TE BUZERANT!

Káčer bocsánatkérésére várunk 2023. febr. 9.

„Ha Vlagyimir Putyin sikeresebb lett volna, és ma ott van a keleti határainkon, akkor azt hiszem, ma már közvetlenül ilyen követelésekkel [területi követelések Magyarország irányából Szlovákia felé] szembesülnénk, sajnos” – hangzott el a sok port kavaró mondat a minap Káčer ideiglenes külügyminiszter szájából, akinek lassan a mottójává válhatna:

Ukrajnáért mindent, Szlovákiáért semmit, Magyarország ellen akármit.

A magyarországi és szlovákiai közélet egyaránt reagált a botrányos kijelentésekre, nagyjából mindenki úgy, ahogy azt tőle vártuk. Azt például, hogy a Szövetség majd csak sereghajtóként szenved ki magából valamit, ugyancsak borítékoltuk és sajnos be is igazolódott. Akkor is százan mondtak ezerfélét, hogy minden választópolgár megtalálhassa a maga véleményét, de erről majd később. 

Kezdjük Menczer Tamás rekaciójával, aki a tőle megszokott higgadt, de kíméletlen stílusban vágott vissza.

Európa nagy válságokkal néz szembe, ilyenkor józan politikusokra van szükség, Szlovákia jelenlegi külügyminisztere nem ilyen.Káčer miniszter alapvetően azért támadja Magyarországot, mert mi békepártiak és szankcióellenesek vagyunk. De ezen akkor sem változtatunk, ha ez nem tetszik Káčer miniszter úrnak. A mai napon a Külügyminisztériumba rendeltem Szlovákia budapesti nagykövetét, és elmondtam neki, hogy Rastislav Káčer mondatai elfogadhatatlan, nonszensz hazugságok.A magyar-szlovák partnerség és a V4-es szövetség bőven túléli az olyan figurákat, mint Rastislav Káčer.

Kevésbé lehetünk büszkék egyesült pártunk kedvenc platformjának LMBTQ lovagjára, Rigó Konrádra, aki onnan ismerszik meg már messziről, hogy ha választania kell Magyarország és Orbán Viktor, illetve mondjuk az Ördög közt, akkor csípőből az utóbbi mellé áll és még büszke is rá.

Szlovákiai magyarként engem nem zavar, ha valaki Orbán Viktort vagy a Fidesz-kormányt kritizálja. Az viszont zavar, ha valaki emiatt a Szlovákiában élő magyarok nevében, vagyis az én nevemben is megsértődik. Engem az is zavar, ha valaki ismét előhúzza a magyar kártyát, mert ezzel akar választást nyerni. Ma ennek lehettünk tanúi. A szlovák populista politikai nagymesterei, Igor Matovič és Gyimesi György Rastislav Káčer külügyminiszter nagyon szerencsétlen kijelentéseire adott reakciójukkal előhúzták a magyar kártyát és beledobták a választási kampány szorítójába.

Szögezzük le: minnél messzebb van a parlamenttől egy ilyen lelkületű ember, a felvidéki magyarságnak annál jobb. Ezek után ki az, aki teljes erőbedobással oda tud állni a Szövetség mögé?

Ami ugyancsak szomorú, hogy egyesült pártunk részéről Rigó dalolt nagyjából először. Forró Krisztián pártelnök kivárt, ami ilyen helyzetben súlyos hiba, késedelmét némi keménykedéssel próbálta kompenzálni, de nyilván keveset ért már – kicsit olyan, mint az egyszeri sakkjátékos, aki csak a sakk-matt árnyékában lépéskényszerből kezdi mozgatni a vezért, pedig mindvégig tömve volt a tűzvonala.

Gondoljunk bele, ha a teszetoszaság már Igor Matovičnak is feltűnt, vajon a felvidéki magyarság majd szó nélkül elmegy mellette?

Krisztián, elég furcsának találtam, hogy a Szövetség nevében egyáltalán nem reagáltál Káčer felháborító szavaira tegnap óta. Ezért tartottunk ma ketten sajtótájékoztatót Gyurival, és elítéltük Káčer szavait, és bocsánatkérésre szólítottuk fel... és a Szövetség reakciójától, amely [elsőként] Rigó úr szájából érkezett, elállt a lélegzetem – mi Gyurival vagyunk azok, akik felszítják az indulatokat, nem Káčer. Próbáljon rendet tenni a pártjában, mert nekem, mint szlováknak teljesen értelmetlen kiállnom a magyarokért, ha a pártja ezért támad engem. Béke,)

Mindeközben Berényi József facebook-oldalán legfeljebb tücsökciripelés hallható, bár ilyen időben még az se. Talán még készül a poszt, de sikerüljön akármilyen ütősre, már tegnap késő lett volna kitenni.

A „sajtótájékoztató Gyurival” a következőképpen festett:

Ebből látszik, hogy lehet bármilyen nemes és elszánt valaki, ha nem lép időben, keveset ér – az pedig továbbra is kérdés, hogy mi gátolta meg a Szövetség részéről az azonnali reakciót, mert ha valaki nemes és elszánt, tudja mit akar, nem kell sem sokat gondolkozni, sem kivárni. Persze, tudjuk, mi a helyzet: a sokszínűség jegyében ahányan vannak, annyifélét mondanak.

Vagy éppen, pont azok, akiktől várnánk a gyors reakciót, késnek, vagy csendben maradnak.

És ez az igazán szomorú: akinek kötelessége lenne kimondani az igazat, nem meri. Aki nettő nemzetáruló, elsőként szólal meg. Matovič és Gyimesi pedig azt és akkor teszi, amit és amikor a Szövetségnek is kellett volna, egységesen. Nem kell túlzásokba esni, Matovič is csak addig volt nagy játékos, amíg ellenzékből kellett a kormány mellé jutni, onnantól kezdve lejtmenet, mégis, a jó oldalra állt és jókor. Közben a Szövetség elnöke továbbra is tűri, hogy a párt többi „elnöke”, meg platformelnöke fojtott mattban tartsa.

Csak egy kérésünk van: az előrehozott választások után mindenki vonja le majd a tanulságot, ha pedig egy óriási önmatt sül ki a dologból, szó nélkül adják át a gyeplőt a rátermettebbeknek.

A dilemma pedig továbbra is fennáll: összefogás ide vagy oda, ki tudna egy olyan Szövetségnek szívből szurkolni, amely a parlamenti küszöb elérése esetén majd egy Rigó Konrádot ültetne a bársonyszékek egyikébe?

Ami Káčert illeti, a bocsánatkérésére hiába várunk, de nincs is rá szükségünk. Mára egy hasznos idiótává vált – hamar eltűnik majd a süllyesztőben, ahogy Menczer is megjósolta. A teljesen eszement kirohanásai éppen arra volnának jók, hogy összezárjon a közösség; hónapról hónapra feladja a magas labdát a Szövetségnek, de sosem sikerül leütni, illetve hát Rigó Konrád azonnal lecsapja, de a saját térfelünket trafálja telibe a laszti...

Bocsánatot kérni az ideiglenes külügyminiszter nem fog, sőt, Konrád szárnysegédjével egyetemben jó eséllyel tovább robog gőzerővel ezen a vakvágányon – Ukrajnáért mindent, Szlovákiáért semmit, Magyarország ellen akármit. Tehát addig kellene a Szövetségnek és Forró Krisztiánnak összeszednie magát, amíg ezek a magaslabdák sorozatban fognak jönni...

nyitókép: Forró Krisztián facebook-oldala