SZOBORPARK

Ismerős, ugye? 2023. jan. 20.

Alább megosztok néhány gondolatot egy ellenzéki politikus terjedelmes eszmefuttatásából, amivel nagyjából egyet is tudok érteni.

"A szlovák parlamentarizmus történetében nincs példa arra, hogy egy mandátum nélküli kormány, egy olyan kormány, amelyet bizalmatlansági szavazást útján megbuktattak, még legalább háromnegyed évig hatalmon maradjon, és foggal-körömmel ragaszkodjon a zsíros parlamenti és kormányzati bársonyszékhez a polgárok többségének akarata ellenére.

Minden józan ember már régóta megértette, hogy erre a kormányra nem lehet számítani, hogy betartja a demokratikus szabályokat és önként lemond a hatalomról."

A mi kedvenc 76-osunk egy hónappal a kormány elleni bizalmatlansági szavazás után, bukott miniszterelnökként még mindig úgy rohangált a Parlamentben, mint a saját udvarában, és úgy gyűjtötte a milliókat érő aláírásokat, mint az első szerelemre vágyó bakfis az instaszívecskéket.

És mit tesz a helyzet megoldása érdekében a mi szivárványpalotás szőke hercegnőnk? Csak, amit szokott. Kavarja a zavart!

Pedig a köztársasági elnöknek pont az ilyen kritikus pillanatokban kellene beavatkoznia, amikor a Szlovák alkotmányos rendszerben neki a legerősebb a pozíciója. De nem. Hagyja a bukott kormányt tovább szerencsétlenkedni kormányozni.

De vajon miért? Hát, mert javarészt olyan emberek alkotják, akik az ő általa is hangoztatott brüsszeli neoliberális és progresszív, jóemberkedő álláspontot képviselik. Azt tolják fennhangon Brüsszel és Kijev felé egyaránt.

Ennek a tökölődésének köszönhetően fognak szombaton a népszavazási urnákhoz járulni sokan (egyre több megtévesztettnek nyílik ki a szeme), mert azt latják, hogy itt valóban nincs más járható út, csak visszaadni a nép kezébe a döntés jogát, hogy az ilyen patthelyzetekben újraossza a parlamenti lapokat.

"A mindenkori elnöknek ugyanis - a neméből adódó tisztelet megadása mellett - nem az a legfontosabb dolga, hogy a parlamentben tökéletesen elszavalja a számára brüsszeli ihletésre megírt szövegeket, mint a Tompa Mihály országos vers- és prózamondó verseny döntőjében, és nem az a ciklus legfontosabb döntése számára, hogy Haneček és Mikloško (a legfelkapottabb szlovák divattervezők) között válasszon, amikor bővíteni kívánja a már így is fejedelmi ruhatárát.

Legfontosabb feladata az lenne, hogy beleszóljon a kormány és a parlament közötti alkotmányos vitákba, és hatalmi szereplőként megpróbálja kivezetni az országot a válságból."

De a mi Zuzankánk úgy viselkedik, mint Mátyás király a népmesében, aki megparancsolja a szegény leánynak, hogy jöjjön a színe elé, de se éjjel, se nappal, se gyalog, se szekéren, se ruhában, se meztelenül.

Az ő nyilatkozatai is kábé így hangzanak. Mert nem ellenzi a népszavazást, de nem is támogatja azt. Júniusban választásokat akar, de azt sem bánja, ha csak szeptemberben lesznek.

Ismerős, ugye? Se nem jó, se nem rossz. Valamilyen.

Mintha ezt már hallottuk volna valakitől. Ráadásul a nem és a szélsőséges zöldaktivista-balliberális világnézet is stimmel.