ITT A PIROS, HOL A PIROS
Könyvajánló és hősajánló árvíz idejére
2024. szept. 28.
Bár a 2024-es árvíz nem közelítette meg a Duna 1838-as áradását, mégis tetemes károkat okozott. Rövid történelmi áttekintést követően nézzük meg, miképp próbáltak az ellenzéki politikusok segíteni 1838-ban és 2024-ben.
Az 1838-as árvízről az Arcanum oldalán az alábbi leírás olvasható:
„Azon a télen igen sok hó esett, s a Duna január 6-án azon évszakban szokatlan magas vízállásnál, a 0 fölött hetedfél méternél állott be. Buda és Pest között 66 napig volt a Duna jég alatt, mi közben a vize leapadt. A tavaszi olvadás a Duna bajor és osztrák szakaszain előbb kezdődött, mint nálunk, ott tehát a Duna jege előbb kezdett eltakarodni. Így Bécsnél márczius 5-ikén, Esztergomnál 6-ikán, míg Pestnél csak 13-ikán mozdúlt meg a jég, s akkor is megakadt a Csepel-sziget csúcsánál, mely ponton alól a Duna még be volt fagyva. Márczius 13-án folyvást emelkedő vízállásnál történt a jégtömegek indúlása és mindjárt alább fennakadása. (…) A Ferencz- és József-külvárosokban már az áradás első napján egymás után kezdtek összeomlani az oly házak, melyek vagy átalán silányabb anyagból épültek, vagy pedig épen alapjok és pinczéjök nem volt elég szilárd. A veszély azonban csak márczius 15-ikén délután érte el tetőpontját, elborítva oly részeket is, a melyeket addig biztos menedéknek tartottak. A víz magassága az útcza színvonala fölött két, három, sőt negyedfél méter magas, némely ponton pedig csaknem 4 méter volt. A Duna-parthoz közel eső Tél-útcza egyik házának még az első emeleti ablakain is betört a víz. A város népe, melynek teljes bizalma volt a védő töltésekben, egyáltalában nem volt elkészűlve a veszedelemre. Épen országos vásár volt Pesten, s roszat nem sejtve, a sok vásáros nép is itt rekedt. Az emeletes házak lakói a felső emeletekre vagy a padlásra költöztek többnyire. Némelyek a polgári önkénytes vagy katonai mentők kevés számú hajóin, ladikjain, vagy összetákolt deszkákon, kapukon, fürdőkádakban menekűltek. (…) A földszinti üzletek kilencztized része víz alatt levén, estéről reggelre nem volt a 66.000 lakosú város számára sem tüzifa, sem kenyér, sem hús, sem más élelem, sem bárminő ital kapható. A kútakat mind megrontotta az undokúl mocskos áradat. A roppant vízben nem lehetett sem ivásra, sem főzésre alkalmas vizet találni. A mentők buzgó önfeláldozása, az önkénytes jótékonyság csudákat tett mindjárt a veszély kezdetén. A főurak elől jártak a jó példával, s köztük az ifjú István főherczeg, ki élete koczkáztatásával jött át márczius 14-dikén Budáról Pestre a Duna aláhömpölygő jégözöne közt. Lónyay János, a veszély idejére kinevezett kormánybiztos, gróf Szapáry Ferencz, báró Prónay, gróf Széchenyi István, a két ifjú báró Eötvös, Dénes és József, gróf Ráday Gedeon, gróf Károlyi György, a Podmaniczkyak s különösen az ország legkitűnőbb athletája, báró Wesselényi Miklós, és még számosan nagy önfeláldozással folytatták a mentés roppant nehéz és sok helyt veszélyes munkáját. (…) Százhúszra számították az emberéletbeli veszteséget. De a vagyonbeli veszteséget kiszámítani sem, nemhogy kárpótolni lehetett volna. Csak a város pénztárára nézve is óriási volt a kár. (…) A város épületeinek mintegy kétharmadát kellett vagy teljesen, vagy részben újra építeni. Ezenkivűl a kereskedés, ipar, a városnak ezen két fő éltető forrása, sok időre hátra volt vetve.”
Wesselényi Miklós erdélyi főnemes, a reformkor egyik vezető személyisége, az „árvízi hajós”, a már említett személyekkel együtt részt vett az 1838-as mentési munkálatokban.
Politikai színrelépését megelőzte egy angliai és egy franciaországi körutazás Széchenyi István társaságában. Tapasztalatokkal és ismeretekkel gazdagodva, pár évvel később ők ketten váltak a pesti országgyűlés főrendi ellenzékének vezéreivé. Wesselényi nem csupán a szavak embere volt, hiszen saját birtokán az elsők között szüntette meg a robotot és a dézsma szedését. A felszabadított jobbágyait saját költségén taníttatta. Vallotta a törvény előtti egyenlőséget és követelései közt első helyen állt a nemzeti függetlenség.
Nem a szavak, hanem a tettek embere volt. Példát mutatott emberségből a hétköznapokban és a veszély idején is.
Akik a könyvajánló miatt kattintottak a cikkre, azoknak meleg szívvel ajánlom Fábián Janka Árvízi napló című kisregényét, amely hiteles forrásokra támaszkodva mutatja be az 1838-as árvíz okozta károkat és pusztítást. Megismerhetjük annak a pár szörnyű napnak a történetét, amely szinte pontosan 10 évvel a forradalom kitörése előtt sokak életét romba döntötte.
Térjünk rá a 2024-es év árvizére és a tettek mezejére. Akár 1838-ban, úgy napjainkban is példás az összefogás. Amíg Wesselényi Miklós és társai az első hírek hallatán megkezdték a mentési munkálatokat, addig napjaink ellenzéki politikusai tettek helyett a szavakat részesítik előnyben.
A 2024-es nagy árvizet nem a fogcsikorgató tél és a jégtáblák okozták, hanem az északi hideg légtömegek és a meleg tenger találkozásából kialakuló légörvény. A pusztító Boris ciklon kialakulásáért az idei rendkívül forró nyári hőhullámok, a rekordhőmérsékletű tengervíz és a szeptember 11-én érkező sarkvidéki hideg találkozása felelős. Az előrejelzések minden idők egyik legnagyobb árvizét jósolták.
Bár Felvidéken és Magyarországon a károk tetemesek, mégsem múlta felül az 1838-as, az 1945-ös, az 1965-ös és a 2013-as árvizet.
2024. szeptember 16-án Budapesten harmadfokú árvízvédelmi készültséget rendeltek el. Szeptember 21-én a tetőzés után lassú apadás következett. Budapest megúszta az árvizet, nem úgy az önjelölt, a természeti katasztrófákat is személyes célok elérésére használó nemes hősöket.
Az 1838-as és a 2024-es ellenzék magatartása között szembetűnő különbségeket fedezhetünk fel. Míg az előbbi saját vagyonát nem sajnálva, minden fizikai erejét és embereit mozgósítva csónakból mentette a menthetőt, addig 2024-ben két homokzsák között nyilatkozva, szelfizve próbált politikai tőkét kovácsolni, nem spórolva a csúsztatásokkal és megtévesztéssel.
Kedves olvasóinkra bízzuk a következő kérdés megválaszolását: Ki volt a nagyobb legény azon a bizonyos gáton? Az „árvizi hajós”, vagy az „árvizi szelfizős”?
Baka Anita
