthon még mindig sokan csak legyintenek rá, a nap üzenete ma talán aktuálisabb, mint valaha.
Míg a március 8-i nőnapot már több mint egy évszázada számon tartja a világ – és a virágárusok is piros betűvel jelölik a naptárban –, a férfiaknak szentelt világnap története jóval fiatalabb. Az ünnepet először 1999. november 19-én tartották meg a karibi szigetországban, az ENSZ támogatásával. A gondolat szülőatyja Dr. Jerome Teelucksingh, a Nyugat-indiai Egyetem történésze volt, aki nem véletlenül bökte ki ezt a bizonyos dátumot: egyrészt ezen a napon született az édesapja, akit egész életében példaképének tekintett, másrészt tíz évvel korábban, 1989. november 19-én a trinidadi labdarúgó-válogatott történelmi győzelme egyetlen emberként kovácsolta össze az országot.
A szigetországból induló kezdeményezés hamar termékeny talajra talált, és néhány év alatt meghódította az Amerikai Egyesült Államokat, Európát, Afrikát és Ázsiát is. Anyaországunk viszonylag későn, 2009-ben csatlakozott a sorhoz, azóta viszont egyre több rendezvény, kerekasztal-beszélgetés és figyelemfelhívó kampány kapcsolódik ehhez a naphoz.
Pedig november 19-e korántsem arról szól, hogy a férfiak megsértődve követeljenek maguknak is egy külön napot a nőnap mintájára. Sokkal inkább egy csendes, de annál fontosabb emlékeztetőről van szó. A világnap elsősorban a fiúk és a férfiak testi-lelki egészségére hívja fel a figyelmet – arra a tényre, hogy a férfiak várható élettartama világszerte alacsonyabb, és gyakran csak akkor mennek orvoshoz, amikor már nagy a baj. Emellett a nemek közötti valódi egyenlőséget is hangsúlyozza, hiszen az éremnek két oldala van: elítél minden férfiakkal szembeni hátrányos megkülönböztetést, miközben reflektorfénybe állítja azokat a hétköznapi hősöket, akik csendben, tisztességgel teszik a dolgukat a munkahelyükön, a közösségükben, a házasságukban és a gyermekeik nevelésében.
Huszonhét év távlatából már jól látszik, hogy a nemzetközi férfinap nem a hangos ünneplésről, sokkal inkább a megbecsülésről és az odafigyelésről szól. Arról, hogy a családok és a közösségek egyensúlyához az édesapákra, a férjekre és a fiúkra is éppolyan nagy szükség van, mint bárki másra.
Harras Rudolf



