CINK

Két munka, nulla pihenés: Amikor a fizetés már a számlákra sem elég 2026. okt. 26.

A számok makacs dolgok, de a valóság sokszor még ennél is makacsabb. Szlovákiában az elmúlt években megkétszereződött azoknak a tábora, akik egyetlen állással egyszerűen nem tudják kigazdálkodni a mindennapi megélhetést. A túlélési ösztön pedig új szintre lépett: hétvégi műszakok, túlórák és a maradék szabadidő feláldozása.

Ha átfutjuk az Eurostat friss adatait, elsőre talán nem kapkodjuk a fejünket: 2025-ben Szlovákiában 44 700 embernek volt egynél több állása, miközben 2020-ban ez a szám még „csak” 22 700 volt. Csak az elmúlt egyetlen év alatt 5600-zal nőtt a duplázók száma. Persze, az uniós átlaghoz képest (amely 4,1 százalék körül mozog) a mi 1,8 százalékos arányunk papíron még alacsonynak tűnhet. De a statisztikai mutatók mögött hús-vér emberek rejtőznek, akiknek a mindennapjai egyre inkább a kiszámíthatóság helyett a folyamatos kényszerpályáról szólnak.

Katarína Garajová, a Maxin's Group munkaerő-közvetítő ügynökség vezérigazgatója pontosan ráintett a lényegre. A másodállást keresők ugyanis nem a karrierjüket akarják hirtelen szárnyalásra bírni szombat délutánként, hanem a hűtőt próbálják feltölteni. Hétvégi műszakok, rövid távú megbízások – ezek a modern kori „kiegészítő” lehetőségek.

„Ha még a stabil állással rendelkezők is kiegészítő jövedelmet keresnek, akkor bizony legfőbb ideje feltenni a kellemetlen kérdést: vajon mire elég ma egy tisztességes, teljes munkaidős fizetés Szlovákiában?”

Természetesen nem állítjuk, hogy mindenki tiszta kényszerből vállal második munkát. Akadnak, akik tapasztalatot gyűjtenének, új készségeket sajátítanának el, vagy épp a saját vállalkozásuk alapjait rakják le munkaidőn túl. Az Eurostat számai sem mutatják ki pontosan, hol a határ a tiszta egzisztenciális kényszer és a szabad akarat között. Ám a növekedési ütem mögött húzódó fő motivációt aligha kell magyarázni annak, aki látja a bolti számlákat és az energiaszámlák alakulását.

A történet itt ráadásul még nem ér véget. Van ugyanis egy másik érem is, amit a munkaadók ritkábban tesznek ki a boltajtóra: a krónikus kimerültség veszélye.

Ha valaki a nyolc-tíz órás műszak után rohan tovább a következő helyre, a teste és az agya előbb-utóbb benyújtja a számlát. Ez a fajta terhelés nemcsak a produktivitást morzsolja fel, hanem valós biztonsági kockázattá is válik. A gyártósorok mellett, a logisztikai központokban vagy a nehézgépek kezelése közben a kialvatlanság nem csupán teljesítménycsökkenést jelent, hanem pillanatok alatt tragédiához vezethet. 

Mert amíg a papír esetenként elbírja a plusz órákat, a biológiai korlátainkat még egyetlen hivatalos statisztika sem tudta átírni.