ZSÍR

Könnyed filmajánló: Barátnőt felveszünk 2023. jún. 24.

Az utóbbi évek vígjátékai közül talán egy-két olyat mondhatok, amelyet végig tudtam ülni anélkül, hogy közben ne akartam volna kijönni a moziból. Valahogy nem ugyanolyanok, mint mondjuk a 2000-es évek elejei fetrengősen nevetős vígjátékok, a még régebbi alkotásokhoz pedig már inkább hasonlítani se merem a mostaniakat. 

Mintha a mozis vígjáték új definíciója valahogy így hangzana: „erőltetett, és ahelyett, hogy vicces lenne, nevetségessé teszi magát”. Ebben persze az is közrejátszik, hogy a politikai korrektség jegyében sok rendező a biztonságos zónán belül marad, hogy még véletlenül se lehessen belekötni a munkásságába. Ez egyrészről érthető, hiszen manapság már szinte egy-egy kontextusból kiragadott mondatfoszlányba is bele lehet magyarázni mindent. Hogy ez mennyire árt, vagy nem árt a filmiparnak, és hogy mennyire indokolt ez a túlzott óvatosság, abba most inkább ne menjünk bele.

A többszöri csalódáskoszorú után nagyon ritkán esik meg, hogy mégis jegyet váltok egy komédiára. A „nagyon ritkán” kategóriába az is beletartozik, amikor semmi mást nem adnak már a moziban este 10 után, ezért a mozizás iránti vágyamat kénytelen vagyok valami vígjátékszerűvel csillapítani (de legalább a popcorn finom). Hasonló eset történt velem a napokban is, ezért gondoltam, adok egy esélyt Jennifer Lawrence új filmjének, a Barátnőt felveszünknek (eredeti cím: No Hard Feelings). Hogy milyen volt? Mesélem is!

Rögtön az elején leszögezném, hogy 

szó sincs itt eget-földet rengető filmtörténeti remekműről. 

Csupán egy egyszernézős kis filmről, amely leköt egy estére, segít kikapcsolni, szórakoztat, és csak nyomokban tartalmaz gagyi jeleneteket. Ennyi pedig máris elég ahhoz, hogy kenterbe verje nálam az elmúlt évek mozivígjátékainak 85%-át.

Lássuk a történetet: a főszereplőnk Maddie Barker (Jennifer Lawrence) 32 éves, egyedülálló nő, aki hajszálnyira van a totális csődtől, mert nem tudja fizetni a házára kirótt adókat és egyéb költségeket. Legjobb barátnője biztatására jelentkezik egy meglehetősen furcsa állásra. A hirdetés szerint a szülők barátnőt keresnek beforduló, magának való 19 éves fiuk, Percy (Andrew Barth Feldman) számára. A srácnak még sosem volt barátnője, barátai is csak a virtuális világban léteznek, a jogosítványról pedig még csak hallani sem akar. 

A feladat egyszerű: ki kell mozdítani a fiút a komfortzónájából, mielőtt egyetemre megy.

Cserébe a kőgazdag szülők egy autót ígérnek, ami meglehetősen vonzó ajánlat Meddienek, tekintve, hogy az ő kocsiját fizetésképtelensége miatt elkobozták, így elesett a sofőrködéssel keresett bevételétől. 

Bár a hirdetés szerint az ideális jelentkekő egy „húszas évei elején járó lány”, Maddie mégis tesz egy próbát, és meg is kapja az állást. Percy persze mit sem tud az egészről, így a lánynak titokban kell végigvinnie a küldetést. A rengeteg abszurd és vicces helyzet mellé természetesen becsúszik pár random, oda nem illő, vagy simán csak kellemetlenül és szükségtelenül kínos, morális tanulságszagú, félresikerült jelent is, de úgy gondolom, ezek nem elég erőteljesek ahhoz, hogy élvezhetetlenné tegyék a filmet. A mosolygás és kacagás mellett még az is megesett, hogy hangosan felnevettem a moziteremben. Jennifer Lawrence nyers karaktere nagyon szórakoztató volt, a nagyobb poénok ott csattantak, ahol kellett, az meg teljesen meglepett, hogy az Éhezők viadala sztárja egy ilyen szerepet is elvállalt. Már csak ez utóbbiért is megérte megnézni.

Ha nem tudod, mihez kezdj magaddal egy fárasztó nap után, és úgy érzed, valami könnyed szórakozásra vágysz, akkor ez a film egy nagyon kellemes választás lehet.

Sárai Erika

Nyitókép: www.nohardfeelingsmovie.com