LIBERNYÁKULUM

Jeszy: ezek a barom állatok tényleg (világ)háborút akarnak? 2022. máj. 2.

Több, mint két hónapja tart az orosz-ukrán háború. Ugye nem lenne baj, ha végre vége lenne?

Minden jóérzésű ember, józan ésszel ezt gondolná. De ma egy abszurd világot élünk.

Ahol a férfiak szülhetnek, ahol az agresszív, kövekkel dobálózó hódítók szerencsétlen menekültek, ahol a boltokat kifosztó, épületeket felgyújtó csőcseléket a média békés tüntetőknek nevezi...

és ahol akkor vagyunk jóemberek, ha fegyvereket szállítunk egy katonai konfliktusba, hogy az minél tovább tartson, minél többen haljanak meg, veszítsék el az otthonaikat.

A háború okairól, felelőseiről már készítettem egy alapos videót a YouTube csatornámra, és hamarosan érkezik az újabb a haszonélvezőkről; azokról, akik az egésszel jól járnak.

De itt most néhány szóban beszéljünk saját magunkról, Európáról. A politikusokról és a sima állampolgárokról is. A harcoló felekről természetesen mindenkinek lehet véleménye, a geopolitikai helyzetet, a kiváltó okokat is lehet többféleképpen értelmezni. DE! Egy valamiben nem szabadna, hogy bármiféle nézetkülönbség legyen.

Abban, hogy legyen béke. De mikor hallottunk erre akár csak utalást is a nyugati politikusoktól?

A pápa volt az egyetlen közjogi méltóság, aki explicite a békére szólította fel a feleket. Mit tesznek ezzel szemben Európa vezetői? Egymással versengenek, hogy ki szállít több fegyvert Ukrajnának, és számonkérik azokat, akik ezt nem teszik. Korábban még lehetett talán magyarázkodni, hogy segítenek az ukránoknak megvédeni magukat az orosz agresszorral szemben, a vállról indítható légvédelmi rakétáknál még elment ez a szöveg.

De most már nehézfegyverzet, páncéltörők, tankok, stb. szállításáról van szó. Ezek támadó fegyvernek minősülnek. Nettó hadüzenetet jelentenek Oroszország számára.

Ami nyilvánvalóan válaszlépést fog indukálni. Amire persze majd megint lehet sipítozni, hogy jaj, a gonosz Putyin, stb. De ahogy a Mátrix 2-ben is mondta a Merovingiai: ha sok bort iszom, hugyoznom kell. Kauzalitás törvénye. Ok-okozat. A csapás válaszcsapást hoz. Ha részt veszek egy háborúban az egyik fél oldalán, akkor a másik fél joggal tekint engem is ellenségnek.

De a politikusok teljesen meg vannak bolondulva. Ahogy Koenen Krisztina kiváló írásában fogalmaz a Neokohn-on:

egy jólétben lezüllött politikus-generáció a tűzzel játszik. És saját moralizálásától ittasan nyilvánvalóan fel sem bírja fogni a háború szörnyűségét és a háború által sújtott emberek szenvedését.

Eljátsszák, sőt, talán maguk is elhiszik, hogy ők az ártatlan, szegény ukránokat védik. Miközben valójában egy nagyhatalmi játszma epizódszereplői. Epizódszereplők – ugyanis valódi lapokat ebben a játszmában nem osztottak nemhogy az ukránoknak, de egész Európának sem. Az Egyesült Államok diktál, saját érdekeinek megfelelően. Az „utolsó ukránig” harcolni akar azért, hogy az orosz hadigépezetet felőrölje. Kiképezte az ukrán hadsereget, folyamatosan fegyverekkel látja el, és ezt követeli európai szövetségeseitől is. A nagy jóemberkedés közepette ehhez asszisztálnak az európai politikusok. A médián keresztül pedig a tömegeket manipulálják ugyanerre.

Az ukrán vezetés eleinte még mondott olyanokat, hogy kész tárgyalni a semlegességről, hogy véget akar vetni a nép szenvedésének. Az oroszok folyamatosan a béketárgyalásokat sürgetik. Nyilván a saját feltételek szerint, és nyilván a másik félnek is vannak feltételei, ezeket kell egyeztetni. De nyugaton erről egy hangot nem hallunk. Kimondta-e az Egyesült Államok vezetése egyszer is azt a szót, hogy „béke”? Szóltotta-e fel bármelyik nyugat-európai politikus a feleket a tárgyalásra, a vérontás befejezésére, a konfliktus feloldására? Nem. Ajánlotta-e bárki is, hogy közvetítene a felek között, hogy segítene a béketárgyalások megszervezésében, a béke körülményeinek megteremtésében?

Igen! Izrael, Törökország és Magyarország!

De akik korábbi háborúk során épp a béketárgyalásokkal jeleskedtek, a híresen semleges finnek, svédek most hol vannak? Épp igyekeznek belépni a NATO-ba, hetven év semlegesség után! A norvégokról nem is beszélve, akik a NATO jelenlegi vezetőjét is adják. Európa teljesen behódol az amerikai érdekeknek. Amerika pedig totális háborút akar, totális győzelemmel Oroszország fölött. Ha az utolsó ukrán is belehal, akkor is. Ha egész Európa hadszíntérré válik, akkor is. És az európai politikusok (beleértve a magyar ellenzéket is) ebben asszisztálnak, saját vállukat veregetve, hogy milyen jó emberek, ha

nem vesznek orosz gázt, és nem csak kevesebbet fürdenek, de a teljes gazdaságukat hazavágják, és ezzel jól kibasznak Putyinnal.

Az emberek, a választópolgárok egy része pedig bekajálja ezt az ordas kamut, és maga is követeli, hogy háborúzzunk, szállítsunk még több fegyvert. Ahelyett, hogy minden eszközzel a békét, a háborúzó felek számára elfogadható kompromisszumot mozdítanánk előre.

Erősítsük meg a NATO-t, hogy senkinek ne jusson eszébe minket megtámadni, ez tök rendben van. De a NATO azt tegye, amiért létrejött: biztosítsa a békét a kontinensen! Ne pedig mint óvodások a homokozóban, buta, korlátolt, beszűkült agyú, önmaguktól eltelt politikusok játsszanak háborúsdit a fejünk fölött!

nyitókép: mandiner.hu/Földházi Árpád