VÖRÖS PROSZTÓ

Keresett lett a kubai narancs Kubában is, de nem találják 2022. jan. 19.

Gyermekkoruk kedvenc egzotikus gyümölcse, mely annyira savanyú volt, hogy napokra, a némaságig összehúzta az ember száját, ismét keresett lett. No persze nem nálunk, hanem az őshazában, Kubában, ahol egyre nagyobb méreteket ölt az élelmiszerhiány. Persze mi, akik éltünk a szocializmus dicsőségében, és fürödhettünk fényében es, tudjuk mi az, ha nincs, és szolidaritásunkat fejezzük ki Kuba végtelenül türelmes népével, akiknek a vezetői maximum a szomorú fűzfák vigasztalására alkalmasak, de kormányzásra nem. Ebben van némi hasonlóság a szlovák és a kubai forradalmi kormány között.

A kommunizmus és a forradalom eszméihez szó szerint a halálukig ragaszkodó kubaiak, napokon keresztül állnak a hosszú, véget nem érő sorokban, sokszor azt sem tudni miért, de hát a sorokkal már csak így van az ember. Meg nem erősített hírek szerint, a vidéki Kubából a jobb sors, meg az élelemre való vágyakozás után a városokba érkező proletárok, haragosan keresik Fidel Castrót, hogy felelősségre vonják, de sajnos ő már időközben norvég lett, Oslóban van. Az éhségüket nem csillapítja az a hír sem, miszerint állítólag az oroszok ismét rakétákat telepítenének az USA stratégia közelségében lévő országba, mondván, ha az amerikaiak megtehetik, hogy Oroszország határaihoz viszik a fegyvernek látszó tárgynak álcázott tudományos vívmányaikat, akkor ők is megtehetik ezt. Már látom is, amint Dzsó Bidé hánykolódik álmában a saját sajtótájékoztatóján. 

A kubaiak úgy vannak most az élelmiszerrel, mint a románok Ceaușescu idejében, amikor is egy vásárló betért az üres üzletbe és kérdezi az elárusítónőt: Maguknál nincs hús? Ez tévedés, - mondja az üzletvezető, nálunk hal nincs. Hús a szomszédos üzletben nincs. 

Kedvenc szendvicsük a két kenyérjegy között a húsjegy, már Észak-Koreában is kedvelt. Angol tudósok mindeközben megállapították, hogy a forradalmi eszmékből nagyon sokáig nem lehet megélni, és jól lakni sem, kivétel ezalól Kuba. Jó hír azonban, hogy Kuba élen jár a világon a széndioxid kibocsájtás teljes megszüntetésében, hiszen nemcsak az evésről szoktatta le a kubaiakat a kormány, de az autózásról is, hiszen a híres kubai taxik, még az 50-es évek forradalmából maradtak meg, 

és úgy kerülnek felújításra, hogy háromból raknak össze egyet. Mindeközben viharos sebességgel erősödik a Kubai pénz a konvertibilis pesó is. 

Egy peso, most 0.037 Euro cent helyett 0.038 Euro centet ér. A pénzügyminiszter szerint ez optimizmusra ad okot, de ezt még egyenlőre a demonstrálók ezt nem erősítették meg. Fidel Castró forradalmi rezsimje recseg –ropog, mint a cukornád, de a türelmes kubaiak két tüntetés között azért néha tartanak egy kis szünetet is, főleg áramszübetet, ami egyre gyakoribb a szigetországban. Miguel Díaz-Canel, aki a Kubai Komunista Párt főtitkári posztját Fidel castró öccsétől Raúl Castrótól vette át, úgy próbál enyhíteni az élelmiszerhiányon, higy beszédeket tart fő műsoridőben a kubai állami TV összes csatornáján, vagyis mind az egyen, és aki kormányával az USA szankcióit okolja a hiányért, a propagandáját pedig a lakosság lázításáért. 

Aki ezt végig nézi, annak tartósan elmegy az étvágya, az biztos. A Kubai Komunista Párt hivatalos lapja beismerte, hogy az USA által terjesztett dezinformációs kampány olyan méreteket öltött, hogy a tüntetéseken megjelentek a saját kormányukat támogató, teljesen összezavarodott hű kommunisták is. Ez a fajta hozzááláás már ismerős számukra is, hiszen ebben nem különböznek a demokratikus és a kommuista rendszerek. Ha valami baj van, mindig más a felelős, a Covid, a pénzromlás, az időjárás, a marslakók és persze Oroszország vagy Kína, de nem a vezető politikusok.Úgy látszik, van, ami soha nem változik.

(Hrubík Béla)