LESZ, LESZ, LESZ

Kik írták alá valójában a trianoni békeszerződést? 2026. jún. 4.

A történelmi Magyarország kétharmadát elcsatoló, 1920. június 4-i trianoni békediktátumról a mai napig élnek tévhitek a köztudatban. Sokan úgy vélik, hogy a dokumentumot Horthy Miklós kormányzó vagy a magyar delegációt vezető gróf Apponyi Albert látta el kézjegyével. A valóságban azonban egészen más nevek szerepelnek a történelemkönyvek fekete lapján.

A háromnyelvű, francia, angol és olasz békeszerződés egyetlen, 524 oldalas eredeti példányban készült el. Az aláírás helyszíne a versailles-i Nagy-Trianon kastély legnagyobb terme, az 52 méter hosszú és 7 méter széles Galerie des Cotelle volt. Ma ezen a helyen mindössze egy rövid emléktábla utal a magyarság számára sorsfordító eseményre.

Bár Apponyi Albert önfeláldozó módon felajánlotta, hogy a delegáció vezetőjeként aláírja a dokumentumot – mivel úgy vélte, nem lenne erkölcsös kibújnia a felelősség alól, ha már ő javasolta a kormánynak az elfogadást –, az antant feltételei miatt ez nem volt lehetséges. 

A győztes hatalmak kikötötték, hogy a szerződést egy aktív miniszternek és egy magas rangú diplomatának kell hitelesítenie.

A nemesi származású Benárd Ágost civilben orvos volt. Fiatalon rendkívüli szociális érzékenységről tett tanúbizonyságot. Főorvosként az elsők között biztosított ingyenes ellátást a rászorulóknak. Az első világháborúban 50 hónapot szolgált a fronton ezredorvosként, majd a Tanácsköztársaság bukása után a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium államtitkára, később minisztere lett. 

Benárd azzal a feltétellel vállalta a feladatot, hogy ha a jövőben születik egy új szerződés, amely orvosolja ezt az igazságtalanságot, annak az aláírásánál is ott lehessen.

A nagypolgári, iparos családból származó Drasche-Lázár Alfréd rendkívül művelt, komoly nyelvtudással rendelkező szakember volt. 1913-tól már a Miniszterelnökség elnöki osztályát vezette. 1914-től a sajtóiroda élére került, ami a gyakorlatban a főcenzori tisztséget jelentette. Rendkívüli követként és meghatalmazott miniszterként küldték Versailles-ba.

A magyar küldöttség június 1-jén este indult el a Keleti pályaudvarról, és június 3-án érkezett meg Versailles-ba, ahol megtörtént a megbízólevelek cseréje és a pecsétek elhelyezése.

Az aláírási ceremónia június 4-én, délután fél 5-kor vette kezdetét Alexandre Millerand francia elnök rövid beszédével. Benárd Ágost lépett elsőként az asztalhoz. Cilinderét letette, kesztyűjét hanyagul beledobta, majd állva, egyenes tartással, a szállodájából hozott saját, rozsdás tollával írta alá az okmányt, kifejezve ezzel a megvetését. Drasche-Lázár Alfréd másodikként, ülve írta alá a dokumentumot. 

A visszaemlékezések szerint a tollat az aláírás után tehetetlen elkeseredésében a földhöz vágta. A sérült íróeszközt ma is ebben az állapotban őrzik.

Az 524. oldalon elhelyezett utolsó két szignó után a ceremónia gyorsan véget ért. A magyar delegációt katonai tiszteletadás mellett kísérték ki a teremből, miközben odakint kezdetét vette a történelmi Magyarország szétdarabolása.

Nyitókép: Drasche-Lázár és Benárd a trianoni asztalnál. Kép forrása: wikipedia.org