RIA-RIA

Így lett Petőfi kokárdája az egyik legféltettebb kincsünk és a szabadság szimbóluma 2026. márc. 11.

Petőfi Sándor kokárdáját a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik. Elkészítésének történetét a költő visszaemlékezései alapján hűen lehet rekonstruálni.

Miközben a Nemzeti dalt írta, felesége kokárdát készített

Petőfi Sándor legendás kokárdája piros-fehér-zöld selyemszövetből készült, melyet ovális formára húztak össze.

Közepén óarany, piros, fehér, zöld és szürke üveggyöngyből fűzött, korona nélküli magyar címer látható

– írja a Magyar Nemzeti Múzeum, hozzátéve, bár a koronátlan magyar címer csak a Habsburg-ház trónfosztását követően vált hivatalos magyar címerré, a köztársaság-pártiak – így Petőfi Sándor is – már 1848 márciusában is viselték, demonstrálva ezzel Magyarország függetlensége melletti elkötelezettségüket.

Úgy tudni, a pesti honleányok, többek közt Szendrey Júlia, Egressy Gáborék családja és a társaságukhoz tartozó színésznők készítettek nemzeti színű kokárdákat és karszalagokat a márciusi ifjaknak.

A piros–fehér–zöld selyemszalagot lapos csokorba hajtogattak.

1848. március 13-án, amíg ő maga a Nemzeti Dalt írta, felesége nemcsak kokárdát, de nemzetiszín fejkötőt is varrt magának.Vachott Sándorné emlékirata szerint 1848 márciusában Szendrey Júlia fekete selyemruhájának derekát nemzetiszín szalaggal övezte. Bal keblén kokárdát, fején, kis, nemzetiszín szalagokból összeállított magyar főkötőt viselt.

Petőfi kokárdája és a rá vonatkozó hitelesítő levél barokkos keretbe foglalva tekinthető meg a Magyar Nemzeti Múzeumban 

ezzel a szövegkísérettel:„E kokárdát Petőfi Sándor adta 1849-ben Budapesten Hajós Kálmán úrnak, midőn ez a költő családja körében, mint jó ismerős időzött — Hamary Dániel pedig Hajós Kálmántól kapta emlékül. 1879, junius 15kén Székesfejérvárott.”

A Magyara Nemzeti Múzeum tájékoztatása szerint a kokárdát Hamary Dániel (1826-1892), a márciusi napok résztvevője, orvostanhallgató, később nemzetőr ajándékozta a múzeumnak 1895-ben. 

Ehhez tartozott a hitelesítő nyilatkozat és a keret is, melyet ő maga készített 1879-ben

Forrás: lelépő.hu, fotók: Magyar Nemzeti Múzeum