ZSÍR

Indiana Jones és a sors tárcsája 2023. okt. 3.

Indiana Jones ismét visszatér ostorostul és kalapostul, hogy egy kellemes esti kikapcsolódás keretén belül odabilincseljen bennünket a képernyő elé. A június végén megjelent film ugyan nem üt akkorát, mint az első 2-3 rész, a viszontlátás öröme mégis kellemesen szívmelengető filmes nyomot hagy bennünk.

Bevallom, nem vagyok az az Indiana Jones rajongó, aki reszketve várta a legújabb (a sorban az ötödik) rész júniusi premierének napját. Inkább amolyan „kedvelő” vagyok, aki megnézi ugyan, de csak akkor, ha már az otthona kényelméből is megteheti, és ha valami kellemesen kikapcsoló, mégis kalandos filmre vágyik egy jól ismert és szeretett főszereplővel. Így miután a professzor legújabb kalandja felkerült a Disney+-ra, nem is volt kérdés, hogy valamikor időt szakítok rá. Ez a bizonyos „valamikor” pedig a héten érkezett el. Lássuk, mit kaptunk tőle!

Harrison Ford utoljára vette magához a karaktere védjegyévé vált kalapot és ostort, és egy meglehetősen kedves utolsó filmmel búcsúzott Indy professzortól és az archeológia varázslatos világától. 

Miután a Disney megvette a film jogait, várható volt, hogy hamarosan bele is csapnak a lecsóba egy újabb Indiana Jonesszal. Spielberg nem vállalta a film befejező részének forgatását, így hát James Mangold foglalta el a rendezői széket, amit a vérbeli Indy-rajongók nehezményeztek is egy picit. Nem azért mert Mangold rossz rendező lenne, simán csak Spielberg utánozhatatlan stílusának hiánya miatt. Ford viszont szokás szerint hozta a figurát. Rendesen odatette magát, úgy, ahogy azt tőle megszoktuk (és el is vártuk). Mads Mikkelsen a gonosz náci szerepében szintén jót alakít, de karaktere koránt sem olyan összetett, mint amilyen szerepekben korábban láthattuk. Phoebe Waller-Bridge figurája, aki Indy elzüllött, régész keresztlányát alakítja, ugyancsak üde foltja a filmnek. Összességében tehát a színészi gárdára nem lehet panasz, mindenki hozta a tőle várt formát.

A történetről azonban sajnos nem írhatok túl sokat. Nem azért, mert ne lenne mit írni róla, hanem inkább azért, mert akkor elrontanám az élményt és elvenném az izgalmat (amiből egyébként sincs olyan túl sok a filmben). A story maga szinte végig kiszámítható, komolyabb, látványosabb és váratlanabb karakterfejlődésen talán egyik figura sem megy át. Időbelileg 1969-ben járunk, a holdraszállás évében, ahol a már hetvenéves Indy épp nyugdíjba készül az egyetemről. A diákok meglehetősen unják az óráit, az idegesítő, Beatles-mániás fiatal szomszédjain kívül semmi sem emeli meg különösen a pulzusát. Egészen addig, amíg meg nem jelenik Helena, régi jó barátja, Basil Shaw professzor lánya, és apja nyomdokaiban lépve próbálja megtalálni a sors tárcsájának hiányzó második darabját. Az egyik felét már Basil és Jones professzor sikeresen megkaparintotta a nácik kezei közül sok-sok évvel ezelőtt, ám Arkhimédész tárcsájának második része még mindig nem került elő. Helena egy ügyes trükkel ráveszi a professzort, hogy beszéljen a tárcsáról, majd meglép a meglévő darabjával. Indy nyilván nem hagyhatja szó nélkül az esetet, és utána ered Marokkóba. Itt kezdődik a szedett-vedett páros kalandja, amelyet egy rakás megszállott náci tesz még izgalmasabbá.

Hősiesen bevallom, a film közepén unatkoztam egy picit. Még a telefonomat is a kezembe vettem, pedig nagyon ritkán teszek ilyesmit filmnézés közben. A vége felé azonban még a fekvő pozícióból is fel kellett ülnöm a kanapén, mert elképesztően izgalmas fordulatot vettek a dolgok. Akciójelenetekből természetesen nem volt hiány, voltak köztük kevésbé jók, jók és egyenesen lebilincselőek is, John Williams zenéjében pedig nem találni kivetnivalót.

Összességében tehát elmondható, hogy egy kedves kis akciófilmről van szó, amely korszaklezáró alkotás is egyben. Mint azt már korábban is említettem, nem kell (és nem is szabad) eget-földet rengető csodákra számítani, mert akkor csalódás ér majd bennünket. Indiana Jones többé nem tér vissza, hogy meglóbálja az ostorát a képernyőn, de talán nem is baj. Sok kedves emléket köszönhetünk neki, és megérdemli, hogy nyugdíjba vonuljon.

Sárai Erika