ZSÍR

John Scalzi: Állati gonosz 2023. nov. 27.

John Scalzi neve garanciát jelent a minőségi, de kellően elborult olvasmányélményekre. Az 1969-ben Kaliforniában született író 1991-óta koptatja a klaviatúráját, hogy különös írásait elhozza az olvasói számára. Az idén szeptemberben megjelent Állati gonosz (Starter Villain) már a sokadik regénye a Vének háborúja-sorozatról elhíresült írónak, mellyel ismét nem hazudtolta meg önmagát. 

Scalzi ezúttal nem a csillagok közé, ám csillagok által megihletett regényt hozott nekünk. Az egyik ilyen csillag kétségkívül Christopher Moore amerikai regényíró, akinek stílusát és őrületét szinte tökéletesen sikerült megidéznie, míg a másik a másik csillag valóságos csillag-konstellációt alkot: a James Bond-filmek szupergonoszai képében. Történt ugyanis, hogy hősünk… izé… írónk épp egy regénybe kezdett bele, amikor elkapta a covid, ami miatt roppant módon elhúzódott a kézirat elkészülte. Ez érezteti is a hatását a szövegen, a regény második fele valahogy kevésbé humoros, mint az első 100-150 oldal, helyette inkább a kémfilmek elemei-kliséi dominálnak – vélhetően amiatt, mert a betegség idején a Ian Flemming regényeiből készült filmekkel gyógyította magát. Na de ez semmit sem von el az Állati gonosz erényeiből!

Adott a főhősünk, Charlie, egy igazi lúzer, akit elhagyott a felesége, a munkáját elveszítette, ráadásul a halott édesapja házában él, amit bőszen meg akarnak szerezni a féltestvérei. A banki hitelkérelmét, amellyel egy pubot szeretne megvásárolni, elutasítják, szóval romokban az élete. Ilyenkor jön jól egy milliomos nagybácsi, aki szíves halálával a teljes birodalmát a hősünkre hagyja. Szívesen.

Igen ám, de van egy feltétel: részt kell venni a temetésén. Na, de milyen temetésen! Ha nem tudnánk, hogy John Scalzi írta, tényleg Christopher Moore nevét keresnénk a könyv borítóján, hiszen – élek a gyanúperrel – minden idők legmordibabb temetéséről olvashatunk, ahol a kegyelet lerovása helyett a résztvevők leginkább leszúrni szeretnék a holttestet – biztos, ami biztos.

Miközben a homlokunkig katapultált a szemöldökünk olvasás közben, nagyokat nevetünk, de ez mind csak amolyan expozíció a későbbiekhez képest. Charlie ugyanis nem egy parkolóház-birodalmat, hanem egy szupergonosz-vállalatbirodalmat örököl egy karibi szigeten, tűzhányóval, bunkerrel, szuperkütyükkel együtt. Na meg osztálytudatra ébredő, sztrájkoló delfinekkel. Van itt minden, ami csak a szupergonoszkodáshoz kell. 

Nem szeretnék minden poént lelőni, ahhoz túlságosan rövid ez a könyv, amely egyszerre kémregény és annak paródiája, egyszerre meseszerű és groteszk. Karakterei szerethetők és a végkifejletig olyan érzést kelt, hogy akár a végtelenségig húzható regényfolyam első etapjához van szerencsénk, amire az angol cím is utal (Starter Villain – Kezdő gonosz). Viszont a magyar címválasztás is nagyszerű, hiszen az állatoknak fontos szerepet kapnak a regényben.

A kötet talán egyetlen hibájának a nem jól megválasztott arányokat lehetne nevezni. Értem ez alatt a humor adagolását, illetve az egyes jelenetekre szánt karakter- és fejezetszámok nagyon nem arányos voltát. Ez persze csak egyéni kukacoskodás. Mindenesetre a kötet lezárása pont attól jó, ahogyan megesett. De ezt már derítse ki az olvasó. 

John Scalzi regénye nem váltja meg a világot, de egy kicsit megmenti, mert ettől garantáltan jó kedve lesz az olvasónak.

(John Scalzi: Állati Gonosz. Agave Könyvek, Budapest, 2023)