7832

Jeszenszky Zsolt: Miért hanyatlik a kereszténység? 2024. márc. 16.

Az ismert politikai hobbista, Jeszenszky Zsolt a Magyar Nemzet hasábjain adt közzé a tudományos értekézsnek is beillő gondolatait, melyben arra a kérdésre keresi a választ, miért hanyatlik a kereszténység.

1800-ban a földlakók egyötöde volt keresztény, 2000-ben már közel egyharmada. 2023-ban 2,6 milliárd keresztényt tartottak számon, a világ most már nyolcmilliárd lakosának még mindig 32 százalékát.

Az ateisták, keresztényellenesek egyik kedvenc érve, hogy ebből milyen kevesen járnak templomba vagy élnek aktív hívőként. Valóban. De a statisztika nem a megélt hit mélységéről szól, hanem a felekezeti hovatartozásról, ami nemcsak hitet jelent, hanem kulturális determinációt is. A többi vallás adatai sem azt mutatják, hogy mennyi az elkötelezett hívő. (Bár kétségtelen, a hinduizmus és az iszlám esetében jóval többen gyakorolják aktívan és intenzíven a vallást, mint a szekularizáltabb nyugati világban a kereszténység vagy a zsidóság körében. Az ázsiai, az afrikai, sőt a latin-amerikai keresztények továbbra is aktív templomba járók, megélt hittel rendelkezők.)

(...)

De miért is van ez így? (Nálunk is, ahogy az egész keresztény civilizációban, Észak-Amerikától Európán át Ausztráliáig.) A humanizmus, az úgynevezett felvilágosodás, a tudomány előretörése miatt? Ez csak részben magyarázza. Történelmileg igaz, hogy a materiális világ megismerésével számos hitbéli vélelem megdőlt, okafogyottá vált. A tudomány meg tudott magyarázni sok olyan kérdést, amelyre korábban nem volt válasz, és az emberiség az adott jelenséget az isteni gondviselésnek (vagy a sátáni gonoszságnak, szeszélynek stb.) tulajdonította.

Annyira elkezdett az ember hinni a tudományban és saját képességeiben, hogy az Istenben, a transzcendenciában, a magasabb rendű szellemiségben való hitet babonának, mesének, fölösleges tehernek kezdte érezni.

Persze ma már látjuk, hogy van egy ellentétes folyamat is: a kiüresedett, materiá­lis világ, a fogyasztás- és élményközpontú, öncélú, sokszor hedonista életmód egyre kevésbé képes azt a megelégedést, pláne boldogságot nyújtani, amit oly sokáig reméltünk tőle. Ezért újra a spiritualitást, a magasabb rendű szellemiséget, a transzcendenciát, az önmagunkon túlmutató célokat keressük. Legalábbis sokan. Ezért lett divat a meditáció, a jóga, a tai chi és számos más, a mi kultúránktól alapvetően idegen spiritualitás. Mert az embernek természetes igénye van rá. 

De odáig még viszonylag kevés nyugati ember jutott el, hogy ezt a spiritualitást, a hiányérzet megszüntetését, a lelki üresség betöltését ott keresse, ahol az ősei mindig is megtalálták: a kereszténységben. Mert az nem divat. 

Az régimódi, avétos, boomer dolog. A reiki meg a sudarshan krya sokkal menőbb.

(...)

A nyugati ember a kényelmes, kellemes, hollywoodi verzióban hisz. Abban, hogy „én több jót teszek, mint rosszat, ezért jó ember vagyok”. 

Ezzel nem csak megítélte, hanem egyből fel is mentette önmagát. Ha bármilyen hibát követ el (a bűn már fel sem merül, ő olyan súlyos dolgot sosem csinál), az nem számít, mert annyi minden jót tesz mellette. A jóemberkedéssel önmagát piedesztálra emeli és mások fölé is helyezi. Ebbe az énképbe nem fér bele, hogy valaki más, egy felsőbb hatalom döntse el, mi a jó és mi a rossz. Hogy ki a jó és ki a rossz. Mert az ember ezt már maga eldöntötte: ő jó. Fölötte ne ítélkezzen senki. De még kegyelmet se adjon neki, hiszen nincs erre szüksége. Mert ő magától jó.

Óriási egó dolgozik a nyugati emberben, ami távol tartja őt Istentől, Jézustól. Miközben pont azért is kellene közelednie hozzá, hogy féken tudja tartani saját önpusztító egóját. De mivel távolodik Istentől, ezért egyre csak nő az egója. Amitől még jobban távolodik Istentől. Ördögi kör. Szó szerint. A sátán épp azt akarja, hogy az ember a saját egóján keresztül pusztítsa el önmagát.