CSAK A KEZÉT FIGYELD!
Jól mondod, Dag!
2024. okt. 21.
Ritkán, de olykor nálam is felmegy a pumpa.
Hogy mi zaklatta fel a lelki nyugalmamat? Hát ez:
A Pluska szerint az orvosok átlagfizetése közel 5 ezer euró havonta. A kormány további 6 százalékos emelést ad nekik, de ők kilencet akarnak!
Elfogadom, hogy egyesek közülük tényleg szinte pótolhatatlanok. Főleg a komoly eredményekkel büszkélkedő specialisták. Mondjuk egy csúcskórház világszínvonalon műtő szivsebeszétől vagy agysebeszétől nyilván nem sajnálná az ember ennek a pénznek a tripláját sem. De vélhetően pont nem ezek elégedetlenkednek és fenyegetőznek külföldre távozással.
Hanem olyanok (és tisztelet a kivételnek), akik az átlagot sem igen ütik meg a minőség terén, de a fehér köpenyük zsebét nagy előszeretettel és meglehetősen gyakran mutogatják provokatívan a szerencsétlen és kiszolgáltatott betegnek (vagy a hozzátartozójának), hogy nem ártana a nagyobb odafigyelés fejében egy kis baksis. Ami se nem kicsi, se nem baksis, hanem komoly, vaskos tétel kell, legyen...
Nos, az ilyenek, béremelés helyett, leginkább csak mély megvetést érdemelnek!
Fotó: shutterstock
Pedig állítólag számukra az orvoslás, az emberek gyógyítása nem is munka, hanem hivatás.
Ennek ellenére gyakran azt halljuk, hogy bezzeg nyugaton mennyit kereshetnének, ha távoznának.
De megsúgom, hogy ott, ahol egy orvos az itteni bérének a többszörösét keresi, ott más is jóval többet kap mint itt, azaz ott minden dragább is, mint itt. Leginkábbis az emberi munka órabére jóval magasabb. A szolgáltatások díja meg pláne.
Úgyhogy ott, lehet, hogy egy orvos többet keres mint itthon, de többet is költ. Ha családostul él kint, és mindent ott kell fizetnie, beleértve a saját lakhatását, a rezsijét, a gyerekei iskolaztatását, szabadidős tevékenységet stb., akkor vélhetően nincs túl nagy különbség. Sokkal több ott sem jut a hó végén a spórba.
Ezért én úgy gondolom, hogy a Štandardos Dag Danišnak igaza van, aki azt mondja, hogy az orvosok, amikor a külföldre távozással érvelnek, egyszerűen zsarolnak. Mindnyájunkat. Az egész társadalmat.
Mert mindenki más is nagyobb fizetést érdemelne ebben az országban, nemcsak ők.
Ami a konszolidációs csomagot illeti, Pelle pénteken aláírta.
Az orvosok végül kizsarolták, amit akartak. Illetve valahol félúton találkoztak a kierőszakolt igények és a költségvetési lehetőségek.
Plusz százmilliót így is bezsebeltek.
A közösből. Mindnyájunk pénzéből.
Félreértés ne essék! Nem tőlük irigylem, de a tanár, a buszsöfőr, a víz-, gáz-, vilanyszerelő, a takarítónő, a kisvállalkozó stb. is többet érdemelne! De ők nem tudnak azzal hadonászni, hogy ha nem kapnak az államtól többet, akkor majd elmennek külföldre az ottani gazdagokat istápolni. A nép, amely verejtékéből az orvos - szinte ingyen - tanulhatta ki a szakmát, meg halljon itt halomra!
Persze a felvidéki (szlovákiai) magyar liberális média ezt nem így látja. Vajon miért nem lepődünk meg?
A Napunk és a Paraméter hangos kommentárja is (nyilván) a kormány ellen hergel az orvosbérek kapcsán.
De élek a gyanúperrel, hogyha Fico a béremelésük mellett ágálna, akkor ők teljesen biztosan valamiért az ellenérdekelt tábor mellé állnának.
Lebo Fico.
Amúgy ez megy idaát is. A európai néppárti új kedvenc, Ursula és Frédi kormányfőjelöltje is ezt a témát tolja. A brüsszelita sajtó ott szintén rájátszik a kritikára a „mindensz@rizmus“ jegyében.
Mert a Zorbán.
De vissza a fizujukhoz. Ha igaz az, amit a Pluska állít, akkor például nekem, öneltartó kisvállalkozónak, kábé négy-öt (mikor hogy) hónap alatt jön össze annyi nettó, mint nekik egy hónap alatt.
Viszont mi, egyéni vállalkozók (SZČO), nem tudjuk magunknak kizsarolni a többet, mert nincs erős szakszervezetünk, azaz mi csupán magunkra számíthatunk. Magunkra vagyunk utalva.
Ránk nem vonatkozik a bértábla, meg a rendszeres közalkalmazotti bérvalorizáció. Azaz az aktuális infláció (pénzromlás) mértékével növelt évenkénti fizetésemelés.
Legfeljebb negatívan. Mert, ahogy nő az állami és önkormányzati alkalmazottak átlagbére, mi vállalkozók, egyre több kötelező elvonást fizetünk be havonta az államkasszába. Az adókról már nem.is beszélve. Forgalmi adó, jövedelemadó, ingatlanadó, közüzemi díjak, plusz most a legújabb csemege, a tranzakciós adó. Bingó.
De ez nem panasz. Mi választottuk ezt a formáját a boldogulásnak, és vannak ennek az létformának előnyei is. A magunk urai vagyunk. Nincs főnökünk, aki finom szarkazmussal átitatva, szinte naponta jelzi nekünk, hogy nem vagyunk igazán fontosak, mert tele van a fiókja jelentkezési kérvenyekkel... Azaz, mindenki pótolható. Ami, amúgy, igaz is.
Csak a miheztartás végett írtam le, hogy bosszant a dolog. Azért, mert mi is szeretnénk több pénzt keresni. A munkánkért, tudásunkért, szakértelmünkért cserébe többet számlázni. De mifelénk az árakat a piaci verseny határozza meg, nem a kormány vagy a szakszervezeti lobbipotenciál.
Én zsarolni is legfeljebb magamat tudom, hogy, Robi, dolgozz ennél is többet! Akkor talán több lesz a bevételed is. Talán...