ITT A PIROS, HOL A PIROS

Jaro Naď bizonyos gyerekeiről és szüleikről 2022. febr. 3.

Miután egy hokimeccsről kifelé menet belegázolt néhány csúnya bácsi védelmi miniszterünk lelkivilágába, Jaro olyat posztolt, hogy beszakadt az internet.

Az ömlengős szövegről lerí, hogy szerzője még csettintett is a nyelvével alkotás közben: „na, most aztán úgy meglóbálom azt a morállóf*szt, hogy egyáltalán nem lesz mindegy annak, aki a másik végén van, kő kövön nem marad.” Azzal a gesztussal, hogy bocsánatot kér a saját fiától olyasmiért, amiről elvileg nem tehet – vagy akkor mégis? –, még önmagának is kioszt egyet a húszcentis birkapüfölővel. 

Félreértés ne essék, nyilván nem a legszofisztikáltabb módja a nemtetszés kifejezésének a gúnyos taps, a bekiabálás és a „hazaárulózás”, de azért nem kell túldramatizálni, ahogy bőgni sem. Jaro egy olyan szlovák-amerikai védelmi megállapodást szorgalmaz éppen, amit az ország jelentős része elutasít; mit várt hát, meleg hógolyót? 

Ugyanúgy joga van a védelmi miniszternek a hisztire, mint a polgároknak beszólni neki; 

ám arról értekezni, hogy másnak és más gyerekének mi a jó, mi a rossz, eléggé visszás; 

valószínűleg nem feltétlenül az, ami egy picsogó politikus fejében megfogalmazódott. A fent idézett mondatot meg Maki-Zay sem fogalmazhatta volna meg ütősebben... nos, magáért beszél, hab a hisztitortán. 

nyitókép: facebook