LIBERNYÁKULUM

Itt az új globalista supergroup! Szlovákia végveszélyben, de jön megmenteni a régi csapat 2022. nov. 9.

Részleteket árult el Mikuláš Dzurinda készülődő új pártjáról az egyik leendő vezetője, Pavel Macko tábornok. A Körkép által kiszúrt interjúból kiderül, hogy jobbközép pártként fogják hirdetni ezt is, akárcsak Dzurinda korábbi pártját, és erőteljesen atlantista liberális demokráciát akarnak, akárcsak Dzurinda korábbi pártja. Macko egyértelmű utalást tett rá, hogy az „Orbán-rezsim” a nemezisük, és annak szlovákiai átültetését mindenképpen meg akarják akadályozni.

A mából visszatekintve már világosan látszik, hogy az 1998–2006 közti Dzurinda-kormányokat hiába adták el annak idején jobbközépnek, azok valójában a globalista erők szájíze szerinti vezetést jelentettek. Most, hogy Igor Matovič szédületes népszerűtlensége piaci rést okozott a jobboldalon, ugyanez a kipróbált globalista csapat próbál visszatérni, ugyanezzel a jobbközép szöveggel. Közben viszont eltelt 16 év, és a jobboldal ma már egyre inkább a patriótákat, a baloldal pedig a globalista szolgálatban állókat jelenti.

Az epedve várt új párt, feltehetően Szlovákia gazdasági megmentőjeként, a magyarországi Haza és Haladás Egyesület (Bajnai Gordon átmentő helye 2010 után), illetve az ennek vezetése alatt létrehozott Együtt párt epigonjaként bukkan majd fel.

Erősíti a párhuzamot, hogy az új párt is mazsolázik a szlovák politikai porond sikertelenjei közül, az új alakulatban valamiféle szerepet kaphat vagy beolvadhat az Občianska Demokratická Strana (ODS), a SPOLU, a Demokrata Párt (DS) és a Šanca.

• Beszáll az említett Macko tábornok (ODS) mellett a Radičová-kormány SaS-es munka, szociális és családügyi minisztere, egyben miniszterelnök-helyettese, Jozef Mihál. Ő 2017-ben dobta az SaS-t, és a SPOLU-ban ügyködött, majd másfél éve visszatért eredeti pártjába, hogy most a jelek szerint ismét faképnél hagyhassa Sulíkékat.
• Az új párt soraiban tudhatjuk majd a 2019-es EP-választásokon még az SaS (EP-frakciója a konzervatív-liberális ECR) színeiben mandátumot szerző, de 2021-ben inkább a szélsőséges liberális Renew Europe frakcióba átülő Lucia Ďuriš Nicholsonovát is.
• Pavel Macko nem kívánta kommentálni azt a kérdést, hogy egyeztettek-e Ivan Korčokkal, így könnyen lehet, hogy az amerikai nagykövetből (az SaS hívására) magyarfóbiás külügyminiszterré nemesedő karrierdiplomata is megtalálja majd a helyét az új atlantista csipet-csapatban.

Az utóbbi években számtalanszor láthattuk Dzurindát beszólni a nemzetközi globalista hatalommal patrióta hangnemben szembehelyezkedő Orbán Viktorra, így a párt irányvonala nem tartogat sok meglepetést. Macko tábornok szavai is ezt erősítik meg, hiszen szerinte az a tét, hogy az „Orbán-rezsimre” hasonlító, autoriter és elnyomó rezsim lesz Szlovákia „jövőbeli jelleme”, vagy pedig sikerül megőrizni a liberális demokráciát és

„egyértelmű nyugati-civilizációs irányultságunkat, ahova Szlovákia évezredek óta tartozott.”

Szlovákia új atlantista supergroupja tehát az 1993 vagy esetleg 1939 óta eltelt évezredek szlovák geopolitikai irányultságáért aggódik. Hiába a szőrös szívünk, ilyen történelmi bölcsesség előtt már nekünk is meg kell hajolni!

Valószínűleg azonban lesz egy mindannyiuknál (Dzurindát is beleértve) fajsúlyosabb szereplője a történetnek. A Dzurinda-kormányok hivatalosan második számú embere volt Ivan Mikloš miniszterelnök-helyettes és pénzügyminiszter, a rossz nyelvek szerint viszont valójában ő volt a főnök, és csak azért nem lehetett miniszterelnök, mert ruszin származású, és a szlovákok nem fogadták volna el ezt. Mikloš Dzurindához hasonlóan rendszeresen támadja az európai patrióta hangokat, különösen a magyar kormányt, és folyamatosan megszólal mostanság az oroszellenes szankciók védelmében is, amelyekről éppen most derült ki, milyen frankón működnek például Németországban is.

Dzurinda állandó jobbkezének (vagy inkább főnökének?) története azonban ennél sokkal érdekesebb részleteket is tartalmaz. 1990-ben, mindössze 30 éves korában a kormány gazdasági tanácsadója, majd csakhamar gazdaságpolitikai igazgató a kormányhivatalban, majd 1991-92 között már csehszlovák privatizációs miniszter.

Szédületesen gyors karrier, főleg úgy, hogy ilyet a rendszerváltás idején korábbi másod-harmadvonalas kommunista beágyazottsággal szoktak elérni, ám Miklošnak másféle hátszele lehetett.

Ivan Mikloš és Mikuláš Dzurinda 1992-ben alapítói voltak a MESA10 nevű, egyéni szabadságjogokat, civil kezdeményezéseket, nyitott gazdaságot és a kormányzati hatalom korlátozását hirdető think tanknek. Ma is ismerős liberális lufik ezek a patrióta kormányokkal szemben. Mikloš egyben elnöke és ügyvezető igazgatója is volt a MESA10-nek (2014 óta ismét ő az elnöke), tehát már ott is befolyásosabb volt Dzurindánál.

Az 1998–2006 közötti időben aztán jött az említett miniszterelnök-helyettesi és gazdasági, illetve pénzügyminiszteri pozíció, és azóta is divat őt elképesztő szakmai zseninek, tótumfaktumnak tartani, akinek adni kell a szavára, bármit mond.

A Radičová-kormányban is megkapta ugyanezt a funkciót, és már a kormány megbukása után, de még az előrehozott választások előtt, az ő ügyvezető pénzügyminisztersége alatt omlott össze 2012 legelején az adófelügyelet új informatikai rendszere. Szlovákia ezzel hónapokra szem elől tévesztette a kereskedelem valós adóvonzatait, aztán a statisztikai hivatal adataiból meg a nagyvállalatok egyéni bevallásaiból próbálta utólag összerakosgatni, hogy mi is történt.

1998-as első miniszteri kinevezése idejétől Ivan Mikloš a New York-i EastWest Institute első alelnöke lett, amely korábban Soros György hálózatának geopolitikai think tankje volt a különböző országok Soros-alapítványait egybefogó Open Society Foundations megalapításáig.

A korábbi szlovák pénzügyminiszter aztán 2015-ben kis híján pénzügyminiszter lett az amerikai külügy befolyása alá vont Ukrajnában. Ez lett volna az eddigi legjelentősebb missziója a deep state jóvoltából, és csak azért hiúsult meg, mert a törvények szerint elveszítette volna szlovák állampolgárságát. Így aztán maradt kormánytanácsadó ugyanott, és ebbéli minőségében ő tárgyalt Ukrajna nevében a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és a nemzetközi hitelezőkkel.

Kíváncsian várjuk, hogy most, amikor elvárt az egyre szorosabb igazodás az Amerikai Birodalom ideológia- és geopolitikájához, mikor és milyen minőségben áll majd kamerák elé Dzurinda új projektje képviseletében Ivan Mikloš, a szlovák Bajnai Gordon.

Előbb majd begyűjtik a progresszív sajtó rajongását, majd teleharsogják a közéletet az európai értékekkel (értsd: az amerikai birodalmi érdekek), a liberális gazdaságpolitikával (értsd: a mag-államok gazdasági érdekei a félgyarmati 2004 utáni tagok rovására), erősebb európai integrációval (értsd: megkurtított nemzetállami hatáskörök), és persze megszállott háború- és szankciópártisággal. Ott majd az ügynökökön kívül a bólogatók közt találjuk a naivakat és a helyezkedőket is.

P7/Körkép