AMMARHA!

Inter, Bologna, Auschwitz – Egy magyar világklasszis edző felemelkedése és tragikus halála 2026. jan. 31.

82 évvel ezelőtt, 1944. január 31-én hunyt el Auschwitzban a labdarúgás nemzetközileg elismert szaktekintélye, a magyar válogatott labdarúgó és legendás edző, Weisz Árpád.

Weisz 1896-ban született Solton egy asszimilálódott polgári zsidó családban. Nem sokkal később Budapestre költözött a család. Egyes híresztelések szerint az édesapja a fia futballtehetsége miatt döntött a fővárosba való költöztetés mellett.

Árpád alig tizennégy évesen a kőbányai Törekvés SE igazolt játékosa lett. Három évvel később pedig már a felnőtt első osztályú bajnokságban léphetett pályára balhátvédként és középpályásként.

Karrierjét az első világháború törte ketté. Az olasz fronton harcolt, majd hadifogságba esett. Hazatérése után a válogatottban is bemutatkozott. 

A Csili becenéven ismert Weisz összesen hatszor lépett pályára hazája képviseletében, de tagja volt az 1924-es olimpiai keretnek is.

Nemzetközi karrierje a csehszlovák Makkabi Brünn turnéival indult, ahol felfigyeltek rá az olasz menedzserek. Játékosként megfordult az Alessandriában és az Interben (akkori nevén Ambrosiana) is, de az igazi hírnevet edzőként szerezte meg.

Weisz Árpád forradalmasította az olasz labdarúgást. 

Alig 34 évesen nyert bajnokságot az Interrel, amivel máig ő a legfiatalabb edző, aki elhódította a Scudettót. Az ő nevéhez fűződik Giuseppe Meazza felfedezése, ő tanította meg fejelni és építette be a csapatba a későbbi világsztárt. Taktikai újításként bevezette az ötvédős felállást és egyéb modern edzésmódszereket. Kézikönyvét pedig ma is az olasz futballelmélet alapművének tekintik.

1935-ben átigazolt a Bologna csapatához, ahol honfitársát, Kovács Lajost váltotta, majd háromszor is bajnoki címre vezette a klubot.

A sikereknek az 1938-as olasz zsidótörvények vetettek véget. Weisznek távoznia kellett a kispadról. Családjával Párizson keresztül Hollandiába menekült, ahol az FC Dordrecht edzőjeként ismét az élvonalba repítette csapatát. A német megszállás azonban itt is utolérte őket.

1942-ben a Gestapo letartóztatta Weiszt, feleségét, Ilonát, valamint gyermekeiket, a 12 éves Robertót és a 8 éves Clarát. Auschwitzba deportálták őket. A családot szinte érkezésük után azonnal a gázkamrába küldték. Árpádot pedig fizikai ereje miatt kényszermunkára vezényelték. 

1944. január 31-én 47 évesen sohasem tisztázott körülmények között hunyt el.

Bár neve évtizedekre feledésbe merült, ma már Olaszország-szerte legendaként tisztelik. A bolognai stadionban és a milánói San Siróban is tábla őrzi emlékét. A Weisz Árpád-kupáért 2006 óta az U-18-as csapatok küzdenek ezért a trófeáért, melynek döntőjét jelképesen Auschwitz-Birkenauban rendezik. 2013-ban az Inter és a Bologna játékosai közösen, Weisz Árpád arcképével ellátott mezben vonultak pályára, hitet téve a rasszizmus és a kirekesztés ellen.

Nyitókép: dordrecht.net