MAGYAR KÁRTYA

Kisnagyország Románia akar lenni 2023. júl. 24.

Ha nyár, akkor Tusványos, és ha Tusványos, akkor hőbörgő Kisantant. Ennyivel le is zárhatnám a mai cikkemet, de nem visz rá a lélek, hogy ne kapjam le tíz körméről Kisnagyországot, mely Románia akar lenni, de még ahhoz is gyenge.

Történt, ami történt, a nagyhatalmak egykoron úgy döntöttek, hogy az első világháború bűneiért a magyarokat büntetik meg, noha sok közük nem volt a Habsburgok imperialista háborújához, a Hohenzollernekéhez meg még annyi sem. Sebaj, lérejött Nagy-Románia meg Kis-Magyarország, meg amolyan Frankenstein-szörnyként Cseh-szlovákia (Cseh-Szlovákia, Csehszlovákia, Csekkszlopákia, Cheszlovénia, Csehszlovenszkó) is. No, ha már így alakult, gyorsan össze is fogtak az utódállamok, mielőtt még észbe kap a magyar, létrejött a Kisantant, aminek egyetlen célja volt: megőrizni a lopott koncot. 

Na, a csehszlovák (szlovénszkói), román, jugó és újabban az ukrán történetírás elképesztő mitológiagyártásba kezdett, száz év alatt szinte mindenkit meggyőztek arról, hogy itt kérem népekről meg jogos területi követelésekről van szó, a magyarok csak amolyan betolakodó keleti horda szép hazájuk testén, örüljenek, hogy egyáltalán megtűrik őket. Aztán marha gyorsan kiderült, hogy a mítosz helyett csak fallosz maradt, az is a magyarok göbe lábú lováé, hiszen 

a csehszlovák népről ugyanúgy kideült, mint a jugoszlávról, hogy ez bizony nemhogy egy nép, de még csak egy országban megmaradni sem képes, egymást gyűlölő népek hada. 

A románról nem mondok semmit, mert nem visz rá a lélek, hogy a civilizált, európai nemzetek közé soroljam őket, különösen az elmúlt néhány hét magyarellenes lépéseit elnézve, Úzvölgyestül, mindenesetül; az ukránokkal meg majd a háború után rendezzük le a dolgot, van most épp elég bajuk.

Valahogy hosszúra nyúlt a bevezetőm, pedig a történet, amiről beszélni kívántam, igen csak rövid. Orbán Viktor elment Tusványosra, beszélt egy jó negyvenöt-ötven percet, amivel hosszú hetekre patront adott a legvehemensebb kisantatos sovének képzeletbeli fegyverébe. Illetve dehogy képzeletbeli! Romaneszkuék be is rendelték a bukaresti magyar nagykövetet számon kérni, hogy miért kérdőjelezte meg Orbán Viktor Románia területi integritását, amikor azt találta mondani, hogy Székelyföld és Erdély nem román területek. A magyar miniszterelnök fricskája mögötti logika nagyon egyszerű, csak a román barátaink nem biztos, hogy meg akarják érteni. 

Orbán ugyanis arra reagált, hogy Bukarest elutasítja Székelyföld és Erdély létezését. Hát, ha nekik nem kell...

Na, több se kellett Észak Őrzőjének, Kelet Oroszlánjának, Nyugat Kapujának, Dél Árnyékszékének, vagyis Kisnagyországnak, mely olyan szellemi nagyságokat ültetett csak az elmúlt néhány évben a külügyminiszteri székbe, mint a minden árnyékban magyar irredentizmust látó és attól rettegő Rastislav Háphápcser vagy a hasonló szellemiséget képviselő elődje, Ivan Verykorcsok. Olybá tűnik, valahol követelmény, hogy a szlovák külügyér legyen:
a) hungarofób
b) full kretén
c) a+b

Na de Kisnagyország legény a gáton, ember a talpán, öröm az ürömben és leghűségesebb barát, Kisnagyország tanult a történelemből, na meg Romániától, és azonnal átállt, amint Magyarország keleti szomszédja bekérette a bukaresti magyar nagykövetet. 

Azonnal kivárta, mit tesz Bukarest, majd Pozsony is megtette ugyanazt, hogy egy kicsit megetesse a korduló gyomrú hungarofóbiát. 

Micsoda bátor, férfias helytállás! Pont, mint a második világháború során és után is tették. A náckó Németország első és utolsó szövetségesei még azt is letagadták a háború után, hogy egyáltalán a térképen voltak a második világégés során, cserébe még három falut sikerült elrabolniuk Magyarországtól. Az azt követő benesi borzalmakkal mindenki tisztában van.

De felteszem a kérdést: komolyen vehető még az az ország, melynek a külpolitikája egyenlő a totális dörgölőzéssel és a magyarellenes opportunizmussal? Elég csak a brüsszelita szélkakaspolitikára egy pillantást vetnünk, hogy tudjuk a választ. 

Ezek még annyira sem bátor legények, hogy berendeljék a pozsonyi magyar nagykövetet, csak miután a Kisantant másik prominens tagja már megtette, ráadásul milyen alapon aggódik Pozsony Románia területi integritása miatt? 

Foglalkozzon inkább azzal, hogy a liberális agenda lassan San Franciscot csinál az országból, netán azzal, hogy Dél-Szlovákiát és különösen 

az itteni magyar intézményeket Magyarország tartja lélegeztetőgépen, holott az itteni emberek adójából kellene fenntartani azokat.

Amíg nem hajlandók a saját állampolgáraikról és azok igényeiről gondoskodni az utódállamok, addig húzzák be fülüket és farkukat és ne hőbörögjenek, ha a mindenkori magyar miniszterelnök azt mond, amit akar. 

Mert Orbán Viktornak nem igaza van, hanem igaza lesz. Előbb-utóbb.

Nyitókép: Varga Jennifer/24.hu