SZOBORPARK

Ján Figeľ a bugári utat javasolja a KDH-nak 2023. okt. 7.

Noha pénteken már arról lehetett hallani, hogy megegyezett a kormányalakításról a Smer a Hlasszal és az SNS-szel, a kereszténydemokraták korábbi elnökének szavai alapján még korántsem dőlt el, hogy egy váratlan, bugári fordulatot követően nem kötnek-e végül szövetséget a korábban gyűlölt ellenséggel a Kereszténydemokrata Mozgalom parlamentbe jutott képviselői.

Mindezt a párt 2009 – 2016 közötti időszakának elnöke, Ján Figeľ szavaiból lehet kikövetkeztetni. A korábban közlekedésügyi miniszterként is tevékenykedő kereszténydemokrata politikus 

úgy véli, a KDH nem választhatja a könnyebb utat az ellenzékbe vonulással, ugyanis a választóktól a parlamenti többséghez való tartozásra kaptak felhatalmazást. Kissé bugári érvelés. Na jó, nem kicsit.

De hogy a biztonság kedvéért ne legyen teljesen egyértelmű, hogy a nyilatkozatával a korábbi gyűlölt ellenség, a Smer ágyába szeretne bebocsájtást nyerni, nyitva hagyta a kiskaput a progresszívek számára is, amennyiben valami csoda folytán mégsem jutna dűlőre Fico Pellegrinivel és Danko kapitánnyal: azzal a táborral kell kormányra lépni, aki több pontot hajlandó átültetni a párt programjából.

Tehát nincsenek itt már semmiféle ideológiai, világnézeti töréspontok. A szlovákiai politikából már a maffia – nem maffia szembenállás is eltűnt. Egyedül a húsos fazékhoz való hozzáférés lett a fontos. Legalábbis így gondolják az egyes pártok vezetői. 

De ne feledjük, végső soron ezen veszett rajta az eredeti Most-Híd, akik a Ficoval való összeborulást követően szinte pillanatok alatt elveszítették támogatóik többségét, vagyis a liberális szlovákokat. 

Noha a szlovák (kereszténydemokrata) választók megengedőbbek lehetnek most, hiszen a KDH hosszú kihagyás után tért vissza a parlamenti padsorokba, kétséges, hogy a deklaráltan katolikus értékrendet valló párt mihez tudna kezdeni a (poszt)kommunista-populusta múlttal (vagy inkább jelennel) bíró Fico zsarnoki vezetői stílusával, mihez kezdene Pellegrini gumi gerincével és Danko intellektuális mélységeivel.

Persze azt sem szabad elfelednünk, hogy az SNS és a KDH voltaképpen egy tőről fakad, ugyanannak a keresztény-nacionalista politikai iskolának a terméke, amelyik már a szlovák politika embrionális állaptában is a magyarellenességre apellálva próbált tényezővé válni. Míg az SNS az evangélikus szlovákok gyűjtőpártja volt, addig a KDH elődjének minősülő, a második világháborús fasiszta szlovák állam kiépítéséért felelős Hlinka-féle Szlovák Néppárt (HSĽS) pedig a katolikus szavazókat szólította harcba. Tehát akkora nagy különbség a két párt DNS-e között nincs. Más kérdés, hogy a rendszerváltozást követően az SNS messze a legvulgárisabb, legsovinisztább hangvételű párt volt, addig a KDH jóval szalonképesebb, leginkább csak burkolt magyarellenességet felmutató politikai szubjektumként viselkedett. 

Figeľ szavaihoz visszatérve fel kell tennünk magunknak a kérdést, vagyis inkább a KDH választóinak: valóban arra adtak felhatalmazást a pártjuknak, hogy egy olyan koalíció tagjai legyenek, amilyen ellen húsz éven keresztül harcoltak. Kötve hiszem, hogy ezt lenyelnék a párt szimpatizánsai. 

Mindebben az a legpikánsabb, hogy a KDH vezetősége kategorikusan kizárta az együttműködést a SMER-rel. De nem épp ilyen esetekben lehet egy nagy tiszteletnek örvendő, ám végső soron a döntési folyamatokon kívül rekedt párttaggal szondázni a választók véleményét.

Hogy ez most miért is fontos számunkra? Mert a Szövetségnek is csupán néhány ezer szavazat hiányzott ahhoz, hogy el kelljen döntenie, hogy a migráció, lmbtq-ideológia és a Brüsszel elleni harcok során Orbán Viktor oldalára keveredő, ám nem is olyan rég még magyarellenes törvények sorát megszavazó, a rendőrségével magyarveréseket eltussoló (levezénylő?) Robert Ficoval kelljen tárgyalóasztalhoz ülnie. 

A történelem fintora, hogy a választók döntése értelmében nem kellett hitelességi kérdséken rágódnia a magyar pártnak.

Nyitókép: Denník N