LÓSZART, MAMA!

Itt a vége a háborúnak, nyertek az ukránok! 2022. júl. 14.

Nincs mit ezen szépíteni. Ki kell mondani: Oroszország vesztett. Na nem úgy vesztett, csak így, de így nagyon.

De ne kötekedjen senki. Vége a háborúnak. Ja, nem. Miért is? Az Elenszkij nevű zöld Shrek, valószínűleg túl sok füvet szívott tegnapelőtt, mert kerek-perec kijelentette, ha tetszik, ha nem, ők nyertek, és az oroszok vesztettek.

És akkor még nem tudta azt a hírt, hogy Kim Dzsong Un, elismerte a Donbasz-i Népköztársaságokat.

Látni is, hogy tulajdonképpen már rettegnek az ukránoktól, csak még titkolják, mint szűz lány a teherbe esést. Egyenlőre még senki nem szólhatott erről az oroszoknak, mert azok vígan elvannak abban a tudatban, hogy ők támadnak, sorra foglalják el az ukrán városokat.

De ez csak a látszat, és tudjuk, hogy az nem mindig csal. Ebben csupán Elenszkij a biztos pont, mert ő mindig csal. Mindenesetre most nem lennék az oroszok helyében. Jól átverték őket. Az ukránok a győzelem hírére a visszavonulás mímelésébe kezdtek, hogy mindenkit jól megtévesszenek. Legfőképpen magukat, 

de valójában most ők támadnak, csak hátrafelé.

Az Európai Unió fő muffjaitól, még nem jött hivatalos gratuláció, ezért is vettük kissé rezervával a bejelentést, de semmi újdonság nem lehet ebben, mert a németek is mondták már, meg a szlovákok is, hogy Putyin ezt a háborút már elvesztette. Olaf Scholtznak nem hinnék, na de Heger, az más tészta. És akkor még nem beszéltünk az olyan éleslátású kijelentésekről, mint amilyet Ivan Korčok szlovák külügyminiszter tett, aki minden tudását összeszedve kijelentette, hogy a háborúnak akkor lesz vége, ha az oroszok nem támadják tovább az ukránokat.

Az orosz kapituláció tehát nem ám légből kapott hír, hiszen néhány héttel ezelőtt, amikor is az oroszok kivonultak Kijev külvárosából, akkor az ukránok simán, nagy győzelemmel, úgy visszafoglalták az üresen hagyott területeket, mint a pinty.

De ha egyszer megfordul a szél. Akkor jön ám a nagy fordulat. Egymillió ukrán katona várakozik végtelen türelemmel valahol Kijev környékén a bevetésre. hogy meg se álljanak Moszkváig.

Mindenkinek addig jó, amíg várakoznak, leginkább nekik. Nos én nem vagyok katona, sem katonai szakértő, ezért megpróbálok csak a vak realitásokból kiindulni. Az ukránok a képzett katonaságuk nagy részét, köztük a nem létező fasiszta töltetű Azovi zászlóaljat elvesztették. Mint a vakond az aranygyűrűt. A nagy részük vagy eltűnt, ami nem tudjuk, szaknyelven mit is jelent, vagy megsemmisült, amit tudunk mit jelent, a harmadik részük pedig megadta magát, amit szintén nem nehéz értelmezni. A hadi felszerelésük többségét elvesztették, és jobb híján ököllel fenyegetik az orosz vadászbombázókat.

Az igazság az, ha jön külföldről fegyver, akkor van mivel harcolni, ha nem jön, nincs mivel. Ez a nagy helyzet.

Most éppen ebből az okból kifolyólag a kijevi vezetés ürgeöntőkből, civilekből, gátvéderekből, parkőrökből, meg természetvédőkből verbuvált össze egy ütős csapatot, akik harci meg katonai tapasztalat nélkül mennek visszafoglalni a Krímet is, de reméljük nem úgy járnak, mint az egyszeri norvég tűzoltózenekar tagja, aki rosszul lett a saját hangjától.

Mondja a Kuleba nevű ukrán külügyi agytröszt, hogy béke csak akkor lészen, ha visszafoglalják az utolsó telesírt zsebkendőnyi ősi ukrán földet, meg még Azov is túl.

A galád oroszoktól, vagyis ukránról magyarra fordítva, most éljük a százéves háború első hónapjait. Becsüljük meg, mert ez már olyan, mint a béke, a háború csak most következik. Szlovákia is odaajándékozta már az összes elfekvő, bezsírozottan tartósított hadi felszerelését, ami még csak célba sem ért, mert még azelőtt szarrá lőtték, mielőtt saját magától széthullott volna az első lövés leadása után. Ebben az a jó, hogy így az oroszok gyakorlatilag megkímélték a hadügyünket egy kínos trapasztól.

De most majd megmutatjuk, mert már mondta a Naď nevű miniszter, aki akár még Nagy is lehetett volna, mielőtt kicsi lett, hogy akkor is nyerni fogunk, bár még nem tudjuk ki ellen. Addig is, amíg ezt kiderítjük, a csehek őrzik a szlovák légteret egészen fel az űrig, hogy még a seregélyek se lopják szét a szőlőt, meg a meggyet.

Egyébként meg az oroszok örüljenek, hogy nem üzentünk nekik hadat, mint a székelyek a Kínaiaknak, mert nem lenne hová temetni őket.

Hogy addig se fáradjunk, itthon hadakozunk az Omikron Ba. 5-tel, amiről még nem tudjuk, hogy mi, vagy hogy hova megy, de már mérik, mint a hülye belügyesek a sebességet a falu végén. De azért örülök, hogy nem üzentünk mégse hadat az oroszoknak, mert ha még egyszer azt üzentük volna, ez az írás tovább tartott volna.

Hrubík Béla