ITT A PIROS, HOL A PIROS

Jájájá kokodzsambó jájáje! 2022. aug. 4.

Tegye fel a kezét, aki énekelve olvasta…na ugye! Szóval tart a nagy nyári bulika, tartson is sokáig, ne a fegyverek hangja adja a ritmust az életünkhöz. Viszont a bulik egyik nagy hátránya, hogy egyszer véget érnek, a falunapokon, jó szokás szerint egy „nacso pójgyem domov” ősmagyar népdallal.

Lélegzetvételnyi szünet után viszont indul a következő lakossági szórakoztató ródsó, a választások. Az idén ráadásul sztereóban ömlik majd a mantra, mert egyszerre zajlik a helyi és a megyei kampány.

Ezeket a szlovák megyéinket már olyan jól megszoktuk, hogy évek óta fel sem merült a felvidéki magyar politika részéről, hogy elővegye a témát a nyilvánosság előtt. Tudom-tudom, nincs politikai akarat a szlovák pártokban a változtatásra, na de azért csak megérne egy összehasonlítást, hogy mi lenne, ha lenne három, négy megyénk itt délen, amelyekben valódi urai lehetnénk a helyzeteknek és nem kényszerülnénk ilyen-olyan kompromisszumokra, erőn felüli harcokra a megyei támogatások elosztásánál az északi szlovák barátainkkal. Mégiscsak jobb lennének az olyan megyék, ahol a 20% fölötti magyarság már használhatná hivatalos formában a magyar nyelvet szóban és írásban, és ezzel kiteljesedne a magyar élettér a szülőföldünkön. Na de nincs ilyen, és belátható időn belül nem is lesz, az életterünk beszűkülése miatt pedig tovább zajlik a lemorzsolódás, identitásváltás.

A helyi választásokat illetőleg hamarosan kiderülnek, hogy a Szövetség mennyire tudta kordában tartani a helyi viszonyokból eredő feszültségeket, amelyek főleg az ősMKP – Most/Híd demarkációs vonalak mentén tapasztalhatók a mai napig.

A párt természetes célja, hogy egy erős regionális párt legyen az egyesült (fél)magyar egység, illetve ez nem is cél, hanem eszköz, ezt jó, ha tudjuk.

Eszköz a továbblépéshez, az országos választások sikeres abszolválásához a polgármestereik, a települési és megyei képviselőik, estelegesen a megyeelnökeik ill. helyetteseik hathatós támogatásával.

Eddig hát az elméleti rész és most a gyakorlati. Szeptembertől elkezd ömleni az emberekre a két kampány, miközben minden egyre drágább lesz, nem lesz elég gáz, bezárhatnak a gyárak, tovább eszkalálódik az országos belpolitikai helyzet. A létbizonytalanság a fűtési szezon indulásával olyan lélektani hatásokat válthat ki a társadalomban, amelyek teljesen elvonják a figyelmet a jelöltek versenyéről, főleg, ha azok tele lesznek acsarkodásokkal és egyéb negatív élményekkel.

Eléggé szembeötlő lesz a kontraszt a plakátokon bájolgó retusált arcok és a boltokból kiözönlő keserű, valós ábrázatok között.

Ebben a helyzetben vidám kampányrendezvényeken bömböltetni majd a kokodzsambót…hát nem tudom.

Utóirat: ez a cikk azért nem vidám, mert a valós élethelyzeteket írja le.

Papp Sándor