RIA-RIA

Huszonöt éve csatlakozott Magyarország a NATO-hoz 2024. márc. 12.

1999. március 12-én, mindössze tíz évvel a kelet-közép-európai rendszerváltások után három, korábban a Varsói Szövetségben résztvevő állam intézményesen is csatlakozott a nyugati szövetségi rendszerhez. Magyarország mellett Lengyelország és Csehország is ekkor lépett be a NATO-ba. A V4-es sikersztori csak azért nem jött össze, mert Szlovákiában a magyarellenes posztkommunista, a demokrácia és a jogállam eltiprásáról ismert Vladimír Mečiar kormányzása miatt kimaradt ebből a bővítési körből. Szlovákia 2004-ben csatlakozott a NATO-hoz, amikor az egységes magyar párt a kormány szerves részét alkotta.

Magyarország NATO-csatlakozásának jelentős társadalmi támogatottsága volt ekkoriban. Az erről szóló, 1997 novemberében tartott népszavazáson – melyen a lakosság 49,2 százaléka vett részt – az érvényesen szavazók 85 százaléka a katonai szövetségbe való belépés mellett tette le a voksát. Persze a NATO-ba vetett bizalom mértékét folyamatosan befolyásolja az aktuális politikai helyzet.

A NATO-tagságról lehet véleményünk, de pénzt, tapasztalatot, befolyást nyert az ország ezáltal.

Ha nem lépünk be a NATO-ba, akkor létszám és haditechnika tekintetében is kétségkívül jóval nagyobb hadsereget kellene fenntartanunk, amit az államháztartás csak más területekről elvont forrásokkal tudna finanszírozni. A katonai szövetségben való tagságunk jelentette biztonsági garanciák lehetővé tették, hogy a Szovjetunió felbomlásakor még százezer fő feletti állománnyal rendelkező magyar fegyveres erők nagyságát nagyjából negyedére csökkenthettük.

A folyamatos nemzetközi együttműködésnek köszönhetően óriási intézményi tudás halmozódott fel a Magyar Honvédségben. A részben ebből is táplálkozó képzési lehetőségeknek köszönhetően katonáink magas színvonalú szolgálatot tudnak ellátni itthon és külföldön egyaránt. A nemzetközi környezetben megszerzett újabb tapasztalatok pedig folyamatos visszacsatolást jelentenek a szervezet számára, lehetővé téve a hatékonyság növelését.

Az elmúlt 20 évben magyar katonák ezrei vettek részt külföldi NATO-műveletekben.

A KFOR, azaz a csatlakozásunk évében, 1999-ben indult koszovói békefenntartó misszió volt az első, amiben már NATO-tagként vettünk részt. Korábban a boszniai IFOR- és SFOR-műveletekben is szerepet vállaltunk. 2004-től csatlakozunk a NATO afganisztáni ISAF-, majd annak 2014-ben történt befejeződésével a szintén a közép-ázsiai országban zajló RSM-missziójához.

Ma már Szlovákia légterét is a Magyar Honvédség védi, már csak a szárazföldön kellene megemberelni magát az Anyaországnak.

A NATO tagjaként nem lebecsülendő hatásunk van a döntéshozatalra a szövetség legfőbb szervének számító Észak-atlanti Tanácsban, ami kényelmes mozgásteret biztosít a magyar diplomácia számára a tagállamokkal való együttműködés tekintetében.

Tagságunkból adódó befolyásunkat külső szereplők viszonylatában is ki tudjuk használni. A magyar-ukrán államközi konfliktus kapcsán a vétójogunk erejét meg is tapasztalhattuk a közelmúltban.

A globális tekintetben olyan kis államok, mint Magyarország, ilyen explicit példák nélkül sem feledkezhetnek meg arról a diplomáciai körökben gyakran hangoztatott bölcsességről, miszerint ha nem ülsz az asztalnál, akkor valószínűleg az étlapon vagy.

De ezekhez a bölcsességekhez a felvidéki magyarok már kezdenek hozzászokni.

(Forrás: Azonnali.hu/P7)