CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Kabátra várva 2024. dec. 21.

„Gyimesi épp távozóban van [a Magyar Szövetségből]” – kotyogta ki nem is olyan rég óvatlanul a felvidéki fapados James Bond propagandaújságja. Kicsit belefáradhattak ott a Körképnél az eltartójuk szakadatlan mosdatásába és felmagasztalásába, vagy csak Gyégyé becsülte felül a képességeiket, és túltájékoztatta őket – hogy melyik történt, azzal egyikük se fog eldicsekedni. Ám valószínűleg most hihetünk nekik a tervezett távozással kapcsolatban. Mi más magyarázhatná azt a hónapok óta tartó aknamunkát, amit a Magyar Szövetség egykori alelnöke a saját pártja ellen végez? Jogos a feltevés, hogy a nagy nehezen összekalapált egység megbontásán ügyködik Gyimesi, csak még azt nem döntötte el (ő vagy valaki más), hogy milyen SIStéma szerint hasítsa szét a magyar pártot.

Godotra várva – ez a címe Samuel Beckett híres abszurd drámájának, melynek címszereplője úgy tudott a „cselekmény” központja lenni, hogy Vladimir és Estragon kitartó várakozásának ellenére végül színre se lépett. Valahogy így néz ki a mi kis felvidéki abszurdunk is, melynek egyik szereplője annak ellenére tud évek óta a politika színpadán villogni, hogy a Magyar Szövetség alelnökeként, majd egyszerű tagjaként sem tudott eredményt felmutatni a szövegelésen, a virágcsokros bohóckodáson és az aknamunkán kívül. A történet, az idő és a cselekmény megállt a Felvidéken is. Gyimesi távozóban van, de már mióta! A kabátot viszont nem veszi fel, hogy menjen.

A héten jelent meg egy alapos írás a Ma7 hasábjain, melynek a szerzője azt az ősrégi dakota közmondást támasztotta alá meggyőző érvekkel, miszerint a csicseri nullanullahetes alma nem esik messze a fájától. A történet érdekessége, hogy Gyimesi nem is kérte ki magának sem az ő kanyargós jelenét, sem a papa gazdag ügynökmúltját bemutató írást, hanem maga helyett hűséges szolgáját, egyben eddigi legrosszabb befektetését küldte hadba. Körkép Zsozsó az ominózus Ma7-es cikk megjelenésének másnapján jelentkezett be egy terjedelmes, dühöngve személyeskedő és izzadságszagú magyarázkodással, hogy a végén ne cáfoljon meg az égvilágon semmit. Mentségére szóljon, hogy nem is nagyon lehet.

Ha valaki úgy néz ki, mint egy ügynök, úgy totyog, mint egy ügynök, és úgy hápog, mint egy ügynök, akkor az minden bizonnyal ügynök.

DE MEDDIG HÚZHATÓ A FINÁLÉ?

Gyimesi mozgásából és szövegeléséből a Körkép elszólása előtt is látszott, hogy menni készül, hiszen időközben „becsatornázódott” politikai pályájának újabb állomására, amelyet a közelmúltban Tomáš Taraba hóna alatt talált meg. Érdekesség, hogy a két politikai szélkakas nem mindig volt kenyeres pajtása egymásnak, hiszen Juraj pár éve még így nyilatkozott az SNS-es anyatejen felcseperedett Tarabáról:

„Ami veszélyesebb, ez az újfajta nacionalizmus egy intelligens, disztingvált kabátot öltött magára, amelynek megtestesítője Tomáš Taraba.”

De ez má’ rég vót... Régebben, minthogy Gyimesi elkezdte volna reklámozni a gerince egyenességét. Szóval a jelek szerint épülne már a Taraba-vezette újnacionalista SNS-klónpárt, csak még hiányzik a malter, vagy a csicseri tégla nem mehet egyelőre. Úgy akarna menni ugyanis, hogy azzal minél többet lebontson Muník Pista bácsi és a többi felvidéki magyar pártjából. Ezért a folyamatos áldozatpóz, meg a panaszáradat a Körképen, hogy „báncsák szegény Gyimesit”. Ha viszont túl átlátszóra sikerülne a kilépési művelet, akkor hiába a sok progresszívozás, akkor hiába tercel alá állandóan a magyar kormány fő üzeneteinek, még az utolsó magyar ajkú laposföldhívő követője is új szuperhős után nézne.

A Magyar Szövetséget legelszántabban támadó ellenlábas jelenleg a párt „csicseri alapszervezetének egyszerű tagja”.

Minden médiahakniján beszól valami becsmérlőt a sajátjaira, és a bérfirkászát is ráuszította az új pártvezetésre, amelybe egyébként őt is hívták, csak hiába. Nyilván már a hívás elutasításakor tudta, hogy mire készül, hogy elkezdi faragni a magyar közösséget. Végül is a minta adott volt, már a papa tartótisztje is rendkívül elégedett volt azzal, ahogy idősebb Gy. bomlasztotta a magyar ügyet a kommunista időkben.

Aki menni akar, arra rá kell adni a kabátot – tartja a mondás. Főleg, ha már a faliújságján is kihirdették a túlzottan belelkesült fegyverhordozói.