CINK

Kiszáradás fenyegeti a Balatont? Felborult a tó vízháztartásának természetes egyensúlya 2026. nov. 3.

A Balaton vízgyűjtő területének éves vízegyenlege a hosszú távú trendek alapján többletből hiányba fordult, a felborult évszakos egyensúly miatt pedig egy átlagos csapadékú tél már nem képes pótolni a nyári vízhiányt – derül ki Szabó Péter meteorológus legfrissebb elemzéséből, amely a Másfélfok - Éghajlatváltozás közérthetően című szakportálon jelent meg kedden.

A kutatás rámutat, hogy október elején mindössze 29 centimétert mutatott a Balaton vízmércéje, ami alig haladja meg a 2003 októberében mért 23 centiméteres rekordalacsony szintet. Bár egy sekély tónál a vízszint ingadozása természetes jelenség, a jelenlegi alacsony vízállás már melegebb éghajlat és a fokozott párolgási igény mellett jelentkezik. A melegedés következtében pedig a vízháztartás még enyhén növekvő éves csapadékmennyiség mellett is szárazabbá válhat.

A Balaton vízszintjét nem kizárólag a tóra hulló csapadék és a tó párolgása alakítja. Meghatározó az is, mennyi víz érkezik a környező vízgyűjtő területről, ahonnan a csapadék egy része a tó felé jut - írja Szabó Péter, az ELTE Meteorológiai Tanszék doktorandusza.

A meteorológus ennek a területnek a vízellátottságát vizsgálta egy olyan modellel, amely havi szinten követi a csapadék és a párolgás viszonyát, majd az eredményeket a tó mért vízállásával vetette össze.

A vizsgálat eredményei szerint az elmúlt húsz év adatai alapján igen erős, 0,83 körüli korreláció mutatható ki a vízgyűjtő vízegyenlege és a Balaton októberi vízállása között. A 2000-től vizsgált 26 évből 16-ban a vízgyűjtő éves egyenlege negatív volt. Szabó Péter szerint ez azt igazolja, hogy a jelenlegi helyzet nem egyetlen száraz nyár, hanem egymást követő évek során felhalmozódott vízhiány eredménye.

A legfontosabb változás az évszakok közötti egyensúly felborulása. Korábban a nyári vízhiányt átlagosan nagyjából ellensúlyozta a télen keletkező víztöbblet. A tanulmány szerint az elmúlt bő ötven évben a Balaton vízgyűjtőjén a téli víztöbblet csak mérsékelten növekedett, miközben a nyári vízhiány több mint a kétszeresére emelkedett. Ennek következtében a vízgyűjtő éves vízegyenlege a hosszú távú trend alapján többletből hiányba fordult.

Mint a cikkben olvasható, hasonló éghajlati nyomás éri a Velencei-tavat is, amely még sekélyebb, és vízszintje természetes módon is erősen ingadozik. Története során többször teljesen kiszáradt, utoljára 1866-ban. A tó nyári vízhőmérséklete 1971 óta több mint 4 Celsius-fokkal emelkedett, gyorsabban, mint a környező levegő. A folyamat önmagát erősítheti: a hőség és a párolgás csökkenti a vízmennyiséget, a megmaradó kisebb víztömeg pedig még könnyebben felmelegszik, közben a helyi turizmus és infrastruktúra a viszonylag állandó vízállásra épült - áll az elemzésben.

Az elemzés hangsúlyozza: az eredmények nem támasztják alá a tó másfél évtizeden belüli kiszáradásáról szóló víziókat, a Balaton eltűnésétől belátható időn belül nem kell tartani. Ugyanakkor a száraz 2025-ös év után elmaradt a megfelelő téli feltöltődés, majd 2026 nyarán ismét jelentős vízhiány alakult ki, a több egymást követő száraz év hatása pedig összeadódik.

A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet modellezése szerint 2040-től a többéves aszályok idején már külső, mesterséges vízpótlásra lesz szükség. A szakértő szerint a bőséges csapadékú téli időszakokban a lehető legtöbb vizet kellene megőrizni a Balatonban és annak vízgyűjtőjén, mivel az átalakult évszakos egyensúly miatt egy átlagos csapadékú tél már nem elegendő a nyári veszteség pótlására.

mti/P7

Nyitókép: TheCarPhotographer/Shutterstock