ZSÍR
Kocur László: Komáromiak, ne bánjunk tékozlón nagyjainkkal!
2022. jan. 20.
Komáromiak, ne bánjunk tékozlón nagyjainkkal! Ugyan nem ma van a Benében utcanévben továbbélő Baranyay József halálának 70. évfordulója, de akár ma is lehetne.
A sok tekintetben megbízható, A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona a hamarosan szintén kerek Ozsvald Árpád által jegyzett szócikkében a mai nappal temeti el az évtizedekig a Kultúrpalotában lakó, így munkájával eggyé szervesülő könyvtárost, írót, újságírót, szerkesztőt, akit a megszálló cseh csapatok kis híján agyonlőttek, ezt az adatot azonban másutt nem találjuk.
Más források 1952. január 2-át jelölik meg halála napjaként. Az életében városképi jelentőségű Szénássy tanár úr tudni vélte, hogy 1951 szilveszterén hunyt el. A városunkról szerintem mindent tudó Mácza Mihály sem jutott ennél közelebb, nyitva hagyva mindkét lehetőséget:
„Halálának időpontjáról eltérő adatokat találunk: egyes szerzők szerint 1951 szilveszterén hunyt el, mások viszont 1952. január 2-át tüntették fel halálának napjaként.”
Tanyi emléktáblájára viszont 1953-at vésett a hálátlan utókor. A naptárszerkesztőként precízen eljárni kénytelen szerző így foroghat a református ravatalozótól pár percnyi sétára levő sírjában.
Baranyay sorsa jellegzetesen csehszlovákiai magyar sors, azon belül jellegzetesen komáromi. 1919. április 29-én a Spitzer-üzletből vitték őt el a cseh katonák a komáromi várba, majd Terezínbe internálták, abba a monarchiabeli katonai objektumba, amelyben a második világháború alatt az ismert koncentrációs tábor is működött, az első alatt pedig hadifogolytábor. A koncentrációs táborról valószínűleg mindenki hallott a közoktatásban, annak csehszlovák előélete kevéssé ismert. Legalább a komáromiak mondják el gyermekeiknek, hogy a megszálló csapatok random, lásd Baranyay esete, túszokat gyűjtöttek a városban, akiket kivégeztek volna abban az esetben, ha valaki a komáromi helyőrség csehszlovák katonáira támad.
Baranyay kilenc hónapig raboskodott Terezínben. Egy terezíni flash:
Lapom, a Komáromi Újság otthon gyűjtést indított az itteni szegény internáltak javára. Spitzer Béla, a lap kiadója az első adományt, 30 koronát elküldte nekem. Én marmeládét vettem rajta és kiosztottam a szegény komáromi internáltak között. A hegyeken megjelent a hó, igen hideg van, fázunk, a fogunk vacog.
- B. J.
Baranyay átélte, hogyan vált a komáromi könyvtár a kultúrharc terepévé. A csehszlovák hatóságok nemcsak a Himnuszt és a Szózatot tartalmazó kiadványokat vitték el.
Nem egyszer tartottak a könyvtárban razziát. Sokszor egész ártatlan könyveket elvittek. Természetesen a magyarok diadalát a csehek felett, Mátyás király győzelmét a cseh Holubáron száműzni akarták a könyvtárból, de édes Istenem, a Kultúrpalota olyan nagy, hogy könnyű volt ezeket a könyveket eldugni. Érdekes, hogy Gárdonyi Géza »Az Isten rabjai« című regényét is ki kellett venni a forgalomból, pedig annak tárgya Szent Margit, IV. Béla leánya idejében játszik.
- B. J.
Szóval akik azt emlegetik, milyen jó is volt eleinknek a masaryki demokráciában, azért ezt is tegyék hozzá.
Baranyayval utólagosan viccesnek is interpretálható dolgok is megestek. Például a csehszlovákok egy első világháború alatt hozott magyar belügyminiszteri rendelet alapján citálták bíróság elé, mely szerint büntethető, aki nemzetellenes könyveket terjeszt titokban, ő pedig cseheket és szlovákokat becsmérlő könyveket tart a könyvtárban. Dr. Soós Imre törvényszéki elnök azonban úgy látta:
„a rendeletben hangsúlyozva van, hogy aki titokban terjeszti a kifogásolt könyveket, Baranyay könyvtáros ezt nyíltan adja ki az olvasónak, sőt a kinyomtatott könyvtári címjegyzékben is felsorolja ezeket a könyveket. Így az ítélet csak fölmentő lehet.”
Szépirodalmi munkássága mellett közel két évtizeden át szerkesztette a Csallóközi Naptárat és a Barázdát, mely a Magyar Nemzeti Párt, utóbb az Egyesült Magyar Párt hetilapja volt. De gyűjtött komáromi népdalokat, írt ismeretterjesztő történelmi műveket, feldolgozta a komáromi színjátszás történetét, és írt a csallóközi aranymosásról is. Élete alkonya is korjellemző: magyar tisztviselőként 1945-ben elbocsátották könyvtárosi állásából, a Kultúrpalotából is ki kellett költöznie. Élete utolsó 6 évét nyugdíj és jövedelem nélkül, tanyi rokonainál töltötte.
Ha online olvasnál tőle, itt egy elektronikusan elérhető válogatáskötet, Mácza Mihály utószavával. Ha online olvasnál tőle, itt: http://real.mtak.hu/.../1/bara... egy elektronikusan elérhető válogatáskötet, Mácza Mihály utószavával. Ha jobban szereted a megtestesült könyveket, 2002-ben Koncsol László a jobb sorsra érdemes, a Kalligram megszűnése/átalakulása után szerintem elérhetetlenné vált Csallóközi Kiskönyvtárban kiadott egy 599 oldalas válogatást Baranyay József munkáiból, mely a komáromi könyvtárból is kölcsönözhető. Ez a jelenleg elérhető legteljesebb válogatás, de – főként ha a "folyóiratsírban" levő szövegeket is beleértjük – a Baranyay-életmű ennek többszöröse. Egyelőre várja sorsa jobbra fordulását.
Kamocsán és Tanyon már van emléktáblája.
A képek forrása: nyitókép – felvidék.ma, tanyi tábla – wiki/Szeder László, kamocsai tábla – Dobai Tibor
Megjelent: Kocur László facebook-oldala.
Piros 7es
