POSTALÁDA

Kire szavazzak? - Híves Tóth Éva levele 2026. szept. 1.

Levelet hozott a pósta...mi meg közzétesszük.

Egy polgármesterjelölt értékei és erősségei

Ismét eltelt négy év. Októberben önkormányzati választások elé nézünk, és a szavazófülkében újra döntenünk kell arról, kire bízzuk településünk következő éveit. Ahogy közeledik a választás napja, egyre gyakrabban kerül szóba a polgármester személye – különösen azok körében, akiket közvetlenül érint a választás, vagy akiknek egy hozzájuk közel álló ember vállalja ezt a felelősségteljes tisztséget.

A döntés azonban korántsem egyszerű. Mindannyian más-más értékek alapján mérlegelünk, mégis vannak elvárások, amelyek szinte minden választóban közösek. Talán ugyanúgy tekintünk egy községi elöljáróra, mint egy lelkipásztorra: ösztönösen azt szeretnénk, hogy példamutató, becsületes, feddhetetlen ember legyen, noha jól tudjuk, hogy ő is ugyanolyan esendő ember, mint bármelyikünk.

Joggal merül fel tehát a kérdés: milyen emberre bízzuk közösségünk jövőjét?

Mielőtt általánosságban is megvizsgálnánk a lehetőségeket és az elvárásokat, engedje meg a kedves olvasó, hogy egy rövid kitérőt tegyek saját szülőfalum elemzésére, kezdve azzal, hogy visszatekintek a múltba.

Lukanénye egykor központi falunak számított. Saját egészségügyi központja volt, ahol gyermekorvos, nőgyógyász, fogorvos és körzeti orvos rendelt minden nap. Volt bölcsődéje, óvodája és iskolája, sok-sok gyerekkel.

Immár évszázadok óta őrködik Lukanénye dombján a Mindenszentek plébániatemploma. Sziklaszilárd, kőből rakott alapjain nemcsak egy templom áll, hanem közösségünk múltja, hite és lelki öröksége is. Falai között nemzedékek kaptak útravalót az élethez, és bár a világ sokat változott, gyökereink ma is ide vezetnek vissza. Egykor minden vasárnap zsúfolásig megtelt hívekkel.

Több élelmiszerüzletünk volt, működött vegyesbolt, textilüzlet, zöldség-gyümölcs bolt, hentesüzlet, pékség, tűzoltóközpont, mozi és kultúrház, amely lakodalmaknak is helyet biztosított, saját konyhával ellátva. A helyi szövetkezet nemcsak a falubelieknek, hanem a környező települések lakóinak is munkát adott. A mezőgazdaságon túl működött marhatenyészet, sertéstenyészet és baromfitelep is. Két fogadója volt a falunak, menzakonyhája, fagyizója, varrodája és virágüzlete.

A helyi futballcsapatba való bekerülésért valóságos versengés folyt. Három korosztályos csapat működött, a futballpálya pedig minden vasárnap megtelt szurkolókkal.

Egykor számos aktív közösség is gazdagította falunk életét. Működött vadászszervezet, amelynek összejövetelein egész családok is részt vettek. Vadászat ma is van, de már más formában működik. Volt citeracsoport, színjátszócsoport, énekkar, és tánccsoport is. Öröm, hogy közülük néhány ma is él. Külön büszkeségünk a citerazenekar, amely mindmáig öregbíti községünk hírnevét. Ugyanakkor szomorú látni, hogy az utánpótlás megszakadt.

Más világ volt akkoriban, és itt nem csupán a felsorolt községi intézményekre és szolgáltatásokra gondolok. Az emberek is mások voltak. Másként viszonyultak egymáshoz, aktív közösségek működtek. Nem zárkóztak el egymástól az emberek, a családok, a baráti körök. Látogatták és kisegítették egymást, számíthattak egymásra. Volt közösségi élete, pezsgő kultúrája a falunak. Talán nem volt ekkora különbség, ilyen mély szakadék a generációk között, mint manapság.

Valamit elrontottunk. Valahol nagyot hibáztunk. Talán másképp kellett volna nevelnünk a gyerekeinket, és jobban kellett volna vigyáznunk az értékeinkre. Eltelt néhány évtized, és arra ébredtünk, hogy most minden más. Szegényebb, üresebb, élettelenebb lett minden.

A községben működő üzletek és szolgáltatások száma mára a töredékére zsugorodott. Veszélybe kerülhet az iskola, épületeink megkoptak, a sport megszűnt. Anyanyelvi hitéletünk utolsó bástyája nagy valószínűséggel idős lelkipásztorunk, és nem tudjuk, mi következik utána.

Ez az a mélypont, amikor egyben mérföldkőhöz is érkeztünk. Nincs sok idő a következő lépésen töprengeni, mert ha most nem lépünk előre, a mélybe zuhanunk, ahonnan talán már nem lesz visszaút.

Most kell polgármestert választani, mégpedig olyan embert, aki képes valódi, pozitív változást hozni. Alaposan meg kell fontolnunk, kire bízzuk a község vezetését, mert ha tévedünk, annak mindannyian megfizethetjük az árát. Úgy érzem, a következő önkormányzati ciklus különösen fontos lesz községünk jövője szempontjából. Az előttünk álló négy év meghatározhatja, hogy sikerül-e új irányt és új lendületet adnunk településünknek, és megakadályoznunk azt, hogy falunk végleg elveszítse korábbi erejét és vonzerejét, vagy éppen most kezdődik el az a megújulás, amely hosszú időre pozitívan meghatározza községünk jövőjét.

Nincs most idő, sem tér karriert építeni vagy álmokat kergetni. Nincs helye annak, hogy valaki pusztán hobbiból vagy kíváncsiságból próbára tegye, megmérettesse magát. Olyan vezetőre van szükségünk, akinek szívében nincs helye önös érdeknek. Akit nem a nagyobb tekintély, a magasabb jövedelem vagy a személyes előnyök vonzanak, hanem az a vágy, hogy Lukanénye újra gyarapodó, élhető közösség legyen. Mert aki elsősorban önmagáért vállalja a vezetést, az ritkán tud igazán másokért dolgozni.

A virtuális világ ma már életünk része. Sőt, a fiatalabb generációt sokszor már csak ezen keresztül lehet megszólítani. Ez önmagában nem baj, de van árnyoldala is. A közösségi oldalakon könnyű olyan képet kialakítani, amely nem mindig tükrözi a teljes valóságot. Ha valaki minden rendezvényen jelen van, sok fényképen szerepel, gyakran oszt meg bejegyzéseket, könnyen kialakulhat az a benyomás, hogy ő a legaktívabb, a legkezdeményezőbb, és szinte minden az ő munkájának köszönhető. Választóként azonban érdemes a képek mögé is néznünk. Meggyőződnünk arról, hogy a közösségi oldalakon kialakult benyomás és a valóság találkozik-e, és a látható jelenlét mögött valóban ott van-e az a munka és rátermettség, amelyet belelátunk. A község fejlődését nem a közzétett képek, hanem az a jellem formálja, amelyet egy ember a hétköznapokban évek, évtizedek alatt megmutatott. A választások előtt érdemes felidéznünk, kit milyen emberként ismertünk meg, mert polgármesterként sem lesz más, mint amilyen emberként ma is ismerjük.

Érdemes azt is megnéznünk, lehetett-e rá számítani, megtalálta-e a közös hangot másokkal, barátokkal, munkatársakkal, és hogyan bánt azokkal, akikkel nap mint nap együtt kellett működnie. A múltbeli helytállás nem garancia a jövőre, de fontos támpont lehet ahhoz, hogy mit várhatunk tőle egy még nagyobb felelősséggel járó tisztségben.

A vezetésre alkalmas embert szívesen veszik körül mások. Mellé állnak, segítik a munkáját, ötleteit továbbgondolják, kezdeményezéseihez hozzáteszik saját tudásukat és tehetségüket. Nem azért, mert ezért bármit várnak cserébe, hanem mert bíznak benne, jó a társaságában lenni, és érzik, hogy érdemes vele együtt dolgozni. Van egy természetes kisugárzása, amely összeköti és közös cél mellé állítja az embereket.

Ez a megbízatás nem a tapasztalatszerzés terepe. Egy jól működő település talán elbírja, hogy vezetője menet közben tanuljon. A mi községünk helyzete azonban ezt a kockázatot már nem bírná el. Már az első naptól gyors, hathatós és szakszerű munkára van szükség. Egy immár több évtizede stagnáló, a gazdaság, a fejlesztés, a kultúra és az egészségügyi ellátás szempontjából megrekedt falu előmozdításához már kevés az, hogy az elöljáró „jó ember, kedves, tisztességes vagy egyszerűen aranyos” legyen. Ehhez a feladathoz most hatékony döntéshozatalra, problémamegoldó szemléletre és céltudatos irányításra van szükség.

Meglehet, olyan ember alkalmas erre a pozícióra, akinek sikeres vállalkozói gyakorlata is van. Egy üzletember már megtapasztalta, hogy a kedvező körülmények önmagukban nem elegendőek. Egy vállalkozás hosszú távú fenntartása kitartó munkát, felelősségvállalást, folyamatos elkötelezettséget és fáradhatatlan munkavégzést igényel. Mivel több erőt, energiát és önfeláldozást fektet abba, hogy gyarapítsa javait, jobban meg is becsüli azokat. Felelősebben osztja be, bölcsebben fekteti be, és nem csupán a pénzköltésben van gyakorlata. Egy sikeres vállalkozó munkája során rendszeresen találkozik pénzügyi, jogi és szervezési kérdésekkel, tárgyalásokkal, és pályázati lehetőségekkel, emellett megtanul emberekkel dolgozni. Ezek a tapasztalatok egy település vezetésében is komoly előnyt jelenthetnek. Aki hosszú éveken át sikeresen irányított egy közösséget, megtanulta megbecsülni munkatársait, felismerni képességeiket, igazságosan értékelni teljesítményüket, és azt, hogy a tiszteletet nem a beosztás, hanem a személyes példamutatás vívja ki.

Új korszak kezdődik, új fordulat következik, amely nem tűr személyválogatást és megtorlást. Egy közösséget nem irányíthat megosztó személyiség, sem olyan ember, akiben titkon bosszúvágy lappang, mert most össze kell fogni.

Isten kezdettől fogva arra tanít bennünket, hogy egyetlen ember önmagában csak nagyon ritkán ér el jelentős eredményt. Az egy embernek tulajdonított sikerek mögött valójában rendszerint csapatmunka áll.

A település vezetése csapatmunka. Nem való erre a feladatra az, aki nem tud együttműködni másokkal, aki minden sikert sajátjának tekint, vagy mások munkájának eredményével próbál elismerést szerezni. Egy valódi községvezető felismeri és támogatja a jó kezdeményezéseket, bárkitől is származzanak. Nem akadályozza azokat pusztán azért, mert nem tőle erednek, hiszen a község érdeke mindig fontosabb a személyes hiúságnál. Aki valóban a közösség érdekeit tartja szem előtt, nem egyedül akar építkezni, hanem teret ad másoknak is, hogy tudásukkal, tapasztalatukkal és ötleteikkel gazdagítsák a közösséget.

A jó gondolatok nem ranghoz, diplomához vagy beosztáshoz kötődnek. Sokszor éppen a legegyszerűbb emberek látják meg azt, amit mások nem. Egy polgármester feladata, hogy meghallgassa őket, és a jó ötleteket közös eredménnyé formálja.

A szavazólapon végül csak egyetlen nevet jelölünk meg, valójában azonban arról döntünk, milyen jövőt szeretnénk hagyni gyermekeinkre és unokáinkra.

****

De vajon milyen ember képes megfelelni ennek a feladatnak? Erre mindenki más választ ad. Vannak azonban olyan tulajdonságok, amelyekben a legtöbb választó valószínűleg egyetért. A válasz távolról sem egyforma, hiszen minden választó más szemszögből vizsgálja a jelölteket. Van, aki a szakértelmet tartja elsődlegesnek, más az emberi tartást keresi, megint más a vezetői rátermettséget vagy a hiteles értékrendet.

A gyakorlatias választó szemével

Egy település irányítása nemcsak szakértelmet, hanem vezetői rátermettséget is kíván. Egy jó polgármester nem sodródik az eseményekkel, hanem alakítja azokat. Nemcsak a problémákat veszi észre, hanem a lehetőségeket is. Tudja, mikor kell kompromisszumot kötni, és mikor kell határozottan kiállnia a közösség érdekei mellett.

Ma egy polgármester munkájának sikerét egyre inkább az dönti el, hogy képes-e kapcsolatokat építeni, együttműködni, pályázati lehetőségeket felkutatni és bizalmat ébreszteni másokban. A bizalom ugyanis nem a tisztséggel jár, hanem a jellemmel és a munkával érdemelhető ki.

Aki képes összefogni az embereket, felismerni a lehetőségeket és következetesen dolgozni a közösségért, az nemcsak irányítja a falut, hanem új lendületet is adhat a fejlődésének.

Legalább ilyen fontos azonban a szándék is. Nem mindegy, hogy valaki a közösség javát tartja szem előtt, vagy elsősorban a saját céljait.

Az ember a tisztség mögött

A szakértelem és a vezetői rátermettség önmagában még nem tesz valakit jó polgármesterré. Sokan legalább ilyen fontosnak tartják azt is, hogy milyen ember áll a jelöltség mögött.

A polgármester nem csupán egy hivatal vezetője. Ő a település arca, aki viselkedésével, döntéseivel és emberi hozzáállásával is példát mutat. Természetes elvárás vele szemben, hogy tisztelettel forduljon mindenki felé, és a választás után ne győzteseket és veszteseket lásson, hanem egyetlen közösséget, amelynek minden tagját képviselnie kell.

Nemcsak meghallgatja az embereket, hanem próbálja megérteni őket. Tudja, hogy minden kérés, minden panasz mögött emberi sors áll. A jellem pedig gyakran a hétköznapok apró helyzeteiben mutatkozik meg: abban, hogyan beszél másokról, amikor nincsenek jelen, rombol vagy épít, megoszt vagy összefog, megaláz vagy felemel.

A jellem mögött mindig ott áll egy értékrend. Különösen igaz ez a mi vidékünkön, Közép-Szlovákia déli falvaiban, ahol a keresztény hagyományok ma is élő részei közösségeinknek. Bár a vallásgyakorlás mértéke családonként és generációnként eltérő, a lakosság túlnyomó része számára ma is fontos, hogy a település vezetője milyen erkölcsi alapokon áll.

A hitből fakadó értékrend – a felelősségtudat, a becsület, a szolgálatkészség, az alázat és az elszámoltathatóság – olyan belső iránytű lehet, amely a nehezebb döntések idején is eligazít.

A hit emlékezteti az embert arra, hogy a rábízott feladat nem hatalmat, hanem felelősséget jelent..

Az önzetlenség is sokat elárul egy emberről. Az igazi segítség nem a nyilvánosságnak szól, és nem vár érte elismerést. Erről tanít Jézus is:

„Te pedig, amikor adakozol, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy adományod rejtve maradjon… Atyád pedig, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz téged.” (Mt 6,3–4)

Aki valóban szolgálni akarja a közösséget, annak az önzetlenség nem kampányidőszakban felvett szerep, hanem egész életét végigkísérő magatartás. Végső soron minden vezető döntései mögött ott áll a saját lelkiismerete.

A kérdés csupán az, miből táplálkozik ez a lelkiismeret, és milyen értékek vezérlik akkor, amikor a könnyebb és a helyesebb út között kell választania.

Bizalom és felelősség

Az lenne az ideális, ha egyetlen emberben egyszerre megtalálnánk mindazokat a tulajdonságokat, amelyeket egy jó polgármestertől elvárunk. Az élet azonban ritkán kínál tökéletes jelölteket. A kérdés nem az, hogy ki hibátlan, hanem az, hogy ki áll a legközelebb azokhoz az emberi és vezetői értékekhez, amelyekre községünknek most a legnagyobb szüksége van.

Amikor szavazunk, nem csupán egy nevet jelölünk meg. Bizalmat adunk egy embernek, akire évekre rábízzuk közös ügyeinket és településünk jövőjét.

A polgármesteri tisztség nem előjog, hanem szolgálat. Olyan szolgálat, amelyhez tudásra, felelősségre és kitartásra éppúgy szükség van, mint becsületre, alázatra és emberségre.

A szakmai tudás megszerezhető, a tapasztalat évről évre gyarapodik. A jellem viszont hosszú évek döntéseiben formálódik. Éppen ezért talán ez az, amit a leginkább érdemes mérlegelnünk, amikor meghozzuk döntésünket.

Hiszen végső soron minden döntésünk, minden kimondott szavunk és minden cselekedetünk arról tanúskodik, hogy mi lakik a szívünk mélyén..

„Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. A jó ember szívének jó kincséből hozza elő a jót, a gonosz ember pedig gonosz kincséből hozza elő a gonoszt.” (Mt 12,34–35)

Szerző: Híves Tóth Éva, Lukanénye