ZSÍR

Jobbra át! – „Dagen H”, a svéd történelmi fordulat 2023. nov. 25.

A „baloldali közlekedés” kifejezés hallatán a legtöbbünknek automatikusan Nagy Britannia ugrik be. Természetesen nem a britek az egyetlenek, akik „a másik” oldalon vezetnek, a brit gyarmati múltnak és a brit birodalom hatásának köszönhetően számos országban találkozhatunk még a közlekedés számunkra szokatlan formájával. Mivel ezen országok többségében már az autók megjelenése óta ez a jól bevált szokás, nem ér minket különös meglepetésként a bal oldalon haladó autók látványa, amikor például Máltára vagy Ciprusra látogatunk. Annál nagyobb hidegzuhanyként érte azonban Svédország lakosait az 1960-as években, amikor a kormányuk hirtelen úgy döntött, hogy egyik napról a másikra áttereli a forgalmat az út túloldalára. A továbbiakban annak járok majd utána, miként vitte véghez ezt az eszelősnek tűnő tervet a kormány, és miért érezte szükségét a radikális reformnak.

Leszögezném, hogy természetesen nem Svédország az egyetlen hely, ahol a bal oldali közlekedést lecserélték. A kék-sárga zászlós ország azért különleges, mert míg Ausztria, Csehszlovákia és Magyarország esetében ez a váltás az 1930-as évek végén és az 1940-es évek elején ment végbe, amikor még szinte egy kézen meg lehetett számolni, hány autó haladt át naponta a településeken, Svédországban a 60-as években eveztek új vizekre a közlekedés terén, amikor már körülbelül 2 millió jármű szelte az utakat. Ez a szám napról napra nőtt, ami rendesen feladta a leckét az átállás stratégiáját kidolgozó szakembereknek.

A történelem során Svédország többször is próbálkozott a jobb oldalhoz húzni, hiszen a bal oldali közlekedés nem csak a szomszédos országok rendszerének szöges ellentéte volt, de még az autókereskedés terén is korlátok közé szorította az országot. A tervek azonban különféle okok miatt mindig a szemetesben landoltak. 

1955-ben még népszavazást is tartottak a cseréről. 

Az új közlekedési irány ellenzőinek azonban sikerült akkora pánikot keltenie a népben, hogy a szavazáson résztvevő svédek 82,9% a régi rendszer megtartása mellett tette le a voksát. Ekkor már az Európa Tanács is sürgetni kezdte az átállást, hiszen minden környező ország a jobb oldalon vezetett, a svédek makacssága pedig problematikussá tette a határokon átívelő zökkenőmentes közlekedést.

Svédországnak egészen 1963 szeptemberéig sikerült halogatnia az új irány bevezetését.

A kivitelezéshez azonban alapos tervezésre, szájbarágós kampányra és sok-sok önkéntesre volt szükség. Az átállás napja a „Dagen H”, azaz a „H-nap” elnevezést viselte (a „h” betű a Högertrafikomläggningen svéd szó rövidítése, amely magyarul annyit tesz: „jobb oldali közlekedésre való átállás”). 

A közlekedési rendszer átalakítása mindössze egy éjszaka alatt ment végbe, a „manőver” során körülbelül 360 000 közlekedési táblát kellett lecserélni, nem beszélve az úttestre festett jelekről. 

A kormány már egy évvel az átállás előtt megkezdte az információs kampányt a tévécsatornákon, a sajtóban és a rádióállomásokon. Az átállást megelőző napon pedig még a csapból is ez a hír folyt minden médiafelületen, hogy még véletlenül se felejtse el senki a nagy eseményt. Mindeközben megközelítőleg 20 000 ember fáradtságos munkája árán az útjelzőtáblák is megújultak. Szeptember 3-én hajnali 1 órakor pedig az utakon megállt az élet, és csak 6:00-kor indult el ismét – már az új rendszer szerint.

Sárai Erika

Nyitókép: Isaque Pereira - Unsplash