CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Egy képzelt háború csataterén 2022. febr. 19.

Az orosz-ukrán helyzet elfajulása már évek óta a levegőben lóg. Ne értsék félre, e sorok szerzője nem bagatellizálja el ezt a korántsem vicces helyzetet, csupán már unja a folyamatos pánikkeltést, médiacirkuszt egy olyan háborúról, ami csak rémálmainkban van jelen. És nem is akarja az ördögöt a falra festeni.

A legtöbb magyar sajtótermékben – legyen ez ellenzéki, kormánypárti, vagy akár felvidéki – minden egyes nap megjelenik legalább egy, de néhol akár öt olyan cikk is, ami címlapon foglalkozik azzal, hogy most éppen melyik nyugati politikus (többségében a jóságos Joe Biden, ő aluszékonysága) vizionálja, hogy legkésőbb másnap kitör a háború. 

A mai nap csúcshíre az, hogy Németország, Ausztria és Franciaország is arra kéri állampolgárait, hagyják el Ukrajnát, a tegnapié pedig az volt, hogy hány nyugati ország zárja be és/vagy költözteti el kijevi nagykövetségét.

Nemrrég emlékeztetett egy történész barátom, hogy az egész kontinenst érintően már nagyon-nagyon rég, sőt lehet, sohasem volt még ennyire hosszú időszak háború nélkül. Már lassan nincs is ember, aki igazán emlékezne rá, milyen is az. (Most tekintsünk el a kilencvenes évek balkáni háborúitól, megkövetve azoknak minden áldozatát, de az kvázi regionális háború volt.)

A politika feladata, hogy felkészüljön minden forgatókönyvre, nem pedig az, hogy naponta kiálljon a sajtó elé és riogassa az embereket. 

Egyelőre még nincs háború, legfeljebb hidegháború. Szóval bontsunk egy üveg bort, és ne fessük az ördögöt a falra! Ha én az oroszok helyében lennék, ezek után már csak azért se indítanék támadást, mert ezzel a nyugati politikusok és médiumok csak magukat járatják le.