A Piros7es az ön hozzájárulását kéri adatainak az alábbi célokra történő felhasználásához

A Piros7es weboldala sütiket használ a weboldal működtetése, használatának megkönnyítése, a weboldalon végzett tevékenység nyomon követése és releváns ajánlatok megjelenítése érdekében. A javasolt beállítások elfogadásával minden sütit engedélyez a legoptimálisabb felhasználói élmény érdekében.

Technikai sütik

Analitikai sütik

Remarketing Facebook

Remarketing Google

Beállítások kezelése Elfogadás
Kopaszkutya 1981

Kopaszkutya (Filmajánló) 2023. ápr. 11.

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!

Régen minden jobb volt? Adott a gulyáskommunizmusban fulladozó Magyarország, ahol a cenzorcézár Erdős Péter egyszemélyben döntött zenészkarrierekről. A művészet elnyomásában pedig mi mást is tehetett volna a lemeznélküliség általi halálra ítélt zenekarok sora, minthogy megfilmesítse a saját történetét?

A Hobo Blues Band tagsága és a P. Mobil vezére, az örökmozgó Schuster Lóránt közreműködésével 1981-ben készült filmet Szomjas György vitte vászonra. A történet részben fikció, részben a valóság szülte, hiszen az egyes mozzanatok nem egy magyar rockzenekar életéből valók, néhány pedig egyenesen a HBB-vel történet meg.

A valóságban nem létező Colorado zenekar bluesfeldolgozásokat játszik, ám nem megy túl jól a soruk, így a Schuster által alakított menedzser kitalálja, hogy a jólfésült, Kádár-korszakban bejáratott zenekarokkal ellenkező irányba kell elindulni a siker felé: „le kell menni kutyába”.

A zenekar tagjainak korai ellenállását gyorsan sikerül letörnie a menedzsernek, akik aztán a marginalizálódott fiatalokat szólítják meg zenéjükkel, mely a blues és a rock határmezsgyéjén egyensúlyozik. A bandába leigazolja a kőbányai kocsmák királyát, Billt, aki kissé nehézkesen illeszkedik be a nála sokkal kifinomultabb ízléssel rendelkező Hobo mellé a zenekarba, ám kettejük között gyorsan kialakul a kémia, és onnantól fogva működni kezd a mágia, sorra születnek a jobbnál jobb új dalok.

A Kopaszkutya zenekar egyre népszerűbbé válik és a tagok egyre csak követelik a menedzseren a beígért tévés fellépést, ám azt csak nem sikerül kibuliznia, hiába igyekszik minden követ megmozgatni, így a zenekar tagjai megverik és kiadják az útját az áttörést hozó tabáni koncert előtt. A főnök pedig lógó és vérző orral visszaviszi a sintértelepre a zenekar kabalaállatát, a kutyát, hogy aztán ott alapítsa meg a portással az új zenekarát, mely a P. Mobil Utolsó cigaretta című dalának kezdőriffjeivel bontakozik ki. A film vége tehát egyben egy új kezdetet is jelent (melyet többször is megkíséreltek filmre vinni, ám máig nem történt meg, és félő, hogy már nem is fog megvalósulni a régóta dédelgetett projekt).

A Kopaszkutya film látszólag kőegyszerű, egyenes vonalvezetésű film, ám sok tekinetben több egy korszak lenyomatánál: naturalista módon mutatja be a nyolcvanas évek elejének magyar rögvalóságát, melyben a zenészeket ellehetetleníette a szocialista rendszer. 

A Hunnia Filmstúdióban készült Kopaszkutya nem a történetmesélése miatt vált roppant népszerűvé, nem is a művészieskedő megoldásai révén, hanem a fantasztikus filmzenéje miatt, melytől okkal félt a hatalom, végül csak 1993-ban jelenhetett meg lemezen, 12 évvel a film bemutatója után. A dalokat a Hobo Blues Band bitangrősebb felállása rögzítette, melyek olyannyira kiállták az idő próbáját, hogy a máig Hobo koncertjeinek csúcspontját képezik.

Noha a Kopaszkutya felett technikailag bizony eljárt már az idő, remek kikapcsolódást nyújt minden hibájával, amatőrségével együtt, hiszen épp ezek miatt maradt meg a közönség emlékezetében az őszinte rockzene legkiválóbb magyar mementójaként, melyet 2022 óta digitálisan felújítva is élvezhetünk.

Kövesd a Piros7est az X-en is! Kövesd a Piros7est az X-en is!