CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Képzelt beszélgetés Biden és Putyin között 2022. dec. 7.

Képzeljük el, hogy miként zajlana Biden és Putyin között egy őszinte, négyszemközti beszélgetés egy védett, fizikailag leárnyékolt, azaz lehallgathatatlan tárgyálóteremben.

- Figyu, Vologya! Akkor beszéljünk egymással nyíltan és őszintén! Itt vagyunk, mint két szuperhatalom felelős vezetője. Oldjuk meg valahogy ezt a ukrajnai problémát! Eltelt immár kilenc hónap, mi kerestünk egy rakat pénzt, nektek meg nem mennek a dolgaitok olyan jól, mint azt terveztétek. Meg a támadással a nemzetközi jogot sem tartottátok be...

- Ne haragudj, kedves Dzsó, de a nemzetközi jogot meg a moralizálást inkább hagyjunk! Tudjuk, hogy ti miben utaztok, és ti is tudjátok, hogy nekünk mi a célunk. Országaink ritkán válogattak geopolitikai és gazdasági céljaik elérése kapcsán az eszközökben. Egyikünk nagyhatalma sem jobb a másikénál.

A nemzetközi jogot meg tényleg hagyjuk! Azt hagyjuk meg az európaiaknak, azok szeretnek ilyen morális alapon illúziókat kergetni. Mi beszéljünk felnőtt emberek módjára!

Ahhoz, hogy a háború véget érjen, egy dologra van szükség. Mégpedig arra, hogy Ukrajna valóban semlegessé váljon. Hogy a Nyugat ténylegesen kivonuljon Ukrajnából.

- De miért ne dönthetne Ukrajna a saját sorsáról? Miért ne közeledhetne a NATO-hoz? Hisz tudod, hogy az ország jelenlegi kaotikus helyzetében a csatlakozásuk a NATO-hoz reménytelen.

- Kedves, Dzsó! Több okból is. Először is Ukrajna fenyegeti Oroszország kijáratát a Fekete tengerre és a Fekete tengeren keresztül a világtengerekre. Másodsorban pedig Ukrajna őrült ütemű nyugati felfegyverzése halálos fenyegetést jelent Oroszország számára. Ráadásul a közvetlen szomszédságában, gyakorlatilag Oroszország előszobájában.

- De akkor, mit akartok elérni valójában?

- Oroszország csak annyit akar, amennyit az Egyesült Államok akart elérni a kubai rakétaválság idején. Hogy elmenjetek innen és vigyétek magatokkal a fegyvereiteket is. Semmi többet.

- Oké, de drága Vlagyimir! Azt senki nem gondolta komolyan, hogy Ukrajna tényleg a NATO tagja lesz. Nincs olyan állapotban az ország. A demokratikus kívánalmakat, a kisebbségi politikát tekintve semmiképp. A korrupció mértékét meg ugye, említenem sem kell. De ez nálatok is ismerős lehet. Már, ha nem haragszol meg érte.

- Á, dehogy. De nálunk legalább az általatok fake news-nak mondott közösségi média szabad. Ti azt is szeretnétek beszabályozni és gyakorlatilag bedarálni. Anyagilag ellehetetleníti, mint most a Twittert, miután Musk nem a ti kottátokból dalol. Idegesek vagytok, mert arra nem terjed ki a befolyásotok, mint a hat nagy médiakonglomerátumra, amely az egész amerikai sajtót uralja. Egyszerűbben fogalmazva: Nálatok eddig a fake news-ra az államnak volt monopóliuma.

- Oké, ez tényleg idegesít minket. Kábé úgy, mint titeket a szabad társadalom civil szervezetei, amelyeket gyakorlatilag ellehetetlenítettetek. De vissza Ukrajnára. Ukrajna nem lesz egyhamar a NATO teljes körű tagja.

- Da, papíron nem. De amúgy már most is az!

Ukrajna defacto NATO-ország. Kivéve az ötödik cikkelyt. Ott tart, ahol a kelet-európai államok tartottak egy-két évtizeddel ezelőtt. Még keleti fegyverzettel rendelkeztek, meg a keleti katonai doktrínák vannak náluk részben érvényben, de gyakorlati szempontból Ukrajna már a NATO része.

- De ha így is lenne, hogy tudnának ők veszélyeztetni titeket? Hisz szándékosan nem adtunk nekik nagy hatótávolságú lőszert a HIMARS-okba. Végülis erről szólt a nagyköveteinek megállapodása, nem?

- Így igaz, ki is vonultunk Harkivból majd Herszonból. De a folyó túlpartjára nem engedjük át az ukránokat. Arról ne is álmodjatok! A Donbaszt pedig fokozatosan bevesszük! Akkor is, ha ez sok anyagi és emberi áldozattal jár majd. Akkor is, ha még több tartalékost kell ehhez a frontra küldenünk. Egyszerűen szükségünk van legalább egy párszáz kilométeres pufferzónára. Mert mi garantálja azt, hogy például a törökországi atomtölteteiteket nem telepítitek az ukrán határra?

- Erre valóban nem tudok garanciát adni. Nálunk nem én vagyok a korlátlan úr. Te ebből a szempontból kényelmesebb helyzetben vagy. Meg kissé meg is van kötve a kezem, a háborúpárti fegyveriparosoknak nálunk óriási a lobbiereje. A másik oldalon viszont a ti nukleáris fűtőanyagotokra is szükségünk van.

- Értsd meg kérlek, hogy ahogy ti sem szeretnétek azt, hogy mondjuk Kína atomtölteteket telepítene a mexikói vagy a kanadai határra, mi sem szeretnénk ezt!

- Jó, jó. Oké. Figyelj! Akkor garantáljuk nektek azt, hogy Ukrajna nem fog csatlakozni a NATO-hoz, meg a fegyvereket is megoldjuk és valami nemzetközi békefenntartók majd kezelik a helyzetet Ukrajnában. Cserébe azt kérjük, hogy Oroszország mondjon le a 4 megyéből kettőről. A Donbasz maradhat, de Herszon és Zaporozsje megyéket feladhatnátok. Ott amúgy sincs többségben az orosz ajkú lakosság. A Donbaszról meg a Krímről meg majd beszélünk olyan 20 év múlva. Mit szólsz?

- Ezügyben nincs alku. Erről nincs mit beszélni. Ez épp olyan, mintha mi azt mondanánk, hogy az Egyesült Államok adja vissza New Orleans-t a franciáknak, vagy Texast a mexikóiaknak. A másik dolog, létezik a népek és nemzetek önrendelkezési joga. Tudod, Koszovó esetében ez volt az érvetek.

- Oké, tudom. De ezt sajnos Európában nehéz általánosan alkalmazni. Mert akkor ezt a jogot mindenkinek garantálni kellene. Például a katalánoknak, a baszkoknak, a ruszinoknak, a lengyeleknek, a románoknak, a szerbeknek, az albánoknak, a székelyeknek és más magyar közösségeknek a trianoni utódállamokban... Európát tényleg nagyon összekutyultuk a háborúk után, de ez most a kisebbik gondunk. Nekünk azt kell megakadályoznunk, hogy országaink ne jussanak el az atomháború határára. Zelenszkijnek nemrég majdnem sikerült belerángatnia a háborúba az egész NATO-t a Lengyelországban landolt kóbor raketák miatt. Ott közel álltunk egy totális háború és végső soron az atomháború kirobbanásához is. Alig tudtam elsimítani a dolgot.

- Pedig azok nem a mi rakétáink voltak.

- Tudom. De ilyen kiélezett helyzetben elég egy félresikerült nyilatkozat is ahhoz, hogy tönkretegyük a világot és magunkat is. Annyit pedig Ukrajna nem ér! Sem a földje sem a nyersanyaga.

- Ez igaz. De nekünk itt a létünkről van szó. Nektek viszont csak a pénzetekről. Ezért mi el fogunk menni a falig, sőt, ha kell, meg azt is áttörjük. A mi népünk nagyon szívós, bírja a hideget, a nélkülözést. Ti, nyugatiak, ellenben már nagyon hozzászoktatok a jóhoz, ami el is kényelmesített benneteket. Ha totális tömegháborúra kerülne sor, a teljes haderő bevonásával, beleértve az összes tartalékost is, akkor kevésbé érvényesülne a műszaki fölényetek. Úgyhogy kössünk mielőbb békét! Ukrajna lemond a területei mintegy 20-25 százalékáról, mi pedig nem vesszük be Kijevet és nem döntjük meg a nyugatbarát Zelenszkij-kormányt, és abbahagyjuk az ország infrastruktúrájának bombázását.

- Én benne lennék, de Zelenszkij és köre meglehetősen konok. Túlságosan belhergelte magát ebbe az egészbe. Mivel lehet őt meggyőzni, hogy nincs értelme tovább erősködni? Mivel tudjátok meggátolni, hogy ne akarják visszaszerezni a szerintük nekik járó területeket, amelyeket 2014-ben és most elfoglaltatok?

- Figyelj! A tél zord tud lenni a víz és áram nélküli, fűtetlen lakótelepi lakásokban. Másrészt, az összes nagy ukrán folyó a föderáció és szövetségese, Fehéroroszország területéről folyik Ukrajnába. Ha völgygátakkal beszabályozzuk a folyamokat, akkor mi döntjük el, hogy mennyi víz follyon át. Ha megszűnik az intenzív földműveléshez szükséges vízellátás, akkor az országuknak annyi.

- Nyomós érvek. De mi viszont a szankciókkal titeket tehetünk tönkre. Igaz, rövid távon ez nekünk, jobban mondva az európaiaknak fog fájni, de hosszú távon ti is belerokkantok.

- Oké, Dzsó! Próbáljuk ki, hogy ki bírja tovább! Mert nekünk van gabonánk, van műtrágyánk és van energiánk. És az egész világnak mire van szüksége? Főleg a fejlődő világnak? Gabonára, műtrágyára és energiára. Ezeket mi tudjuk exportálni valamennyiért. Ha ti szankciós ársapkákat fogtok is alkalmazni, más annyiért fogja megvenni, amennyiért mi adjuk. A kínaiakkal egyre jobbak a gazdasági kapcsolataink, ami a technológiai fejlesztésekre is vonatkozik, és egyre szorosabb a BRICS-csoport együttműködése is. Mi hajlandók vagyunk vállalni ezt a nehézséget!

Ti mennyit vagytok hajlandók feláldozni az anyagi jólétetekből?

- Hhm. Ez nehéz kérdés.

Ezen a ponton félbeszakadt az eszmecsere. Mindkét vezető felállt, kezet fogott egymással és nem túl derűs arckifejezéssel, határozott léptekkel távozott a másfél méter vastag vasbetonba öntött, földalatti faraday-kalitkaból.