ZSÍR

„Kerestem az utat, a patakot, a nádast, a cserszagú erdőt...s közben - megtaláltam a Hazámat” 2025. jan. 25.

Január 25-én lenne 125 éves a természet és a vadászat mesterírója, Fekete István, akinek olyan felejthetetlen történeteket köszönhetünk, mint a Vuk, Bogáncs, Tüskevár és A koppányi aga testamentuma.

Fekete István a Somogy megyei Göllén született 1900-ban. Édesapja, Fekete Árpád kemény szigorral nevelte. Az elemi iskola első négy osztályát Göllén végezte el, ahol az apja volt az igazgató. Időközben három lánytestvére is született. Édesapja nyugdíjaztatását kérte, felszámolta a birtokot és a család a városba költözött, hogy a gyerekek jobb oktatásban részesüljenek. István az elemi iskola ötödik osztályát már Kaposváron kezdte el.

A helyi gimnáziumban viszont megbukott, annak ellenére, hogy édesapja instruktort fogadott mellé. A tanulmányait a polgári fiúiskolában folytatta, ahová beilleszkedett és barátokra lelt.

14 évesen, cserkész őrsvezetőként érte meg az első világháború kirobbanását. 1915-ben beiratkozott a felsőkereskedelmi iskolába.

Első verse 1916-ban jelent meg a Zászlónk című diákújságban. 1917 nyarán Somogyfajszra utazott rokonokhoz, ahol átélte az első vadászélményét is. Patronos puskával járta az erdőket, mezőket, ahol elejtette az első rókáját. 1917 végén besorozták a 19-es önkéntes honvéd gyalogezredhez, amelynek Kaposváron volt egy zászlóalja, így a városban maradhatott. 1918 tavaszán iskolájában hadiérettségit tett. Ezután Gödöllőre került a tartalékos tiszti iskolába. Káplárként szolgált 1918-ig, a Monarchia seregének összeomlásáig. Erre az időszakra a Ballagó idő című könyvében emlékezik.

1926-ban a frissen végzett mezőgazdász Bakócán, gróf Mailáth György birtokán kapott állást. Kora hajnalban kelt, lóháton járta be az uradalmat. Az erdőről, a földekről hazatérve gyakran ragadott tollat, hogy élményeit, megfigyeléseit feljegyezze. Itt ismerkedett meg Piller Edittel, a bakócai belgyógyász főorvos lányával. 1929-ben kötöttek házasságot, melyből két gyermek született. Ajkára költöztek, ahol vezető gazdatisztként működött a holland Nirnsee Ferenc birtokán. Munkája alatt fellendült a birtok, hírnevet szerezve neki és gazdájának egyaránt. Tejüzemet szervezett az uradalomban, búzavetőmagot nemesített, a kiállításokon pedig rendszeresen díjat nyertek az ő irányítása alatt tenyésztett kosok. Írásait a vadászatról és a vadgazdálkodás témaköréből, a Nimród vadászújság szerkesztőjének, Kittenberger Kálmánnak küldte el, aki megjelentette azokat.

Fekete István későbbi munkáiban a parasztemberek sorsát és világát mutatta be. 1936-ban egy történelmi regénypályázatot nyert meg A koppányi aga testamentumával. Következő kisregénye a Csí, 1940-ben jelent meg. Színdarabot is írt, Hajnalodik címmel. A drámát teltház előtt játszották és a második világháború kitöréséig közel száz előadást ért meg. Egy hét alatt megírta a Doktor Kovács István című film forgatókönyvét, amely újabb sikert hozott számára.

Családjával Budapestre költözött, ahol a Földművelésügyi Minisztériumban kapott állást. Évente kétszer-háromszor baráti társaságával, Kittenberger Kálmánnal, Csathó Kálmánnal, gróf Széchenyi Zsigmonddal és dr. gróf Wass Alberttel eljárt Erdélybe, a Börzsönybe, a Bükkbe, vagy egyéb vadregényes helyekre vadászni,

1946-ban tiltó indexre került a proletárdiktatúra és a bolsevizmus kritikája miatt. Az AVÓ elhurcolta, kiverték a szemét, megsérült a veséje, és hajnalban egy katonai kocsiból dobták ki a János Kórház mellett, ahol két járókelő találta meg.

1949-ben állása megszűnésével nélkülözés köszöntött a családra. Könyveit nem adták ki, állandó foglalkozást sehol nem kapott, s alkalmi munkát kellett vállalnia, hogy eltarthassa családját. 1951-ben tanári álláshoz jutott a kunszentmártoni Halászmesterképző iskolában. Itt készült a Kele, valamint Lutra című regénye. Sorra jelentek meg a máig népszerű művei: a Bogáncs, a Tüskevár és a Vuk. Ezzel véget ért a száműzetése az ötvenes évek irodalmi életéből. A Tüskevárért József Attila díjjal tüntették ki. A Barangolások című elbeszéléskötete elsősorban felnőtt vadászélményeit foglalta össze.

Hetvenedik születésnapjának méltó megünnepléseként megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát. 1970-re a betegsége egyre súlyosbodott, majd a magyar ifjúsági könyv és állattörténet megalkotója, június 23-án Budapesten elhunyt.