
CSAK A KEZÉT FIGYELD!
Kis szlovák tragédia - három felvonásban
2024. nov. 14.


Miután felbomlott az Igor Matovič vezette koalíció, a felvidéki magyar közösség szinte egy emberként üdvözölte Gyimesi György csatlakozását a Magyar Szövetséghez. Azóta nagyot fordult a világ.
A keleti messiás az egykori Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) listáján jutott parlamenti mandátumhoz 2020 márciusában, és rögtön feltűnést keltett, amikor kijelentette, hogy
a szlovákiai magyarok érdekeit akarja képviselni,
ha már az akkor hosszú ideje parlamentbe jutni képtelen MKP ismét a bejutási küszöb alatt maradt. Hősünk parlamenti működése nem maradt el a mesterétől, hiszen leginkább nagy szavakkal dobálózó, ámde valójában üres látványpolitizálás fűződik a nevéhez – emlékezetes eredmények nélkül.
Telt-múlt az idő, a Matovič Cirkusz megfáradt, mármint a koalíciós partnerek és maguk a választópolgárok untak rá, így a keleti végek harcosa úgy döntött, ideje elhagyni a süllyedő hajót, így a szép lassan magyarrá váló Szövetség felé kezdett kacsintgatni, aminek a magyarok nagy része örült, a kisebbik része – százegynéhány hídépítő jómunkásember – pedig elhagyta a pártot.
A Most-Híd ilyetén történő kivégzése Gyimesi legfontosabb politikai öröksége, kár is lenne tagadni, bár az is tény, hogy ehhez csak annyiban járult hozzá, hogy kínkeservesen belépett a pártba.
A friss igazolás aztán önálló arculattal haknizta, kampányolta végig az országot, be is gyűjtve egy egészen szépnek mondható karikamennyiséget, ám az üdvösséghez ez is kevés volt, hiszen nem hozott annyit a személye a pártnak, mint remélte, így (parlamenti) munka nélkül maradt. Ehhez a Magyar Szövetség vezetői már hozzá voltak szokva, Gyurink viszont nem. Nagyjából ekkortól datálható az a fokozatos szembefordulás a párttal, amit a szócsőként használt furkósbot Körkép.sk nevű apróhirdető portálon keresztül valósított meg.
Tulajdonképpen a Matovičtól ellesett kommunikációs fogásokat szervezte ki a közösségi médiából a baklazsánzsurnalisztika világába.
A politikai véleményét a lecsnegetett euróbankók függvényében arcpír nélkül váltogató portál valóságos személyi kultusz építésébe kezdett, ezzel együtt a mindenkori pártvezetést támadta. Elég megnézni, hogy milyen kínos módon szopja fel azóta is Gyimesi minden megmozdulását, miközben a párt többi tagját – élen az alig másfél hónapja megválasztott Gubík Lászlóval – mindenféle mondvacsinált okok mentén támadja. Megállás nélkül. De hagyjuk is Sancho Panzát, térjünk vissza a szélmalmok réméhez, a viráglovaghoz!
Gyimesi azon szándéka, miszerint dobbant a magyar térfélről, már a tisztújítás előtt érzékelhető volt,
hiszen nem fogadta el a jelölést és semmilyen tisztséget nem vállalt, ellenben úgy kezdett el dörgölőzni a szlovák nacionalizmus legprimitívebb pártjához, mint Románia az első exit-pollok közlése után Donald Trumphoz.
A Martina Šimkovičovánál a készülő nyelvtörvény ügyében tett virágcsokros látogatásnál pedig kevés kínosabb megnyilvánulást kellett eddig elviselnie a felvidéki magyarságnak bármely politikustól. Még a takonygerincű Harakter arcán sem jelent meg annyi kín, amikor a mellette ülő Pellegrini zsebéblő kiesett a fogpiszkálónak álcázott, fehér poros zacskó, mint ahányan csóválták a fejüket a nagy eseményt megörökítő képek láttán.
Persze a hős Gyuri vitéz magánakciójának – amire egyébként senkitől nem kapott felhatalmazást – meg is lett az eredménye: egy nagy nulla! A nyelvtörvény tervezete jottányit sem változott, ám a Körkép akkora világraszóló sikerként igyekezett eladni, mint az egyszeri kofa a templom falának nekiszaladó világtalan lovat, tudniillik nem vak, hanem bátor. Komolyan mondom,
ha ilyen Robinja lett volna Batmannek, nemhogy Jokert nem kapták volna el, de még a Denevér-barlangból se találtak volna ki soha.
És itt érkeztünk el a mai naphoz, amikor is az SNS-es haver (???) Tomáš Taraba bejelentette, hogy György lovag, akarom mondani Juro immáron tanácsadói minőségben fog munkát vállalni – állítólag a dél-szlovákiai régió felvirágoztatásán. Mondjuk arra kíváncsi lennék, hogy az afrikai vadászatokra járó Juro milyen tanácsokat tud adni a környezetvédelem terén.
De a lényeg nem változik: eddig még egyetlen magyar (ez esetben erősen kérdőjeles a jelző) sem vette a bátorságot, hogy a magyarok hátában a kést rendszerszinten megforgató, Ján Slota és Anna Belousovová (fiatal banyaként Malíková) nevével fémjelzett, az európai porondról az egész országot diszkvalifikáló, majd Andrej Danko által közröhej tárgyává váló Szlovák Nemzeti Párt kötelékébe igazoljon. És csak ismételni tudom magam, a Körkép sík mezőn is eltévedő főszerkesztője ezt történelmi sikerként adja elő, bezzeg Gubík mindent is elrontott.
Szóval itt tart a kis szlovák tragédia három felvonásban: előbb a Matovič Cirkusz ügyeletes porondmestere, majd a Magyar Szövetségben a sértettet játszó Döbrögi, aki a párt mindenkori vezetője ellen áskálódó viccportált pénzeli, végül fél lábbal a magyarfaló SNS-ben szakért.
Szép kis karrier, mondhatom!
Emlékeznek még arra, amikor egy időben arról suttogtak, hogy Gyimesi valójában egy ügynök? Nos, talán mégsem voltak teljesen alaptalanok azok a hangok.
Egyébként azt csiripelik a madarak, hogy a béka feneke alatt lévő népszerűségét keresgélő SNS-ben épp puccsolni készülnek Danko kapitányt, és mit ad Isten, épp Gyimesi újkeletű cimborája, Taraba úr az egyik jelölt az elnöki tisztségre. Micsoda véletlenek! Persze majd Žožó ezt is megmagyarázza, hiszen a mi Gyurink csak értünk áldozza fel magát, nem igaz?
Nyitókép: Facebook

Jancsó Péter


