A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Traffic signs ge8b9c944d 1920

Kaptam egy kérdést: valójában mire való ez a Piros7es? 2022. okt. 22.

Nagyképű leszek rögtön az első mondatban: arra, amire Schiffer András való a magyar politikai közéletben, azaz, hogy ha kell, kíméletlenül kimondja a tabuizált dolgokat, megmutassa a Deákné vásznát és mindent üssön, ami őszintétlen, sőt hazug a Felvidéken.

Piros7es a baráti tűz, amely még a haverokból is gúnyt űz, az azt látja, hogy azok átverik a népet, - talán sommásan ennyit lehetne mondani erről a webportálról, de azért próbáljuk kibontani az igazunk, az igazság minden részletét.

Valóban sokszor, - a felvidéki szokásjoghoz (pff…erről majd később) mérten, - kendőzetlenül és kíméletlenül szólt egypár cikkem. Tudom, elszoktunk az ilyen stílustól, hogy kimondjuk valamiről, vagy valakiről azt, ami amúgy nyilvánvaló, csak, hát a „mi felvidéki kutyánk kölyke” alapon, illemből nem mondtunk negatív véleményt, hiszen olyan kellemetlen az, ha holnap szembejön velünk a bírált szervezet vagy személy, és akkor nekünk a szemébe kell nézni és vállalni kell a véleményünket.

Túl kevesen vagyunk már így is, nem nyírjuk már ki egymást nyilvánosan, általában ezek a döntő érvek egy-egy esetben és akkor inkább hazudjuk magunknak és a külvilágnak, hogy, 

hát igen, kicsit savanyú, kicsit sárga, de mégiscsak a mi narancsunk ez a citrom, és a békesség kedvéért még arra is hajlandóak vagyunk, hogy lelkesen tapsoljunk a citromarcú Bástya elvtársaknak.

Hát nem tudom, ha ez a felvidéki szokásjog, ám legyen, de akkor ne csodálkozzunk, hogy nem jutunk majd egyről a kettőre, ugyanis szerény véleményem szerint, csak az őszinte szembenézés, a hibáink feltárása, a megoldások keresése, azaz a hosszú- és rövidtávú célok kitűzése lenne az egyedüli üdvözítő dolog mindannyiunk számára.

Shakespeare mondta anno, hogy ha meg akarod változtatni a világot, fogadd el olyannak, amilyen.

Ez a nagyszerű mondás viszont nem azt jelenti, hogy az „olyan, amilyen világot” ne lehessen megváltoztatni, hanem azt jelenti, hogy fel kell mérni a valós (erő)viszonyainkat és annak alapján kell kidolgozni a feladatainkat, amelyek között mindenképpen szerepelnie kell majd az erőviszonyaink „feltőkésítésének” is.

Még pár a nap a két választásokig, amelyen sok múlik. Kiderül, hogy tudja-e hozni a felvidéki magyar politika az elvárt eredményt, azaz, minimum tartani tudja az eddigi önkormányzati bástyáit, megyei pozícióit. A megnyert helyek növekedése a Szövetség létjogosultságát, azaz az „egy a zászló, egy a felvidéki tábor” elvét igazolná. Az esetleges veszteségek pedig megingatnák a közös párt sikerességébe való hitet. 

Azt hiszem, ez utóbbit senki nem kívánja közülünk. 

Persze vannak, akik ezt kívánják, de azok nem közülünk valók, és itt most egyáltalán nem a párttagságra gondoltam, hanem azokra, akik előre megfontolt, aljas szándékkal tesznek keresztbe a Szövetség helyi vagy megyei jelöltjeinek.

Én csak a magam nevében ígérhetem meg ezután is a „vért, verejtéket és könnyeket” a felvidéki életünk húsbavágó témáiban, mert meggyőződésem, hogy csak az őszinte beszéd visz bennünket előre. Tenni fogom hát mindezt, mindenkor értünk és nem ellenünk.

Erre való tehát a piros7es azén véleményem szerint.

Utóirat: semmit nem kívánok jobban, mint, hogy dicshimnuszokat zenghessek a Szövetségről a rendkívül jól sikerült helyi és megyei eredményeink láttán.

Addig is, hajrá Felvidék, hajrá magyarok!




Papp Sándor




nyitókép: pixabay