7832

Könyvajánló: Megjártam a Don-kanyart 2025. jan. 12.

Ma, január 12-én a 2. magyar hadseregre emlékezünk Dr. Somorjai Lajos harctéri naplójának ajánlásával. A harctéri élményeket a szerző saját készítésű fotói teszik különösen érzékletessé.

Az 1941 végén és 1942 elején a keleti fronton zajló harcok következtében a támadó német hadsereg jelentős veszteségeket szenvedett. A 2. magyar hadsereget 1942 áprilisa és júniusa között szállították ki a Szovjetunió területére, hogy bekapcsolódjon a német csapatok támadó hadműveleteibe. Nyár közepére tehát elérték a Don folyót. A szovjetek 1943. január 12-én indították meg előrenyomulásukat, és nagyon hamar áttörték a rosszul felszerelt és számbeli hátrányban lévő magyar csapatok védőállásait. A 2. magyar hadsereg összesen 100 000-120 000 embert veszített, az utolsó megmaradt alakulatokat 1943 áprilisában-májusában szállították haza Magyarországra.

A Rubikon gondozásában jelent meg Dr. Somorjai Lajos harctéri naplója, amely 1942 áprilisa és 1943 májusa közti időszakot öleli fel. Megjártam a Don-kanyart című művet a szerző saját készítésű fotói gazdagítják.

„Orvosként is ember volt: egyformán gondjaiba vette az orosz hadifoglyot és a lezuhant német pilótát, magyar túlélőt keresett a holtak között a partizánok járta erdőségben, mert ,,az orvosnak az kötelessége".

Katonaként is ember maradt: nem bántotta, futni hagyta a fegyvertelen ellenséget, s örült, hogy jót tett vele. És emberként is igazolta humánumát a körülötte dúló embertelenségben: megindult a lelke a halálra ítélt, élő pajzsként fogva tartott oroszok és az elgyötört zsidó munkaszolgálatosok láttán, s párás szemmel hallgatta a súlyos sebbel a műtőasztalán fekvő, családját szólító magyar bakát, miközben bátorította, pedig tudta, hogy menthetetlen” – olvasható Varga J. János által írt előszóban.

A 2. hadsereg egyik egészségügyi oszlopához, illetve rövid ideig egy elsővonalbeli gyalogzászlóaljához beosztott orvos őszinte sorai a frontközelben, olykor a harcok hevében születtek. A hadinaplóban éles és kíméletlen kritikát, egyéni véleményt olvashatunk a 2. hadsereg magasabb parancsnoki karának vezetési módszereiről, s a civil értelmiségi életben szokatlan katonai hierarchia visszásságairól is.

„Somorjai Lajos frontnaplója lebilincselő olvasmány, egyben történeti értékű dokumentum, melyből az egykori szemtanú vagy érintett hozzátartozó újból emlékezhet, a pusztán érdeklődő olvasó pedig árnyaltabb és hitelesebb képet alkothat második világháborús katonai részvételünk tragikus Don menti krónikájáról” 

– zárja az utószó sorait Szabó Péter hadtörténész.