A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Punisher

Jöhet a fekete Megtorló 2022. febr. 7.

A Marveles Megtorló társalkotója, Gerry Conway azt szeretné, hogy gondolják újra a karakter:  „Ha fekete lesz, újra büszke leszek rá.” – írja a Breitbart. Előljáróban annyit, hogy nem a Megtorlón van itt a hangsúly, amely az egyébként sem sokat érő képregényhősök között is másodvonalas. Annyi az önellentmondás az egész ügy körül, hogy érdemesebb magát a jelenséget vizsgálni, annak összes visszásságával.

Azon, hogy egy eredetileg fehér karaktert szeretnének befeketíteni, Akhilleusz és Hófehérke után meg sem lepődünk. A túloldalon viszont, legalábbis az effajta forradalmi ötletek megalkotói, továbbra is úgy kezelik a hasonló, valójában 0 hozzáadott értékkel bíró agymenéseket, mintha valami egészen eredeti, veszélyes és friss elgondolás volna. 

Pedig csak egy szemmel láthatóan gyenge lábakon álló téveszmére épített mintázat újabb szellemi terméke, ami futószalagon érkezik. 

Ha a konkrét példát nézzük, adott egy társalkotó, aki többedmagával néhány évtizeddel korábban megalkotta az egyébként sem túl eredeti Megtorlót. Mindenesetre a név viszonylag bejáratottá vált, az anti-hős, aki önmaga is szörnyeteggé vált, hogy megküzdjön a nála nagyobb szörnyetegekkel – nincs itt semmi újdonság, de alapvetően egy izgalmas archetípus. 

A kedves társalkotó a XXI. század első felének derekán viszont megvilágosodik és kijelenti, csak akkor lesz újra büszke a karakterre, ha feketévé maszkírozzák. Valójában persze az alaphelyzeten semmit nem befolyásol, hogy Megtorlónk fekete-e vagy fehér, de most ez a trend,

majd az ad egy manapság elengedhetetlen árnyalatot, ha a mindennapi ügyeit intéző fekete Megtorlót faji alapon diszkriminálják. 

Gery egyébként a BLM-ről is áradozott, meg hogy a fekete Megtorló karakterének újragondolásávál szeretné támogatni a mozgalmat. Erre mondhatnánk Joe Biden után szabadon: ebbű' baj lesz! Mármint adott egy BLM-es Megtorló, mi lesz vajon a dolga?

Talán az utcát járva betördösi a kirakatokat, felgyújtja az autókat, halomra lopja a NIKE cipőket meg a laposképernyős tévéket? Ha fehér kerül az útjába, a legjobb esetben csak letérdepelteti, ha meg éppen egy öreg fekete rendőr, aki nem ért egyet az effajta megtorlással, azt megöli?

Mert ha a valóságból vett példákat nézzük, éppen ilyen kéne legyen a BLM-Megtorló, de az egész sztori éppen olyan messze van a valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. 

Azon is érdemes elgondolkodni, hogy ha a sok alkotó valóban szívvel-lélekkel szeretné a világot kioktatva az arcunkba tolni ezt az áldozatkultusszal átitatott ágendát, miért nem alkotnak saját hősöket? Miért a már meglévőket kell elvenni, valós indokok nélkül átmaszkírozni? Ugyanazért, amiért a matematikát, a statisztikát meg a klasszikus zenét rasszistának kiáltják ki, ahelyett, hogy megértenék, áldozatos munkával megtanulnák, esetleg gyarapítanák is a repertoárt. Mert abban kegyetlenül sok munka van!

Erről szól az eltörlés és az átalakítás kultúrája, amelyen belül a fajcsere lassan kulcsfogalommá válik. 

Amit a saját képükre tudnak formálni, általában az eredeti silány utánzataként, az maradhat, amit meg nem, hiszen végül is a számokkal, egyenletekkel és képletekkel akármit csinálhatnak, a fehér-fekete ellentétet akkor sem tudják bevetni, azt rasszistának bélyegezve eltörlik. 

Végül azt ne felejtsük el, hogy ezek a mindennapossá váló esetek nem önmagukban állnak, hiába is próbálja a körön belül mindenki úgy beállítani, mintha az adott karakter átalakítása forradalmi ötlet volna. 

Ez nem forradalom, hanem a mára végletekig elcsépelt semmitmondásban, ötlettelenségben, szellemi kopárságban való egyre mélyebbre merülés, lubickolás. 

Nagyjából olyan, mintha Duchamp Szökőkútja után havonta előállt volna valaki egy másik vizeldével, azt úgy beállítva, mintha egetrengetően kreatív alkotás volna – persze ez nagyjából megvolt, de csak Duchampra emlékszünk, már aki... 

Tehát kedves Gerry, majd akkor legyél büszke – nem a Megtorlóra, mert az jól van úgy, ahogy van, nem kell róla még egy bőrt lehúzni – magadra, ha esetleg alkotsz valami értékeset, nem a kor divatjának farvizén, hanem önmagad megerőltetve, már, ha még képes vagy rá!

nyitókép: salon.com/P7

breitbart.com/P7