LIBERNYÁKULUM

Isten óvja a girájnőt! 2025. nov. 5.

Meg minged is.

Dekintetves Gallya Kallisz kúrhőgynek, éh gyomorra, gomora és Camorra!

Mencse meg a világot magától a vak gutya, aki éhen halhat, de szomjan nem, mert gét dolog foglakoztattya a világot, a naccság és kiccsség mellett, hogy hideg legyen a zsör, meg a sötétjuk elnyejje a világos zsáko, mejbe teleportájjuk a világ pénzét, ami nem elég.. Mi, akik első züllött gyermekei vagyunk anyámnak, akiknek fijai, mint mi is, tündöklő csillagai, és akik világgá járázsuk közvetlenkeztében és még jobban is, ojjan áttekinthetetséghez jutottak ismeretlenségből, hogy attól még maguk is félnek a rettegésig. 

Az ön hejébe, ahol jelenleg is van, fél lábbal a zsírban, még a halak is érdelmesebbek, mielőbb meghallnak udojjára, mint a remény, mert legalább csak hang nélkül tátognak mint a csípás verebek a fészekben, ami fán van, és nem mifán derem, mint a maga őstehetetlensége, ami Évától sármozik, az első alma megevése uttyán. 

Mér kell a sántánt mindig élezgetnyi? Figyelmezteti önt a Dörög Zultán, aki nem Ördögan ugyan, de még lehet, hogy nem eszik ojjan forrón a Szását, még akkor dzsem, ha lekvár, oszt észt oszt, észt nélkül. 

Ne jáccon már a zemberek idegzetén, mint a travi rózsák a gajj bárban, mert örök zőkeságe, mej nem tudom hol van már, mind a nyáj, mint ahogyan azt zse tudjuk, hogy ki az a Holmár(?) aki mint Isten nem segíthet, nem múlathatja fennt a sötétségét ami a lelkében van. 

Ahoggyan ön bűvöli és művöli a szavakat, mint a mamagály, észt oszt, azt zse tuggya mit bezél. Mint amikor a juház megy az jó szágnak ennyi innyi annyi. A filyjug natyon érdeklődnek az állapota iránt, mert nem értik hotyan lehet ijjen vidáman és most solyogva kihordani lábon az atyhalált. 

Főleg a valódi Kvasztics, aki néha operál is doktori címmel, amit kártyán nyert ugyan, de észt még ő sem műtott, ami naty ki hívvás, de nem párt bajra.

Hijjába a Furt sula nevű bozorkány, aki a sántán gutyája, a bukás már eljött, mint a söntésben a zár óra, ami ütött, ha nincs meg a kulcs. Most kéne abba hagyni, de nem a nótában, hanem a prolit likában, melyet mék aki csípott, Marsz, meg Engeddsz se engedd ne, mert annyira ócsmány, mint a fél vidéki magoroknak az ócsmányszki breukáz, mint ogmány, mej nem vívmány.

Pedig mán a románcsild rönkház kőművesei is, mely bankház is volt, míg ki nem lett rabolva, gamma tostul, mejnek az árát és meg a bérét is mi fizettyük a végítélet napjáig, a kis ződ emberkének, aki zongorista és zsírásó, memmonta, hoty nincs annyi billiárd pénz lóvéra, mert ellopják a zukrányok zsikkasztással meg sarki fényvel.

Kvasztics megezsküdött, hogy ha lezz, ha nem, megmássza a drónfalat ha ugat a gutya, de akkor Isten mencse meg Wén bert a megFialatodástól, még ha már nem cseh is, mert jó lesz a Bab is. Ne reményt kegyjen, hogy majd a Wágner zenél a Szent Péterváron, ahová úsznak a ,,Na mi újság Wágner úr”nevű csolnakon, mint a holt dengeren, mert varjú a varjúnak, nem vájár, ki a szemét nem nyittya ki.

Utojjára híjom fel becstelen figyelmét, nincs eszt, feszt, kedves édezsanyját gyakorta emlegetve, kalapját lengetve ha távozik a Bunsen égők sorából, maradok szívélyes géz csókval, érinthetetlenül és védőoltázs kísérletében, hoty le ne hujjon a fülem a skarlátból meg a fekete pestizstől, melyet már a spanol, ha náthám se feszít, mint az őz húrja, ha zsong , jajong, busong e tályon, s ont bút drónokon, romokon, és fájón.

UI: Ájj! Lav juh, mert hol van az a nyáj, hol a riglit szerelem. Nem kel, amikor fekzik, mindig meggongatnyi a rézharangot, ha világvége is van, ki korán kel, az nem a Biblián!

10 teletlenzséggel, maradok ahol vagyok, Lejtő Jenő, vagányzó, magányterületen.