AMMARHA!

Kínában nem az inflációval, hanem a deflációval küzdenek 2023. aug. 2.

A defláció jelei egyre szélesebb körben terjednek Kínában, ami növeli a nyomást Pekingre, hogy indítsa újra a növekedést, különben a gazdasági "csapdába" esést kockáztatja, amelyből nehéz kijönni.

Míg a világ többi része az inflációval küzd, Kínának a csökkenő árak elhúzódó időszakával kell szembenéznie, ami, ha "bebetonozódik", veszélyeztetheti a vállalati nyereséget, gyengítheti a fogyasztói kiadásokat és elbocsátásokat okozhat. A kínai defláció világviszonylatban ugyan lenyomja néhány olyan termék árát, amelyeket a világ Kínától vásárol, ugyanakkor megfosztja a világot a nyersanyagok és fogyasztási cikkek fontos kínai keresletétől.

A fejlett nyugati világgal ellentétben, ahol már jó ideje kénytelenek a központi bankok emelni az alapkamatot, hogy megállítsák az árak rohamos emelkedését, ami komoly problémákat okozott már eddig is (amerikai és európai bankok bedőlése a hosszú lejáratú államkötvények elértektelenedése miatt), és még sajnos fog is a hitelkamatok emelkedése miatt (számos adós nem lesz képes fizetni a hitele megemelkedett havi törlesztőrészletét - ez nálunk is időzített bomba), Kínában az árak már hónapok óta paradox módon csökkennek!

Olcsóbb lett az acél, a cement, számos a vegyi anyag és sokféle ipari termék. A fogyasztói árak eközben stagnáltak, és a gyenge kereslet miatt egyes termékek, köztük a cukor, a tojás, a ruházati cikkek és a háztartási gépek ára egyre csökkenő tendenciát mutat.

A legtöbb közgazdász szerint Kína valószínűleg ennek ellenére elkerüli a mély és tartós deflációs időszakot. A gazdasága, ha lassan is, de növekszik, és a kormány számos kisebb ösztönző intézkedést vezetett be. Július elején Liu Guoqiang, a kínai központi bank egyik tisztviselője is megpróbálta eloszlatni a tartós deflációval kapcsolatos félelmeket.

Mint tudjuk, a nyolcvanas években Japán volt a világ technológiai ura. Gondoljunk csak a japán autógyártásra, az elektronikára (órák, magnók, walkman, játékok stb.) és egyéb fogyasztási cikkekre, szinte minden "nyugati" termék hátuljára az volt írva, hogy Made in Japan, vagy ott a környéken (Hongkong, Taiwan) gyartották japán licens alapján. Az kilencvenes évek után viszont lassan lenyugodott az addig fényesen ragyogó japán nap.

Egyes közgazdászok pedig riasztó párhuzamot látnak Kína jelenlegi nehéz helyzete és Japán tapasztalatai között, amely azóta is deflációval és stagnáló növekedéssel küzd.

Az 1990-es években a japán részvénypiacok és ingatlanértékek összeomlása arra kényszerítette a vállalatokat és a háztartásokat, hogy drasztikusan csökkentsék kiadásaikat, mivel kénytelenek voltak rendezni a súlyos adósságokat - ez az úgynevezett mérlegrecesszió, amelyet egyesek ma Kínában is felfedezni vélnek, mivel a legfrissebb kínai adatok szerint csökkent az ipari profit és az új lakások átlagos értékesítési árai is.

Ha ez valóban bekövetkezik, a probléma megoldása (látva a japán példát) nem lesz túl egyszerű!

Az elhúzódó defláció elleni küzdelem hagyományos módszerei vagy népszerűtlenek Pekingben, vagy az ország nagy adósságállománya és egyéb problémái miatt nem hatékonyak.

Peking tart a nagy hiányból finanszírozott kiadási programoktól, amelyek fellendíthetik a növekedést és növelhetik az árakat, míg a nagy adósságok miatt a fogyasztók és a vállalkozások vonakodnak kölcsönt felvenni és költeni.

Ami a világgazdaságot illeti, a Kínában elterjedt defláció segíthet lehűteni az inflációt más országokban, köztük az Egyesült Államokban (és talán kicsit nálunk, Európában is), mivel a kínai gyárak a világ áruforgalmának nagy részét adják.

Ellenben a kínai definíció elmélyülése gyengébb keresletet jelentene az élelmiszerek, az energia és a nyersanyagok iránt, amelyekből a világ nagy része exportbevételhez jut.

A kérdés az, hogy Kína megmenekülhet-e a deflációtól?

A válasz igen, feltéve ha a növekedés még ebben az évben újra felgyorsul, amit a kormány ösztönző intézkedései is segítenek.

A Nomura Holding közgazdászai (Japán legnagyobb befektetési bankja és brókercsoportja) e tekintetben optimisták. Arra számítanak, hogy az éves fogyasztói árinfláció Kínában a harmadik negyedévben ugyan még negatív 0,2% lesz, de az év vége felé az infláció ismét áthuppan a pozitív tartományba.

Mint látjuk, nemcsak az lehet gond, ha nőnek az árak és értéktelenedik el a kisember pénze, de makro- és világgazdasági szempontból az is, ha az árak esnek és cégek - és ezáltal az államkassza - bevételei csökkennek. Főleg, ha akkora kolosszusról van szó, mint Kína, amely jelenleg a világ a második legmeghatározóbb gazdasága. De hamarosan akár az USA-t is letaszíthatja a trónról. Igaz, ahhoz még növekednie kell, azaz a lejtmenet vagy az egy helyben topogás nem fér bele.